148-191 cm
Az apró termetnek, – hasonlóan az átlagosnál nagyobbhoz – megvannak a maga hátrányai. Kicsiként meglepően sok kihívással néz szembe az ember a mindennapok küzdelmeiben. Nem éri el a közértben a felső polcra száműzött barna sört, a kocsmában folyton a személyijét követelik az éppen aktuális rövid kör megrendelésénél, de cigit is csak szülői felügyelettel szerezhet magának.
Gondot okozhat az igazán vadító csajos kiegészítők beszerzése is, hiszen akármennyire csúnya világban is élünk, azért tizenkét éves forma leányok méreteire még nem gyártanak szegecselt bőrtangát, sem rafinált csipkegöncöket. Legalábbis remélem, hogy így van. Így marad a cicás, kutyás, szívecskés ornamentikájú alsóruházati termék.
A 148 centivel és bruttó 42 kilóval rendelkező egyedek a KSH adatai szerint még mindig csak 12 évesek lehetnek. Optimális esetben persze senki sem ül volán mögé kiskorúsága idején, és ha a szabvány szerint alakul egyedfejlődése, csak biztonsági ülésmagasítóra helyezheti szebbik felét az autóban.
Egy-egy nagyobbacska járműnél már a beszállás sem egyszerű, de főleg több órás utak alkalmával érződik és főleg a hölgy hátán, hogy az üléseket bizony felnőtteknek tervezték. Ez idáig ugye mind-mind csak kényelmi kérdés, na de mi van abban az esetben, ha nemcsak a láblógatás lenne a valóban létező mintaalanyunk dolga, hanem olyan funkciókat is el kéne látnia, mint kormányzás, indexelés, sebváltás no és persze mindenféle pedál megfelelő időben történő taposása, mindezek úgy, hogy közben még érzékelni is tudja a külvilágot.
Persze a gibbonféle testalkatnak is megvannak a keserűségei. Macerás például az ingvásárlás is, ha olyat szeretnénk, amelynek az ujja nem csukló felett végződik, az ember lépten-nyomon beveri a fejét kapaszkodókba, régi parasztházak keresztgerendájába és még a normális méretű emberekkel történő beszélgetés közben is kérdőjellé kell átváltoznunk. Néhány autóban pedig kínszenvedés hátul utazni.
AUDI A3 Sportback – Kezdődik (148cm)
Ahogy azt előre éreztem, pikk-pakk hozzám igazítható az autó belsősége. Az ülést koppanásig előretolva és megemelve sem éreztem, hogy a műszerfal az arcomba lenne. A váltó és az index ugyan a hatótávolságom határán helyezkedik el, de ez sem nehezíti a megszokottnál jobban a dolgomat, és végül is a buszon is lábujjhegyre kell állnom, ha jelezni akarok.
Aztán jött a kérés, nézzük meg a helyet magam mögött. Megszoktam, hogy a kocsiban mozogva bármekkora kilengésem lehet, esélyem sincs megütni magam, de a hamis biztonságérzetem röppályája most egy pontban metszette a C oszlopot.
191cm
Már ismerősként huppantam a típusba, nem is kellett sokáig a beállítással foglalatoskodni. Németesen precízen végeztem a gombok karok húzogatását, tekergetését. Tükrökkel együtt is alig 12 másodperc a szintidő, és már mehetünk is. Erikával ellentétben nekem ebben az autóban nem jó magam mögött ücsörögni. Nemcsak kényelmetlen, hanem egyszerűen lehetetlen elférni a maradék helyen. De elöl jó, kényelmes, az utolsó apróságig.
FORD C-MAX – 148cm
Beülve a „de magasan vagyok” érzés rögtön hatalmába kerített. Kifejezett tériszonyom nem volt, de mégis csak más szögből szemléltem a világot. Leginkább azt a részét, amit az A oszlop nem takart el előlem, ennek jelenlétét ugyanis nagyon bántónak éreztem. A legkellemesebb meglepetés a váltó okozta. Nyílván a törpékre hajazó sofőrök kedvéért ezen alkatrész is feljebb került, megelőzve azt, hogy teljes fesztávra feszüljek, miközben bal kézzel a kormányt tartom, a jobbal pedig a váltó felé nyújtózzak.
191cm
Nem tartott sokáig az ülésbeállítás, de érdekes, nekem is magasnak tűnt. Elöl rendben van, de magam mögött eben sem az igazi.
SMART FOR TWO – A sorstárs (148cm)
Az ülés terén itt is addig kell nyújtanunk a tésztát, ameddig csak lehet, de a művelet után szokatlanul kézre esik minden. Mi kicsik az összetartás jegyében nagyon megértjük egymást. Az egyetlen tesztalany, amiben a csuklóm billentése nélkül is tudom az indexet működtetni és ez még akkor is menne, ha tövig vágnám a körmeimet. A váltóval sincsen elérési problémám, bár ennek okát leginkább abban keresném, hogy a kis járgány automata.
191cm
Rosszul indul a dolog. Kintről egy kis Polski helykínálatával ijesztget a smart, pedig bent mégis rendesen elférek. Az ülést koppanásig hátra sem tudom tolni, mert az már nekem is sok. Hihetetlen, hogy pont ebben a csöppségben van ekkora hely. Igaz is, mögöttem legfeljebb egy notebook táska ücsöröghet, az ő komfortérzete meg egyáltalán nem izgat senkit. Szóval tágas, kényelmes. Csak az érzés kísért sokáig, hogy az autó gyűrődő zónájának szerves részét képezik az én végtagjaim is. Ezt pedig szokni kell.
SSANGYONG Action Sport – Konditerem
148cm
Már az első pillanatban megfogalmazódik bennem, hogy ezt érezhette Jónás a cethal gyomrában. Mintha a semmi közepén ülnék. Ahhoz, hogy minden a helyére kerülhessen, autóban korábban még sosem látott mozdulatsort kell kiviteleznem.
Az ülés előrehúzásához a súlyom önmagában kevés: a kezdő lendületet hátulról kell megkapnom. Ha megemelem annyira az ülést, hogy kényelmesen kilássak, tökéletes kalimpáló mozdulatokra képes a lábam. A belső visszapillantó tükörhöz nemcsak nyújtózkodnom kell, még a fenekemet is meg kell emelnem. Megmozdítása komoly erőfeszítésekbe kerül, hasonlóan a kormányhoz. A jobb oldali tükör szinte a feledésbe merül, annyira messze van, és első érzetre a mellettem ülő kollegával is kényelmesebben tudnék kommunikálni mobiltelefonon.
Mire indultunk, szinte minden tagom átmozgatta a járgány, pedig a felfedezés csak ekkor jön: mikor az ülés 20 centivel előrébb került, pontosan ennyivel került az öv hátrébb. Az eredeti pozíciómat megtartva esélyem sem volt azt elérni. B-tervnek jött a derékból kicsavarodás, ami semmit sem változtatott a helyzeten, így a megoldást az a kollega jelentette, aki a hátsó ülésen megunta a vergődésem, ezért inkább készségesen előrenyújtotta a hevedert. Szóval 148 centivel valóban sportos darab.
191cm
Elsőre nekem tetszik. Már eleve jó jel, hogy nem lefelé kell tekingetni a behatoláshoz, hanem inkább egy kicsit felfelé kapaszkodni. Erika helyére meg sem próbálok beülni, ugyanis a kormány és az ülés háttámlája közötti hely ránézésre is kevés az életben maradáshoz feltétlenül szükséges légcseréhez. Így az ülés hamarosan koppanásig siklik hátra. Beülés után ismét a karhoz nyúlok, nehéz elhinni, hogy a kedvemért még nagyobb lendülettel sem megy hátrébb.
A Wankel-motor forgórészéhez hasonlító formájú gombokkal azért még hangolok egy kicsit a végeredményen. De még most sem az igazi. A kormány – ami különben ferdének tűnik – és a pedálok még mindig közel vannak, de meg lehet szokni, nem kényelmetlen még hosszú távon sem.
SsangYong Rexton
148cm
Rövid kísérletezgetés után mindent beállítottam. Egy darabig a pedálok látszottak elérhetetlenül távolinak, később már csak a szokásos biztonságiöv mizéria maradt.
191cm
Termetes darab ez is. Az autó oldalán díszlő fellépő teljesen felesleges darabnak bizonyul, simán belépek a használata nélkül is a bőrrel gazdagon bélelt utastérbe. Közben azért a lépcsőszerű segédeszköz alaposan összekoszolja a nadrágomat. Nem vagyok boldog.
Odabent már szebb a világ. Az ülést mozgató villanymotorok mindegyikét gyorsan megdolgoztatom. Itt már fejedelmi a térkínálat. A legnagyobb áldás, hogy menet közben – a kocsi automata váltós – a bal lábamat teljesen ki tudom nyújtani. Ilyet elég ritkán látni, még ennél nagyobb autóknál is. Kár, hogy a kormány – hasonlóan az Actyonhoz – csak függőleges irányban állítható, tengelyirányban nem. Így kénytelenek voltunk a félméteres magasságkülönbség ellenére egyforma beállítással vezetni. De ez legyen a legnagyobb bajunk, mert ezen kívül én nem tudok belekötni az üléshelyzetbe.
A végeredmény
Az általunk kipróbált járgányok között volt szélsőségesen kicsi, teljesen átlagos és az átlagnál nagyobb darab is. Bár elsőre mindenki azt hihetné, hogy a hosszban túlméretes embereknek nagyobb kihívásokkal kell megküzdeniük, de mit számít egy plafont érintő fej egy elérhetetlen fékpedálhoz képest?