Ugye emlékeznek még az 1000 eurós BMW történetére? Nem volt rossz üzlet, de valakiknek még ezt is sikerült überelnie. Fivérek közötti versengés lehet a háttérben, mert mostani hősünk éppen az azóta is boldog 318-as BMW-tulaj öccse. Ő éppen San Diegóban tengeti hétköznapjait 20 fok körüli hőmérsékletben, miközben nekünk itthon befagy a fenekünk.
A szerencsés testvér neve Balázs, de arrafelé inkább Baliz, Balaz, sőt néha Balzac, mert a zs betűvel nem tudnak mit kezdeni. Még szerencse, hogy a Las Vegas-i Bellagio (Balázsió) kaszinót fel lehet emlegetni, amit majdnem ugyanúgy kell kiejteni. Az egyik legfényűzőbb játékbarlangban minden valamirevaló amerikai megfordult már egyszer, vagy legalább látta a moziban, ahogy Ocean – alias George Clooney – és bandája kifosztja.
Mivel Balázs nem milliókkal, hanem 26 dollárral szegényebben távozott az említett helyről, egyre sürgetőbbé vált, hogy véget vessen a hetek óta tartó költséges autóbérlésnek újdonsült lakhelyén. Nagyjából 1000 dollárral a zsebében reggeltől estig az interneten bújta az autósoldalakat, lehetőség szerint egy kézi váltós, japán járgány után kutatva.
Olcsó amerikai, drága japán
Hosszas kutakodás és adatbányászás után a legjobb megoldásnak egy a neten látott autókereskedés felkeresése tűnt, amelyik több 10 évesnél fiatalabb Daewoot, és Hyundait hirdetett. Hasonló áron amerikaiból csak roncsokat, japánból csak jóval idősebbet kínáltak.
Fellelkesült főszereplőnk el is látogatott a megadott címre, ahol egy szögesdróttal és szúnyoghálóval elkerített ijesztő hangulatú roncstelepet talált. A kapu zárva volt, így szerencsére néhány bátortalan dudaszó után épségben elhajthatott a helyszínről.
Újabb böngészés után sikerült rálelni egy 10 év körüli Hyundai Accentre, amitől egy magánszemély próbált megszabadulni, miután azt egy rendőrségi árverésen megkaparintotta. Ugyan az 1300 dollárra (kb. 220 ezer Ft) lealkudott Accent egy régi Swift kényelmével és kulturáltságával vetekszik, az azonnali adásvételt csak az hiúsította meg, hogy a leendő tulajdonos – dörzsölt fickó lévén – világosban is látni szerette volna a pickupok között ijesztően kisméretű játékautót.
Csak a szerencsén múlott
Balázs épp másnap reggel kezdett új munkahelyén, egy Mercedes márkakereskedésben, ahol elmesélte új kollégájának, Jaynek hogy mire készül. A dörzsölt amerikai azonnal lebeszélte őt a kiszemelt dél-koreai csúfságról és felajánlotta a segítségét.
Két nap tétlenség után a harmadik reggel Jay meg is jelent egy nagyméretű, ezüstszínű kapukulccsal, amiről kiderült, hogy egy előző nap beszámított 96-os Infintiti Q45-öst nyit.
De mi a szösz az a Q45? Mi sem tudtuk, amíg el nem olvastuk a második oldalt! :)
A VAS
A Q45-ös akkoriban a márka legnagyobb limuzinja volt, egy batár V8-assal szerelt luxusautó, amit a japók a Mercedes S-osztály, a hetes BMW, és többek között a Lexus LS ellen küldtek harcba a 90-es évek elejétől. A Q45-ös legerősebb pontja szó szerint a motorja volt, ami 280 lóerő körüli teljesítményével osztályelsőnek számított 4,5 literes motorjával azokban az időkben.
Adott tehát egy igazi fényűző limuzin, a kérdés már csak az volt, miből lesz kifizetve. Az autónak a hivatalos ügymenet szerint a beszámítás után egy árverésen, majd egy nepper kezében kellett volna landolnia, aki valószínűleg 1500 dollár körüli összeget is megadott volna érte. Ezelőtt avatkozott közbe Jay, akinek a felesége történetesen magyar – így megvolt a szimpátia – és emellett elég nagy kutya ahhoz, hogy ennél többet is elintézzen.
Esetünkben ez abban nyilvánult meg, hogy az autót beszámítási áron ajánlották fel Balázsnak kereken 250 dollárért (kb. 44 ezer forint!!!). Ebből jól látszik, hogy a kereskedők arrafelé sem szívbajosak, mivel az autó könyv szerinti értéke valahol 5500 dollár körül mozgott akkoriban. De aki Mercit vesz, az ne legyen kicsinyes.
Magától értetődő, hogy a lehetőségek országába csöppent hazánkfia habozás nélkül firkantotta alá a papírokat. Nem számított, hogy lepattogott a festék a motorháztetőről, és az sem, hogy a 157 ezer mérföldet mutató számláló egy csere miatt nem az aktuális állást jelezte.
A mesébe illő vételárra persze rakódott még némi költség, de a vége négy dollárral így is ezer alatt állt meg. A további 746 dollárban az átírás, a környezetvédelmi vizsgálat és azon egyéb tételek szerepeltek, amivel arrafelé a kereskedők és a kormány húzza le az autóvásárlókat. Újonnanérkezőként a biztosítás belépési díjjal együtt további 200 dollárba került az első hónapra, ami ezután havi 80 dollárra csökkent.
A végösszeg mindent összeadva, még így is nevetségesen alacsony. Nagyjából 200 ezer forintból sikerült egy jó állapotú, 11 éves, V8-as luxusautót szerezni, pont annyiból, amennyiért itthon egy 20 éves, szétrohadt Opel Kadettet tudnánk forgalomba helyezni.
Milliós költségek
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mi magunk nem indulhatunk ki hasonló szerencsevadászatra, sőt dolga végeztével Balázs is muszáj lesz megváljon mostani kedvencétől, haza nem hozhatja.
Amennyiben csalások és megvesztegetések sorozatával mégis sikerülne itthon forgalomba helyeztetni egy hasonló autót, úgy előtte a szállítás, az áfa és az avultatás után is milliós nagyságrendű regadóval kellene számolnia.
Na meg azzal, hogy itthon 170 helyett 300 forint a benzin literje, és hogy Budapest utcáin a fogyasztás sem jönne ki 13 literből, nem úgy mint az autópályákkal teletűzdelt, napsütötte Kaliforniában. Nekünk marad tehát az irigykedés és a környező országok, jókora szerencsével talán mi is kifoghatunk majd egy jó kis BMW-t.
Videó:
