Biztosítási szakértőnket hetente zaklatjuk különböző ügyekkel. Mit remélhet az, akinek egy MÁV-os, köbés vagy TIR-es autós okozott kárt, miért drágul évről-évre a casco, ha közben csökken a kocsi értéke, hogyan lehetne jobban kijönni a gazdasági totálkáros esetekből.
Mert műszaki totálkár elvileg nem létezik, hiszen a mai javítási eljárásokkal egy konzervdobozból is tudnak autót csinálni. Kérdés, milyen áron, így jön a képbe a gazdasági totálkár.
A biztosítók akkor állapítanak meg gazdasági totálkárt, ha a javítási költség meghaladja a kocsi baleset előtti értékének 60 százalékát. Például az autó ért 2,8 milliót a sérülés előtt, a javítása pedig 1,8 millió forintot vinne el.
Roncsérték és kárkori érték
Gazdasági totálkár esetén a biztosító megadja a roncsértéket, ami egy öreg autónál mondjuk 150 000 forint és egy kárkori értéket, ami legyen 400 000. Ilyenkor az ember vagy leadja a kocsit egy kijelölt kereskedésben, ott megkapja az ígért 150 ezret, majd a biztosítótól a kárkori és a roncsérték különbségét, tehát a maradék 250-et.
A másik eshetőség megtartani és az esetünkben 250 ezres összegből megjavíttatni az autót. Ebből a pénzből a költségektől függően maradhat még nyaralásra, de lehetséges, hogy messze nem fogja fedezni a költségeket.
Nem mindegy: vételi vagy eladási ár?
A biztosítók az Eurotax-katalógus alapján állapítják meg a kocsi kárkori értékét. Mivel a program eladási és vételi árakat is hoz, ne fogadjuk el automatikusan a biztosító ajánlatát, ha az az alacsonyabb vételihez áll közelebb. A saját kocsink Eurotax-értékét ott nézhetjük meg, ahol használtautó-beszámítást végeznek, tehát autószalonokban, használtautó-kereskedésekben.
Avultatás: itt is van trükk
Ha a hibás fél kötelezőjére rendezünk egy kárt, a biztosító szereti avultatni az alkatrészeket vétlenül összetört autónkon. A cél ugyanis a kárkori állapot helyreállítása, ezért mondjuk csak az új alkatrész 70 százalékát téríti meg, mondván ilyen volt az eredeti lengéscsillapító is. Csakhogy a tulaj kénytelen újat beépíttetni, annak teljes árán.
Reklamálás eggyel feljebb
Az avultatás mértékét érdemes lehet vitatni, az egyezkedés során kisebb avulást, ezért magasabb térítést kijárva. A reklamációt mindig eggyel magasabban kezdjük annál a szintnél, amelyen az adott munkatárssal nem tudtunk megállapodni. Maximum négy éves korig van esélyünk az avultatás csökkentésére.
Kötelezős károknál nagyon fontos ellenőrizni, hogy az iratokban tényleg az érintett autó megfelelő felszereltséggel szerepel-e, tehát nem a ténylegesnél gyengébb felszereltséget vettek-e fel. Ugyanez a cascónál is lényeges, akár totálkárosra törik, akár eltűnik a kocsink.
Per: a biztosító ráér és ért hozzá
Per esetén a tőkeerős biztosító rutinos apparátusa jobban ráér, mint az autós. Az autósnak van szüksége a kocsira és a megjavításához a pénzre, amit a vita rendezéséig nem kap meg. Bár a magyar jog inkább fogyasztó-, semmint biztosítóbarát, az erőviszonyok ismeretében jobb a jogi eljárás előtt káregyezségre jutni a biztosítóval.
Casco: legyen 100%
Ha van cascónk az autóra, akkor a biztosító nem szúrhatja ki a szemünket az alkatrészköltség 70-80 százalékával mondván, hogy az autónk nem 0 kilométeres. A cascóval ugyanis arra szerződünk a biztosítóval, hogy a saját hibás károkat 100 százalékban állítsa helyre a szerződés fejében és csak az önrészt terhelheti az autósra.
A szerződőnek ilyenkor joga van 100 százalékban új alkatrészekből megjavíttatni a kocsiját akkor is, ha a balesetben egy 79 százalékos kerékcsapágy vagy 88 százalékos lengőkar sérült meg. Ebben az esetben a tulajdonos által viselt kockázatot az önrész testesíti meg.
Más a helyzet, ha csökkentett díjú cascót kötünk, amelynél a díjjal együtt káreseménykor a térítés is követi az autó árának csökkenését. Ezeknél a konstrukciónál ne lepődjünk meg az értékcsökkenésen, ettől alacsonyabb a díja.
Finanszírozott autók: casco nélkül életveszélyes
Itthon csak az új autók mintegy ötödét védi casco, pedig a 80-90 százalékuk finanszírozott! Ezért aztán Dunát lehet rekeszteni azokkal a visszavett autókkal, amelyeket a hazardírozó tulaj saját hibájából összetört, majd nem volt pénze megjavíttatni. Márkaszervizes árakon nem feladat egymilliós kárt tenni egy Swiftben.
Spórolás, ráfizetéssel
Cascóra szerződve butaság azzal spórolni, hogy nem vetetjük fel a szerződésbe az automata légkondit, a könnyűfém felnit vagy a bőrülést, csak mert ezzel havonta 1500-2000 forinttal csökkenthető a díj.
Ha lába kél a kocsinak vagy totálkárosra törik, akkor a biztosítón hiába követelünk még 200 ezret a manuális helyett automata klímáért, ugyanennyit a könnyűfém felniért vagy a kocsit valójában díszítő bőrkárpitért. Ha a szerződéskor az értékbecslésből kimaradnak az értéknövelő tételek, akár a színezett üveg is, ne reméljük a megtérítésüket.
De miért drágul, ha a kocsi olcsóbb?
Az autónk értéke mindenképp esik a baleseti javítással, amit a károkozó kötelező biztosítóján nem, legfeljebb a kárt okozó magánszemélyen követelhetnénk polgári peres úton, de a pernyerésre szinte zéró az esély. A vétlen balesetben elszenvedett értékcsökkenés benne van abban a kockázatban, amit autóba ülve vállalunk, az érvényes kötelező biztosítás csak az autó kárkori állapotának helyreállítására jogosít fel, ha nincs gazdasági totálkár.
És végül: miért is emelkedik a casco díj a kocsi értékvesztése ellenére? Nem értékkövető casco esetén az autós abban állapodik meg a biztosítóval, hogy utóbbi évenként indexálhatja a tarifákat. A társaság persze emel, mert a cascot kerülő magyar autóstársadalomban túl kevesen alkotják a veszélyközösséget, ezért rajtuk kell kitermelni a javítási díjakat, a működési költségeket és a profitot. Valahogy úgy vagyunk ezzel is, mint az adófizetéssel.
Olvasói levél:
Kedves András!
A cikked végén azt írod, hogy a vétkes fél kötelező biztosítójának nem kell értékcsökkenést fizetnie az autómon keletkezett kár után. Ez nem így van. Sajnos saját tapasztalatból is tudom, hogy bár a biztosítók igyekeznek elfelejtkezni erről a tételről, tehát ha nem teszed szóvá valóban nem ad, de miután megreklamáltam, bizony térített értékcsökkenést. Üdvözlettel, H. L.
