A bontóban turkálásban perverz módon ugyanolyan örömömet lelem, mint a használtautó-piaci sétában, amit korán reggel kellett megejteni a Nagykőrösi úton, miután az ukrán nepperek mellett beküldött az ember egy igazi, gyomorölő hagymás hamburgert.
Míg a piacra nepperálcában, tehát kapucnis felsőben, szipogó orral, kellő borostával mentünk ki gyermekkori pajtásommal, addig a bontóba rendszerint lelkes fejjel, néha olajos szerkóban, és mindig a célautóval. Ami természetesen koszos, mert akkor tiszta, ha kész van.
Háttér
Szóval a bontójáráshoz kell valami háttér, hogy ne vegyenek palira. Például ha szerelő az ember, vagy autót ad-vesz, és a kis hibákat olcsóból szeretné megúszni, de mindenképp benne van az autózás rejtelmeiben. Egyszerű autós polgártársként nem árt némi autószerelési tapasztalat, és ami még fontosabb: típusismeret. Meg bontóismeret, mert ahány, annyiféle. Igazán nehéz elmondani, miről ismerszik meg a jó bontó, neki kell indulni és pár hét bontózás után már a kapujukban megállva „szagról” kiderül, hogy mit várhat az ember.
De azért essünk neki. Van az olyan szépen szortírozom bontó, amelyekbe a cucc gyakran kintről érkezik, némely abszolút szakosodott. Például csak lökhárítókra vagy ajtókra és tükrökre vagy motorháztetőkre. Ez olyan lélektelen, mint a szupermarket, mondod mi kell, ha van leakasztják és viszed. Már ha tudod, hogy jó a portéka és tudod, hogy jó az ár, mert erre a kettőre kell figyelni. Ezért nem baj, ha ott van a kocsi, amire kell az alkatrész.
Ha tudatlan az ügyfél
A karosszériaelemek nagy többsége szemre azonosítható. Fizetés, sőt nekiindulás előtt pedig tájékozódni kell egy alkatrész-kereskedésben a keresett cucc áráról. Mert a bontósok se hülyék, a sokat keresett holmit újközeli áron igyekszenek elnyomni. Ez sokszor sikerülhet is nekik, ha tudatlan az ügyfél, vagy ha olyan alkatrészt keres, ami hiánycikk. A bontósok minden hiánytermékről és típushibás titokról tudnak!
Például maradjunk a karosszériaelemnél. Ha az autó gyakori, a kor 6 és 20 év közötti, akkor könnyen előfordul, hogy olcsóbb új elemet venni. Persze itt is lehet okos vélemény, mégpedig hogy az utángyártott lemez nem feltétlenül olyan minőségű, mint a gyári. Nem fog előbb rozsdásodni, de például hullámos.
Vagy nem méretpontos. Ekkor lehet jobb a bontós, ha makulátlan, mert sérült karosszériaelem vásárlásához komoly indok kell. Rendszerint akkor nyerő a bontó, ha nagyon tört a kocsi és vinni kell a fél elejét. Ez már olyan mennyiségi vásárlás, ahol vékonyabban fog fogni a ceruza. De a szortírozósoknál nincs fél autó, se titkos kincs, amit csak az autómániás értékel, mert egyszerűen nincs egyben roncs autó.
Elég mondani a kocsitípust
Szóval menjünk be a kedvencekhez, ahol szétszórva halomban állnak a kocsik. Van aki nem enged be, ezt nem szeretem. Kérdezi mi kell, én nem feltétlenül tudom, mert csak nézelődnék, hátha látok valamit. A jófejeknél elég mondani a kocsitípust, elárulják hogy áll-e bent és meg lehet nézni. Hátha van rajta valami lefejteni való. (Azért mindig megkérdezem, hogy kutya van-e.)
És most jön a további lényeg, hogy mit jó a bontósnál venni és minél mire kell figyelni. A kipróbált és bevált bontósnál majdnem bármit, de idő kell ahhoz, hogy bevált legyen. A karosszériaelemről már szóltam. Tükör, tükörház, apró biszbasz, díszléc, rács, utastéri ezmegaz, mind mehet, mert szemre azonosítható – ha ott a kocsi vagy a törött mintadarab. Az utóbbiak többsége azért is jellegzetes bontós téma, mert utángyártottban nincs, a gyári új meg drága.
Középkonzol csak kardánboxszal
Azonban sok ilyen holmi túl filléres, így ne csodálkozzon senki, ha önmagában nem, csak más, hozzá csatlakozó alkatrésszel vásárolható meg. Például középkonzol csak kardánboxszal, hátsó szárny csak csomagtérfedéllel – az a jó bontó, ahol külön is odaadják. Van olyan, hogy elsőre nem adják oda külön, de ha sokat kezd az ember odajárni és vásárolni, akkor idővel már odaadnak mindent.
Kis szemelvényként említem meg, hogy ki lehet fogni olyan bontót, ahol a tulaj ritkán van ott, az ott unatkozó eladósrácok meg mindent kiárulnak bagóért. Ez is jó. Meg elteszik a különlegességet, amit keresel, például Recaro ülést a hármas golfba. Nem szeretem a túl nagyipari bontókat.
Vettem már, de újra nem vennék bontós kipufogót. Egy-három éves karambolos kocsiról éppen meg lehet venni, de érdemes pontosan azonosítani a típust, főképp a japán autóknál. Tíz év fölött viszont rendszerint pudva a kipufogó, ami a bontóba tovább rozsdásodott, és hamar szétmegy, egy-másfél évet ha bír.
És annyira nem olcsó, főképp ma, amikor egy rozsdamentes sportdobot bármikor leakasztok a netről tízezerért. Ráadásul láttam már, ahogy a bontós rásóz a tökfejre dízelkipufogót a benzines kocsijára, mert „jó az rá, ugyanolyan”. Ja, vasból van.
Szakismeret
A nagyon típusspecifikus alkatrész beszerzéséhez tényleg kell a minta, vagy a mindentudó szerelő kísérete. Például lengőkar, féltengely, kormánymű – kockázat van ezekben, mert egyrészt lehetnek rosszak, másrészt nem a típusba valók. Itt tizedmilliméterek számítanak.
Kell a bizalom meg a szakismeret a motoralkatrészek vásárlásánál is, mint a vízpuma, a hengerfej, befecskendezőfúvóka, légtömegmérő. Ügyesen vásárolva viszont akár nagyságrenddel olcsóbban meg lehet úszni a kocsi javítását.
A rossz is jónak tűnik
Van aztán olyan alkatrész, amin lehet fogni, például a katalizátor, viszont hogy jó-e, az csak a felrakás után derül ki. Lehet, hogy csak a kocsira kidobott pénzek listáját szaporítjuk. Amit nem vennék bontóban, az például az autógumi (ki tudja mit élt már), a futómű gömbfejek (a rossz is jónak tűnik, a használat első hete után kidolgozza a rozsdát és kopogni kezd), a már említett öreg kipufogó, csapágyak.
Amit viszont nyugodt szívvel a fent említetteken túl, az a felni (ellenőrzés után), üvegek, ülések, lámpák, fűtőmotor, ablaktörlőmotor. Csak okos arccal mellettem vennék féltengelyt, diffit, váltót, hengerfejet. A vízpumpa-ellenőrzés azért még megy nekem is.
És még egyszer az ár. A bontósok is visszafogtak néhány elszállt árban az e-bay miatt, így az alkatrész-kereskedőn (utángyártott és márkaszerviz) túl, a netes árakat is megnézném kezdő bontós vásárlóként. Persze ez utóbbi (mármint a netes ár) sem feltétlenül perdöntő, sokan ráfáztak már a vásárlásra, de ez már egy másik kérdés. Addig is bontóra fel, ha más nem, hát nézelődni.
