Hatalmas, öt méternél is hosszabb autó vár minket a parkolóban. Számtalan ülés, okos tárolóhelyek, automatikus váltó. Nem tűnik rossznak. Márcsak egy sajtótájékoztatót kell végighallgatni és már mehetünk is. Essünk is neki hamar.
Racionalizálás
Az ésszerűsítés jegyében az eddig Ausztriában gyártott modell gyártását áthelyezték egy kontinenssel nyugatabbra. Értik ugye? Ezután már Amerikában készülnek a Voyagerek, a gyár megpróbál az ottani gyártási kapacitások kitöltésére koncentrálni. Európának ez semmiféleképpen sem jó hír, hiszen az unión kívülről érkező autók árát így extra költségek is tovább növelik. Ezért nem is meglepő, hogy kint 23 600 dollártól (3,9 millió forint) kezdődik a kocsik ára, de egy jobban felszerelt kivitel is kijön hatmillióból, míg itthon a legolcsóbb Voyager 11 380 000 forint. Óriási a különbség az árban és persze a két ország átlagkeresetében is.
Villanymotor-horda
Kétféle ülésrendszerrel is rendelhető a kocsi, mindkettőnek megvan az előnye. Az egyik teljesen eltüntethető a padlóban, míg a másikat villanymotorok mozgatják és szükség esetén akár menetiránynak háttal is fordítható. A pingpongasztalnyi oldalajtókat szintén villanymotorok nyitják csukják, szigorúan csak álló helyzetben.
Extrák tekintetében nincs miért szégyenkeznie a Voyagernek, a második üléssorig ülésfűtéssel is perzselhetjük a hátsónkat és a leghátsóknak is jut a légkondicionálás áldásaiból.
Sokat gondolkodtunk azon, ki fog itthon ennyi pénzért ekkora autót venni. Gyermekes családok – akiknek különben álom lehetne az autó a borzalmas mennyiségű kacatot elnyelő belsővel – az ár miatt eleve elhessegethetik maguktól az ötletet, míg exkluzív bizniszbusznak a jól ismert amerikai belsőépítészeti megoldások miatt nem az igazi. Gyermekszállításra amúgy is inkább csak a nagy vízen túl lenne ideális, mert az 5,14 méteres hosszal és a tankhajókat idéző fordulékonysággal kevés hazai háziasszony birkózna meg sikeresen a belvárosi parkolóhely-vadászatok alkalmával.
Utasként jobb
A korábbi modellhez képest agresszívebbre rajzolt külső mellett frissítettek a motoron is, mostantól 2,8 literes 163 lóerős dízel brummog – sajnos túl nagy hangerővel – az autó orrában, amihez hatfokozatú automatikus váltót társítottak. Új a 3,8-as V6-os benzines motor is, de a hazai árlistán ez nem szerepel.
Vezetési élményről nincs értelme beszélni, az öt méternél is hosszabb test hajóként halad az aszfalton és úgy is kanyarodik. Ha azonban nem vezetőként ülünk benne, akkor már szebb az élet. Ha valamit keresünk a kocsiban, órákat gondolkodhatunk rajta, hogy vajon hol is keressük, ugyanis kismillió kisebb-nagyobb rekesz is számításba jöhet. Ülései kényelmesek, legfeljebb a hátsó sorban akadhat bele a magasabbak feje a plafonba. Jó hír azonban, hogy még a leghátsó ablakokat is kinyithatjuk.
A korábbi gyakorlattal ellentétben ezután csak egyféle hosszúságban kapható majd a Grand Voyager. Akinek rövidebb tengelytávú kivitel kell, az kénytelen lesz megvárni a hasonló jószágot Dodge emblémával.
