Halállal is végződhet
Pár hete olvashattunk két autós csatározásáról az M1-esen, amelyik sajnos halálesettel végződött. Az esetért felelős sofőr épp egy szándékos befékezéssel próbálta megbüntetni az őt korábban feltartó mikrobuszt. A mikrobusz vezetője vészfékezés közben elrántotta a kormányt és az árokba borult. A véletlen áldozat a mikrobusz egyik utasa volt, aki eközben kizuhant az utastérből. A befékező vezetővel szemben büntetőeljárás indult.
Ha ennyire durva esetek nem is történnek napi rendszerességgel, biztosak lehetünk benne, hogy számtalan baleset történik hasonló vitákból. Aki vezet, annak feltehetően nem kell messzire mennie hasonló élményekért. Általában csak elég felidézni egyetlen napot, jellemzően az aktuálisat.
Minden napra egy szabálytalankodás
Nehezebb volna olyan napot találni az életemben, amikor nem találkoztam egy félnótással az úton. A szerencsétlenkedő és határozatlan autósokból sincs kevés ? akik szintén veszélyesek ?, de jóval gyakoribb az agresszív sofőrök jelenléte, akik fittyet hányva a közlekedés szabályaira, saját törvényeik szerint közlekednek. Nem feltétlenül drága autóban, de azért az a jellemző.
A városban a kanyarodó sávból, meg a villamossínről előzés a menő, az autópályán ugyanez jobbról, az országúton pedig a szembejövő leszorítása egy értelmetlen és elszámított előzés miatt. Az igazán veszélyes helyzetekben ráadásul a bocsánatkérés sem jellemző, viszont annál nagyobb esélyünk van egy fa „testápolóval” közelebbi ismeretséget kötni, minél jobban kiakadunk.
Visszabüntetni pedig se nem illik, se nem biztonságos. Elég csak a saját esetünkre gondolni, ami nem egészen két hete történt. Az Erzsébet híd közelében a felső rakparton haladtunk a budai oldalon tesztautó-begyűjtő körutunkról hazafelé, amikor az egy sávra szűkült részen a villamossínről beesett elénk egy szabadidő-autó.
A neve elhallgatását kérő Sz.A. monogramú kollégánk ezt nem akarta szó nélkül hagyni, majd az aktuális tesztautó mind a 68 lóerejét sorba rendezve jobbról próbálta magát visszaküzdeni a korábban jogosan elfoglalt helyére. Mindezt a jellemzően parkolásra használt útfelületen.
Azt nem tudjuk, hogy ő is észlelte-e az előttünk feltűnően mozdulatlanul parkoló autót a távolban, mert amikor beértük a pofátlankodót, ő éppen szigorú arckifejezéssel büntetett. Nyugodt, de határozott hangon előresikítottam, majd egy erős fékezés után szépen visszaálltunk a köcsög mögé. Innen is üdvözöljük őt.
Hogyan kéne viselkedni?
Sokszor nehéz, sőt szinte lehetetlen megállni, hogy ne vágjunk vissza valahogyan pofátlan autóstársainknak, mégsem ez a helyes. Az erre való eszköztár igen széles, de egyrészt nem a mi dolgunk, hogy büntessük a szabálytalankodót, másrészt ezzel magunkat és akár ártatlanokat is veszélybe sodorhatunk.
A legjobb ilyenkor elmormolni egy cifra varázsigét (innen lehet meríteni), és hagyni az egészet. Az autóban agresszív egyének nagy része autón kívül is bátrabb a kelleténél, így csúnyán pórul járhatunk.
Egy konkurens lapnál dolgozó kollégánk autóját néhány éve négy kopasz kidobószerű egyén karosszériázta egyszerre, miközben ő zárt ajtók mögött rimánkodott az életéért. Mindezt egy apróságért.
Ismerünk olyat, aki pofont kapott egy hasonlóan jókötésű vállalkozófélétől, olyat akinek eltörték az orrát, és olyat is, akit meg akartak késelni. Ennyit biztosan nem ér a dolog.
Hogy lehet kivédeni?
Talán hülyén hangzik, de a szabálytalankodók egy részét mi magunk provokáljuk helytelen vezetési szokásainkkal.
Az agresszív autósok nagy része a töketlen vezetőkre hivatkozik, akik véleményük szerint hátráltatják a normális közlekedést.
Tipikusan a töketlenek közé szokták sorolni a lámpánál beragadókat, az indokolatlanul nagy követési távolságot tartókat, vagy a kitartóan a belső sávban kullogó autósokat is. Utóbbi szüli az autópályán a veszélyes és tilos jobbról való előzéseket, ami mára bevett gyakorlat Magyarországon. Sokan már a leállósávot is befogják, amiből szintén nem egy halálos kimenetelű baleset volt már az utóbbi években.
A legjobb amit tehetünk, hogy maximális figyelemmel megpróbáljuk felvenni a forgalom tempóját, nem tartózkodunk indokolatlanul a belső sávban, és próbáljuk nem hergelni autós társainkat. Persze így is lesznek olyanok, akik majd bevágnak elénk, vagy ránk húzzák a kormányt, ha éppen mellettünk fogy el a sávjuk, sőt olyanok is, akik a
villamossínen sietnek majd behajtani a pénzt.
Ha pedig elkerülhetetlenül ránk tör a Ludas Matyi-szindróma, akkor is próbáljuk kulturált eszközökkel megoldani a dolgot. Könyököljünk a dudára, használjuk az ablakspricnit, de ne fékezzünk be esztelenül senki elé, mert azt mi is megbánhatjuk. És zárjuk magunkra az ajtót.
Hasztalan leírni, mert ilyenkor nincs idő elemezni, de jó volna felmérni az erőviszonyokat is, mielőtt reklamálni kezdünk. Mert van, akivel nem éri meg.