Önámítás
Vásárlás után – főleg ha a tulaj kemény kompromisszumokat volt kénytelen kötni – mindenki próbálja magával elhitetni, hogy a lehető legjobb autót vette meg a pénzéért. Hajlamosak vagyunk bosszantó, kisebb-nagyobb hibák felett is nagyvonalúan átsiklani, csupán a lelki békénk megőrzése érdekében. Vagy hogy mások ne nézzenek hülyének a választásunk miatt.
Ki ne hallott volna 3 literes fogyasztású Swiftről, vagy éppen természetfeletti menettulajdonságokkal felruházott 1.4-es kompaktokról, de a kétes külsejű autókat szépnek látók is gyakoriak.
Mellékhatások
De néha az autók mégis messzebb mennek, mint amiket még elnézünk nekik. Mi pedig különösen hisztisek vagyunk, ezért összeszedtük, mik azok az apróságok, amikkel az őrületbe lehet minket kergetni. Ha ön olvasás után saját autójára ismerne, és valami megszakadna az eddigi felhőtlen kapcsolatban, sajnáljuk. Természetesen a mellékhatásokért nem vállalunk felelősséget.
A cikk apropóját a szerkesztőségi szeánsz adta, amikor is az egyik cégautó – mástól megörökölt, nem a mi hibánk – hitványságát részletezte egyre nagyobb hangnyomással és lelkesedéssel a főszerkesztőnk. A kapcsolatuk annyira megromlott, hogy már a központi zár hangja is hányingert kelt.
Menet közben a könyökkel lenyomott ajtózár, vagy éppen a sunyi riasztó hergeli tovább a vezetőt, aki így habzó szájjal érkezik reggelente. Ennek mi nagyon nem örülünk, így áttételesen közösen is utáljuk a nyekergő, nyöszörgő járgányt.
Nem tehet róla
Az egyik legnagyobb istencsapása – bár az autók nem tehetnek róla – az utólag beszerelt riasztó. Hosszú időn át kísértettek a VW tesztautóiba beszerelt kódpötyögős borzalmak, amelyek minden ajtónyitás után a kódért sikítottak.
Ezt szerintem nemcsak mi gyűlöltük, hanem minden tesztautót nyüstölő kollégánk is. Jó hír, hogy egy ideje már jobbra váltottak, elátkozott riasztóval egyre ritkábban találkozunk.
Lapozás után tolerancia-díjas kollégánk mesél az élet nehézségeiről
A toleranciadíjas
Balázs, – aki saját bevallása szerint végtelenül toleráns ember – eleinte nem talált olyan rossz autótulajdonságokat, amelyektől megőszülne. Aztán egy bátortalan mondat után eljutottunk odáig, hogy igazából minden 300 lóerőnél gyengébb autó idegesíti.
Panaszlistáján a fejtérbe lógó kapaszkodó és a tetőablak miatt alacsonyabbra került tetőszint mellett a régebbi, kis dízelek – konkrétan az 1.4-es Ford motorok – turbólyuka is megtalálható. Neki a 308-as Peugeot pohártartója is bosszúságot okoz, mivel nem kompatibilis a Meki pohárszabványával és gyakran borul a buborékkal dúsított, kólaízű kőolajszármazék. Mondhatnánk, úgy kell neki, de bennünk túlteng az empátia, így nem teszünk ilyet. (Kedves Attila! Nem szeretem a kólát! – Balázs)
András életlen, rozsdamarta jatagánnyal csonkítaná meg azokat a mérnököket, akik használhatatlan ötödik fokozattal képesek csak megtervezni egy váltót. Szerinte szörnyű sorsra érdemesek azok is, akik útban lévő A-oszlopot, a gyújtás levétele után – vagy éppen indítózás közben – azonnal lekapcsoló rádiót vagy ablakemelőt gyártanak.
Halál rá!
Dénes a családi Fabia ülésállító karját flexelné le, ha lenne hozzá otthon megfelelő célszerszám. Az ormótlan szerkezet menet közben dörgölőzik a vezető lábához, mint valami Whiskasért pitiző gerinctelen macska. Csak nem annyira puha és szőrős és elkergetni is nehezebb. A szerkesztőség egy emberként kap gutaütést a városi küzdelemben lomhán dolgozó robotizált váltóktól. A szerkezet lassú reakciója miatt még a legtisztább manőver is könnyen életveszélyessé válhat velük, ami nem jó.
Kék fény
Engem a kék háttérfényű műszerekkel, meg úgy általában bármilyen kék fényt kibocsátó dologgal ki lehet üldözni a világból. Ezért is örültem nagyon annak, hogy a Volkswagen végre leszokott a használatáról.
Ennél azonban sokkal idegesítőbb az amerikai autók hisztériás csilingelése, amelynek ezernyi oka lehet a biztonsági övtől egészen a bent hagyott kulcsig. Sajnos a tesztautókban nem vághatjuk át kedvünkre a kábeleket, de ha mégis amerikai autó vásárlására vetemednék, egy csípőfogóval biztosan elnémítanám a sipákolást. Még a kereskedésben.
Bababarát ajtó
Női dolog, de az is megkeserítheti az autózást, ha a gyermek berakodása közben a kocsiajtó állandóan becsukódik. Ez a feleség által pusztított Mazda magánszáma, valamiért elfelejtette, hogyan maradhat nyitva az ajtó és már a sík terepen is magától rácsukódik a pakolást végző anyuka lábára. Igazán nem szép tőle.
És akkor a menet közben spontán kigyulladó, vagy éppen a megbolondult elektronika miatt irányíthatatlanná vált példányokról nem is beszéltünk. Igaz, ezek már túlmutatnak a bosszantás kategóriáján, ezek már tényleg elátkozott, gonosz teremtmények.
