Hajnali indulás után korán érkeztünk Harkára (Soprontól délre fekszik, az osztrák határon), ahol még éppen megpillantottuk az épület mögött eltűnő Tigris egy darabkáját. Közben kétmaroknyi, katonaruhába bújt játékos készült, hogy a sárban hemperegve újraélje a második világháború néhány pillanatát. (Természetesen az éles fegyverek okozta kellemetlen mellékhatások nélkül.)
Volt időnk bőven, így megnéztük közelebbről az amerikai csapat szeme fényét, az 1942-es Willys Jeep-et, de kezdjük mégis a nagyobb durranással, a Tigrissel.
Bizsutank
Vannak, akik Ferrari, vagy Audi R8-as replikában érzik jól magukat, és akadnak olyanok, akik Tigris tanknak látszó járgányt készítenek saját célra. Kicsit nehezebb megfelelő donort találni a műtéthez, de a leselejtezett szovjet tank remek alapanyagnak bizonyult.
A fiatal éveit az NDK hadseregében töltő harckocsi deréktól lefelé még a régi, csak toronyból kapott újat. Megmaradt a V12-es dízelmotor és a hozzá tartozó váltó, műszerek, egyebek. Szebb napokon a lövegtorony is forgatható, most valamiért otthon maradt az e célra használatos villanymotor. Lőni sajnos nem lehet vele, a cső csupán dísz. De ne legyünk igazságtalanok, egy igazi Tigris szinte megfizethetetlen lenne. Játékszernek ez is tökéletesen megfelel, csak az összevissza szaladgáló gyalogosokra kell odafigyelni.
| Tigris Panzerkampfwagen VI |
| Az 1940-ben elindított nehézharckocsi-program egyik legjobban sikerült példánya, ami nagyszerűsége ellenére is – korának legerősebb páncélosa volt – számos sebből vérzett. Borzalmasan nehéz volt, és abban az időben a németeknek nem volt megfelelő dízelmotorjuk sem, ami a nagy hatótávolságot biztosította volna.
Hétszáz lóerős, 12 hengeres benzines Maybach motorok kerültek a Tigrisekbe, amik az 57 tonnás monstrumban a túlterheltség miatt gyakran meghibásodtak. A torony fordulási sebessége, valamint a vasúti szállítás is okozott problémákat. A szövetségesek ennek ellenére nagy tiszteletben tartották, egy Tigris megsemmisítésére öt Sherman, vagy nyolc T-34-es elvesztését kalkulálták. A Tigriseket személyzetük tette igazán félelmetessé. Ők már a gyárban megismerhették a készülő harckocsikat és alaposan felkészültek az üzemeltetés közben felmerülő problémákra, azok kezelésére. Reménytelen helyzetben pedig zokszó nélkül felrobbantották a meghibásodott tankot. |
Videó és végeredmény a következő oldalon
Egyszerűek, mint a kavics
A Jeep ugye amerikai katonai jármű. Az átlagamerikainak is alaposan a szájába rágják, mi mire való, de katonáéknál ez többszörösen igaz. A Willys mindenére ráírták, hogyan, mire kell használni. A víz katonába, a benzin autóba való. Felcserélni nem ajánlatos. Még a pótalkatrészek dobozaiban is részletes leírás várja a harcost, hová és hogyan kell beszerelni a kézben tartott vasdarabot.
Múlt
Az öreg Willys Jeep Ausztriából került mostani gazdájához. Hűtlen előző tulajdonosai a háború végeztével inkább idegen földön hagyták, mert a hazavitele többe került volna. Ha már ott maradt, az osztrákok befogták tűzoltóautónak. A kocsik életében nem feltétlenül kellemetlen periódus a tűzoltóautóként eltöltött idő. Karbantartásuk megoldott, az esetek többségében fűtött garázsban tárolják őket, utcára alig kerülnek. A piros festéstől eltekintve ideális állapot a hosszú, bár eseménytelen életre.
Második élete során a katonai járgány visszakapta eredeti színét – eredeti amerikai festéket használtak a fényezők -, és megkezdődött a korhű kiegészítők beszerzése. Fórumolvasgatás, levelezés, alkudozás következett két évig, mire az összes alkatrész, felszerelés összejött. A Coca Colás ládától a tűzoltó-készüléken át a ritkaságszámba menő apró iránytűig. A gyűjtögetés veszélyes hobbi, könnyű függővé válni és a korabeli relikviákat nem adják olcsón.
De mi hajtja?
A mindössze egy tonnás, kapcsolható négykerék-hajtású, difizárral felszerelt kisterepjáróban 2,2 literes négyhengeres benzinmotor dolgozik. Egyszerű, megbízható darab, megfelelő gondoskodás mellett még a vizes terepet is jól bírja. Váltója szintén nem túl összetett, három fokozat közül lehet választani, és van még hátramenet is.
Az extrafelszerelések listája igen gazdag, a fejsze, ásó, hólánc, kurbli mind-mind megtalálható rajta. És hogy mire lehet használni egy hatvanhat éves autót? A válasz egyértelmű. Játszani. Katonai kiállításokon, hadijátékokon egyaránt.
Lövöldözés
A hadijáték roppant szórakoztató dolog, játékosként kicsit viccesebb lehet, de nézőként sem utolsó. A látszólag cél nélkül fel-alá szaladgáló csapatoknak egyetlen küldetésük van: hogy a létező összes pirotechnikai cuccot ellőjék, miközben mindenki sértetlenül megússza a kalandot.
Így nem is meglepő, hogy jó ideig senkinek nem volt kedve meghalni, aztán amikor már fogyóban volt a muníció, és a Tigris is eldurrogtatta, amije volt, megszaporodtak a színpadias kimúlások.
| Ardennek 2008 II. Világháborús emléknap |
| Harkán a II Világháborús Amerikai Hadiemlékeket Ápoló Alakulat és a hasonlóan kacifántos nevű 12. „HJ” páncéloshadosztály, a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztály harcosai feszültek egymásnak. Ezek a derék emberek – ha nem egymást mészárolják – hobbiból gyűjtik a korabeli egyenruhákat, tárgyakat, fegyvereket, hogy aztán ezeket bemutassák az érdeklődőknek. |
Az egyik tankos például tízpontos haláltusát adott elő, de a lánctalpas fagyos acéltornyán többé-kevésbé mozdulatlanul fekve később biztos élete egyik rossz döntéseként értékelte a mutatványt.
Vége, stáblista, zene
Még néhány perc és a csatatéren mindenki csendben fekszik. Nem haltak meg, csak elfogyott a lőszer. A Tigris füstpamacsokat ereget, úgy látszik, az amerikai gyalogság egy csavarhúzóval elintézte a háború egyik legjobban sikerült lánctalpasát.
Gratulálunk nekik, és kíváncsiak vagyunk, a következő csatából ki kerül majd ki győztesen. Addig is lehet a felszerelést csinosítani, újabb korabeli darabok után futkosni, vagy elolvasni néhány történelemkönyvet, hogy alkalomadtán más csatákat is eljátszhassanak.
