Tesztünk apropóját szerencsétlen, házunk előtt veszteglő Land Rover vészesen leeresztett kerekei adták. A legközelebbi benzinkútig elautózni vele gumigyilkosság lett volna, a leszerelt és leeresztett abroncsok görgetéséből pedig már kinőttem. Csak egyetlen megoldás maradt: pumpálni. De mivel? Az első útba eső boltban megvásárolt kompresszor egy kerék után leégett. Szerencsére az egynapos halottat visszavették, majd elindultunk új, strapabíróbb darabokat felkutatni.
Egy autónak az esetek nagy többségében négy kereke van. Így tehát négyen estünk neki, hogy a leeresztett kerekeket visszahozzuk az életbe. Mindenkinek jutott egy szerkezet és elkezdődött a verseny.
A teszt
A tesztgépek összeválogatásánál fontos szempont volt, hogy a kapható legolcsóbbtól indulva néhány lépcsőben eljussunk az igazán használható kategóriáig. Így került be a körbe a harminckét éve Zsigulihoz tartozékként adott kézi pumpa, a 2490 és 9900 forintos elektromos pumpa egyenesen Kínából és a legkomolyabb, 230 voltos hálózatról üzemeltethető kompresszor, ismeretlen árcédulával. (Kis kutatás után 99 fontos áron – 31 000 Ft – megtaláltuk egy külföldi oldalon.)
Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Mind a négy szerkezettel a tartós teszten nálunk vendégeskedő Peugeot korábban 0,5 barosra leeresztett abroncsainak estünk neki. A feladat akkor számít befejezettnek, ha a hitelesített kézi műszer szerint is elérte a kerekekben lévő nyomás a 2,5 bart.
Nagyotmondók
A Távol-Keleten nem nagy erény az igazmondás, ezt már régóta tudjuk. Erről tanúskodnak a készülékekre felvésett adatok is. A legszemérmetlenebb hazugságot a legkisebb, legostobább kinézetű példány oldalára írták. A cetli szerint akár 18 baros keréknyomást is elérhetünk vele. Persze csak ha türelmesek vagyunk, mert a szerkezetet tízpercenként félórás pihenőre kell küldeni. Kicsit hihetőbb a sorban következő darab ígérete. Itt 8 baros maximális nyomásról írnak, amit még akár el is hihetünk. Egészen addig a pillanatig, amíg rá nem tekintünk a hálózati feszültségről táplált aktatáskányi gépezet adataira, amely szintén 8 bart ígér – és a tulaj tapasztalatai szerint még ez sem tudja. De nekünk nem is kell ennyi, megelégszünk az átlagosnak mondható 2,5-es értékkel.
Kis testmozgás, arra az esetre, ha a karaktergyárban elmenne a net.
Zsigulipumpa
A Lada-pumpa külsejéről sokat nem beszélhetünk. Békebeli fém-fa kombináció, hanyagul felszerelt – ezért gyakran leugró – gumitömlővel. Beépített nyomásmérővel ez nem büszkélkedhet, kezelése a jogosan elvárthoz képest jóval nagyobb fizikai erőt igényel, ezért az acélos izomzatú Balázsra bíztuk a használatát.
Lapozás után győztest hirdetünk, befutnak a csalódások és mint egy jó mesében, lesz tanulság is
Andrásnak a legolcsóbb – orrfacsaró műanyagszagot árasztó – kínai termék jutott. Nem tudjuk miért, így alakult. Apró, fekete, súlytalan gépezet, vékonyka vezetékkel, amelyen idétlen kapcsoló lengedez. Biztosak vagyunk benne, hogy nem tudja majd felfújni a kereket, és még a tízperces megengedett üzemidőn belül kileheli nyomorult lelkét.
Miss Pumpa-World
A Wunderwaffe Tamás otthonában rejtőzködött idáig, így most is ő kezeli. Kicsit homályosítja a szerkezet fényét, hogy 230 voltos feszültséggel üzemel, tehát átlagos autóban, segédeszközök nélkül nem nagyon használható. Kilométeres hosszabbító, izmos fedélzeti feszültségátalakító – 1100 wattos a kompresszor – nélkül sokat nem érünk vele.
Kinézetre igazi ipari szerkezet, narancssárga-fekete színkombináció, brutál kapcsoló, hosszú gumitömlő, az indulók között ez a szépségkirálynő.
Én a kínai luxuspumpát vettem kézbe, amely tízezer forintos árával a józan középutat képviseli a mezőnyben. Már több benne a fém, mint a műanyag, az oldalán nem eget verő hazugság, csak erős füllentés olvasható, és szép narancssárga tömlő, műanyag táska is jár hozzá. Nagy kár, hogy ez volt az utolsó darab a barkácsboltban, túl sok időt töltött a polcon, így a kiegészítők – tűszelep, matracadapter – már a tolvaj úr/hölgy háztartását gazdagítja.
Zöld lámpa, rajt!
A rajtpisztoly eldördülése után elindult a verseny. A papírforma szerint a Wunderwaffe vitte el a pálmát, egy percen belüli eredménnyel. Másodikként a közepesen szutyok kínai szörnyeteg végzett, három perc körüli idővel. A harmadik helyet – 10 percen belüli eredménnyel – a legolcsóbb, semmire nem hasonlító cucc csípte meg, míg a legutolsó, több mint negyedórás időt a Lada-pumpával értük el.
Csalódások
Első csalódásunk oka a filléres készség, amely a várakozásokkal ellentétben nem égett pillanatok alatt üszkös halommá. Szintén váratlan tőle, hogy ha őrjöngő vitustánc közepette is, de képes volt kicsiholni magából 2,5 bart. Kicsit büdös volt a teszt végére, de nem kellett eldobni az első használat után, ami dicséretes.
Csalódtunk az orosz szerkezetben is. Tőle – bedőlve a régi kényszerképzetnek, hogy minden jó, amit régen, fémből készítettek – sokkal jobb szereplést vártunk. Tippjeink szerint második, harmadik helyre kellett volna befutnia, de semmiféleképpen nem utolsóként.
Tanulság
Átlagos autóhasználat mellett – ha nem járunk ácskapocsföldeken – nem feltétlenül kell pumpára költeni. Legegyszerűbb, ha a pótkerék állapotával törődünk többet, bár a kerékcsere is piszkos munka. De egy tisztességes pumpa számtalan helyen könnyíthet az autós életén – gumicsónak, biciklikerék-fújás – csak döntsük el, kell-e még egy zörgő kacat a csomagtartóba. Nekünk kell.
