Bár elsőre nem tűnhet jó mókának esve kelve, nehezen irányítható léceken csúszkálni, mégis hamar megszerethető időtöltés a síelés. Néhány apróság ismerete pedig tovább növelheti az igen fontos mókafaktort. Íme néhány közülük:
Biztosítás
Gondolom nem kell ecsetelni, hogy a biztosítás miért ajánlott. Általában is okos dolog biztosításra költeni külföldi utaknál, ha valaki meg azzal szereti tölteni az idejét, hogy ingatag lécekkel száguld le a domboldalban, akkor különösen ajánlott. Mert az emberrel általában akkor történik valami baj, ha pont nem költötte el azt a napi pár száz forintot.
Jó tudni, hogy az osztrák-magyar határon lévő biztosításkötő, pénzváltó objektum – mi eddig ott váltottunk pénzt, biztosítottuk magunkat – mostanában bedeszkázva áll a pusztában.
Forint-euró
A forintváltás a virtuális pénz korában szinte teljesen felesleges időtöltés. Kártyával a legtöbb helyen vásárolhatunk, a szálláspénzt meg bankautomatából is kicsalhatjuk. A kártyás vásárlás előnye a középárfolyamon történő váltás.
Az automatás pénzfelvételnek már van felára, de még így is nagy eséllyel jobban járunk, mintha készpénzt váltottunk volna. Nem utolsó sorban nem marad a nyakunkon drágán vett euró.
Hólánc kötelező!
Ausztriában a hegyek között nem tréfa a hó. A rendőrök meg nem tréfálnak, ha azért akadunk el, mert nincs hóláncunk, pedig a tábla korábban egyértelműen jelezte, hogy kötelező. Lehetőleg olyat vigyünk magunkkal, amit fel is tudunk rakni a kocsi kerekére. A szakszerű láncfelszerelést érdemes még idehaza begyakorolni, hogy ne süljünk fel vele éles helyzetben.
WC, aranyárban
Gyerekkel, vagy utasként sörrel a kézben autózva gyakran kényszerű megállásokat kell beilleszteni a programba. Azt tudjuk, hogy itthon milyen a WC-k állapota és milyen gyakorisággal számíthatunk rájuk. Nem meglepő, hogy Ausztriában sem kell a leálló sáv szélére állva a csalitosban guggolni.
Az viszont nehezen érthető, hogy a kinti benzinkutakon és nagyobb pihenőknél is belefuthatunk termetes wécésnénikbe, akik a tányérkára mutogatva egy euróért engednek csak tovább.
Ez egy közepes családnál is szép kiadás, egy ötvenfős női szinkronúszócsapatnál meg teljes anyagi csőd. Ha kisebb, kevésbé puccos pihenőkben állunk meg, nemcsak a klotyó árát, hanem az impulzusvásárlás miatti kiadásokat is megtakaríthatjuk.
Tömegundor
Tapasztalt síelők szerint érdemes megtudni, hogy célterületen mikor van a bennszülöttek síszünete. Az álmos könyv szerint ilyenkor nem szerencsés a környékre vetődni, mert se közlekedni, se síelni nem tudunk majd. Persze az iskoláskorú saját csemeték síszünete romba döntheti a békés síelésről szőtt terveket.
PMR
Kommunikálni jó dolog. Ha ingyen van, akkor meg még jobb. Egy átlagos PMR-pár a legtöbb elektronikai cikkeket árusító boltban már néhány tízezer forintért megvehető.
Európában mindenhol bátran, engedély nélkül használható, így konvojban autózás közben a kényszerűen szétültetettek is folyamatosan dumálhatnak. Segítségükkel megbeszélhetőek a közös megállások, illetve az utat ismerő autós a telefontársaságok gazdagítása nélkül segítheti a navigációból elégtelenre vizsgázott társakat.
De nemcsak autózás közben, hanem a sípályán is hasznos néhány pár aprócska rádió. Elveszett gyermek, barát, ismerős előkerítésére, vagy a megérdemelt kocsmázás helyének, idejének pontos összehangolására. Esetleg, hogy értesíthessük szeretteinket, hová küldhetik a mentőegységeket.
Kefe, seprű, rongy
A síléc idétlen formája miatt aránylag macerásan pakolható be az átlagos autóba. Ha a tetőn utazik, akkor is okos dolog lesöpörni róla a havat, mert reggelre csúnyán belefagyhat a hólé.
Síboxban éjszaka értéket tárolni csak a világ boldogabb felén ajánlott. Ha a sors kegyes hozzánk és termetes autóban utazunk, az ülések alá rámoljuk a léceket. A seprés ilyenkor is ajánlott, mert a kárpit télen nehezen szárad.
A hosszú hazaúton leolvadó hó sohasem fog felszáradni és így jó eséllyel kellemes trópusi klímában, de párás ablakokkal vezethetünk hazáig. És ez nem jó.
Parkolás
Szerencsére a legtöbb helyen aránylag közel lehet parkolni a pályákhoz, mert sícipőben sokat sétálni mocskosul kényelmetlen. A pálya legalján, közvetlenül a lejtővel szemben parkolni még akkor sem ajánlott, ha mégoly hívogató is a lehetőség.
Hagyjunk inkább másokat odaállni, mi gondoljunk inkább bele abba, mennyire lehangoló dolog, a gazdáját hátáról levetett snowboarddal – és betört szélvédővel – hazaautózni.
Síelni mindezek ellenére roppant szórakoztató dolog. Ugyan az öregek egy része a meglátogatott pályán sajnos hasonlóan viselkedett, mint az általuk gyakran megszólt, ámokfutóként száguldozó fiatal kölykök. Biztos rosszkor voltunk rossz helyen, vagy a bolygók szerencsétlen együttállásával magyarázható az eset.
Hogy méltósággal tudjuk viselni a tolakodókat, a helyi élelmiszerboltokban vegyünk ipari mennyiségű citromos rádlert, hazafelé pedig ejtsük útba a gloggnitzi Lindt csokigyárat, ahol az itthoni ár töredékéért vehetünk igazán finom csokit. Ja, szerdától vannak nyitva…
