– Nem úgy van, hogy az MDI eladta a sűrített levegővel hajtott autó projektjét az indiaiaknak?
– Nem, dehogyis, mi csak a motor licenszét adtuk el, ettől még az európai projekt halad, ez a két modell teljes egészében a mi fejlesztésünk.
Levegővel autózni: MDI
Régi nagy kedvencem a belsőégésű motorok kiváltására irányuló próbálkozások közül a sűrített levegős motor. Egy Guy Négre nevű bácsi immár tizenöt éve dolgozik azon, hogy ez a fordított kompresszor, ami légtartályból kisüvítő levegővel forgatja meg a kerekeket, megtalálja helyét az autópiacban.
Az ötlet zseniális: sűrített levegőt elő lehet állítani bármilyen, akár teljesen tiszta energiából is. A kocsika tankolhat direktben is egy jó vastag csövön át, de beépített elektromos kompresszorával villanyból is sűríthet magának hajtóanyagot. Hab a tortán, hogy még a klímához sem kell külön kompresszort, hűtőközeget használni: a légtartályból, nagy nyomás alól kiszabaduló tiszta levegő éppúgy lehűl, így használható a kabin hűtésére, mint ahogy lederesedik a hirtelen megnyitott szifonpatron.
A Tata tényleg megvette a technológia licenszét, időről időre fel is bukkan egy-egy hír teljesen tiszta üzemű indiai taxikról – ez tőlünk azért elég messze van. Viszont az európai projekt sem állt le, aminek ékes bizonysága a genfi szalonon kiállított két jármű.
A OneFlowAir (angolul tudók bizonyára értékelik a szójátékot) nevű izé már-már autószerű. Négy kereke van, az erősebb modell névleges teljesítménye 25 lóerő, 110 km/h végsebességre képes, csak sűrített levegővel városban akár száz kilométert is elzötyög – nulla károsanyag-kibocsátás mellett. Teljes hatótávolsága a légmotor mellé épített kis belsőégésű motorral együtt 900 kilométer, ilyenkor átlagos üzemanyag-fogyasztása 1,7 liter benzin, gázolaj, étolaj, alkohol, vagy bármi száz kilométerre.
A másik jármű sokkal érdekesebb. Az AirPod névre keresztelt guruló kosárkában hárman férnek el, a vezető elöl ül, utasai hátul, arccal a követő forgalom felé. Hat kilowattos légmotorjával, 350 bar nyomásig tölthető 160 literes légtartályával városi tempóban száz kilométert tud megtenni egy feltöltéssel – ebben a riksában nincs belsőégésű motor. Az autócska ára úgy hatezer euró lesz, ha ténylegesen piacra kerül. Erre állítólag még az idén sor is kerül!
(Az MDI nem csak használhatatlan gageket fejleszt. A gyártó nem hozta el őket, de CityFlowAir, MiniflowAir és MultiflowAir néven sokszemélyes, nagyobb hatótávú autói is vannak. Vagy legalábbis lesznek. Talán.)
Bónusz: azonosítatlan, de vicces izé fényjátékkal:
Hibridek minden kategóriában: Peugeot
A Toyota bőszen kampányol a Priusszal, a Honda az Insighttal. Közben a Peugeot standján nem kevesebb, mint három hibridjárművet számoltam össze. Csak hát egyikük sem szériamodell.
A Prologue Hybrid magasra húzott orrában egy kétliteres, 163 lovas dízelmotor dolgozik, néha vállvetve egy 27 lóerős villanymotorral. A PSA évek óta hitegeti a világot a hamarosan elkészülő dízel hibriddel – csak remélhetjük, hogy ebből a városi üzemben állítólag 4,7 literes átlagfogyasztásra képes családi kocsiból lesz is valami.
A kicsit torz, idomtalan Prologue Hybrid előtt egy gyönyörű négyajtós kocsi feszít, az RC Hybrid. Ebben a kocsiban a BMW-vel közösen fejlesztett, 1,6 literes, 218 lóerős turbós benzinmotor hajt együtt egy 54 lóerős villanymotorral. Előbbi a hátsó, utóbbi az első kerekeket forgatja. Turbós hibrid: ilyet még nem láttunk, ahogy olyat se, hogy a rendszer hatfokozatú, robotizált, de eredendően kézi kapcsolású sebességváltóhoz csatlakozzon.
A 295 km/h végsebességre képes, álló helyzetből százra 4,4 másodperc alatt gyorsuló lapos szörnyeteg állítólag 4,5 liter benzinből elvan száz kilométeren. Persze a fenti adatok egyszerre nyilván nem érvényesíthetőek.
Levezetésképp még nézzünk egy háromkerekű dolgot, aminek van ugyan teteje, de azért mégsem autó: egy hibrid robogó. 15 kilowattos benzinmotorjához két, egyenként három kilowattos kerékagy-motor és egy lítium-ion akkumulátor társul. A 110 km/h végsebességre képes jármű állítólag két liter benzinnel elketyeg százon, vegyes ciklusban.
(Volt még egy hibridautó a Peugeot standján, de a 908 HY jelzésű Le Mans-versenyautó nemigen oldja meg az üvegházhatás problémáját.)
Több, mint golfkocsi: Heuliez
A francia gyártó az autóiparban nem annyira saját autói jogán, hanem beszállítóként ismert; ő gyártja például az Opel Tigra TwinTop tetőszerkezetét. De Genfbe mégis saját kocsikkal jött. Melyek közül a legérdekesebb a Friendly.
Valóban barátságos kis jószág, magas homloka alatt vidáman mosolyog a bámészkodókra. A két tolóajtós, háromszemélyes személy-, vagy egyszemélyes teherautó változatban készülő kocsi állítólag már a spájzban van: 2010 áprilisára ígérik a gyártás megindulását, a Heuliez évi tízezres kapacitást állított be rá.
A másfél méter magas, 155 centi széles kis doboz csomagtere 350-től 1200 literig variálható. Tíz kilowattos motorjával 15 másodperc alatt gyorsul 80 km/h sebességre, egy további örökkévalóság alatt a 110 km/h végsebességre. Hatótávolsága 100-tól 250 km-ig terjedhet, a forgalomtól és a vezetési stílustól függően.
Nem épp nagy számok, de épp ezért hiszem el őket. Meg azt is, hogy a Friendly sikeres városi cuccolóautó lehet, ha nem lesz túl drága. 2011-ben biztosan több jön majd szembe belőle, mint Tesla Roadsterből.
Villanyautó eladó: Magna-Steyr
A kanadai-osztrák cég Chryslereket, Mercedeseket, BMW X3-asokat szerel össze Ausztriában. Ráérő idejében pedig összerakott egy szép kis koncepcióautót, a mila ev-t.
A némileg Smart FourFourra emlékeztető kocsit azért tervezték meg, hogy ne benzinesre tervezett, elektromos autónak eleve kevéssé alkalmas szériaautókat kelljen fúrni-faragni. Ezekben mindig röhejesen kicsi lett a csomagtér a hátra pakolt akkuk miatt, a mila 350 literes puttonyával már nem kell szégyenkezni.
Az 1,3 tonnás kisautó tíz kWh-s Li-ion akkujával 280 km körüli hatótávot tud, végsebessége 120 km/h, 67 lóerős villanymotorjával 17 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből százra. Egész elfogadható számok, különösen ha azt nézzük, milyen szép, kifejezetten autószerű kasztniban van az elektromos technika.
A Magna-Steyr nem gyártáshoz keres partnert, a mila ev-vel csak demonstrálni akarja, milyen piacképes elektromos rendszert, akkut, motort tervezett. És ezt akarja árulni; hátha kell valamelyik nagy gyártónak egy kész rendszer.
Nagyok, amik nem Peugeot-k
A francia oroszlán hibridinváziója mellett más trendek is megfigyelhetők a nagyok standjai között bóklászva. A japánok az új szériahibridek (Prius, Insight, RX450h) mellett főleg elektromos kisautókkal rémisztgetnek. Állítólag egy-két év, és jön a Toyota EV, a Mitsubishi MiEV.
Az európai gyártók inkább a meglévő modellek leburkolt, alulmotorizált, vagy mindenevővé alakított változataival jönnek. A VW-csoport minden tagjának van már valamilyen védjegye a takarékos autókra (Blue Motion, EcoMotive, Greenline). A Volvo 1,6-os dízel S80-at hozott. A Renault az Eco2 védjegyes kismotoros kocsikkal büszkélkedik. A Mercedes Bluetec névvel szuggerálja, hogy ötméteres limuzinjai takarékosak.
A legnagyobb csoda a GM standján áll: Opel ampera néven immár körbejárható, sőt, fenékkel is megtapasztalható – a csak álló helyzetben is – az Opel Ampera.