1, A Zállam 2007-ben kitalálja, hogy az iskolabuszban gyerekülésbe kell kötni a 135 centiméter alatti gyerekeket. Fura gondolat, tán a világon sehol nincs példa ilyesmire, de hát első az emberélet, szemeink fényei, miért ne.
2, Közeledik a bevezetési határidő, kiderül, hogy a busztársaságok, akik az önkormányzatokkal szerződve üzemeltetnek iskolabuszokat, nem bírják el a szükséges beruházást.
3, Kibújik a szög a zsákból: a gyerekülés kötelezettségének bevezetése valószínűleg arra való, hogy a busztársaságok megszüntessék az iskolabusz intézményét, ezáltal az államnak ne kelljen megadnia azt a normatív támogatást, ami iskolabusz-üzemeltetésre egy másik törvény szerint jár.
4, Végül három minisztérium és az ország busztársasága mintegy a gordiuszi csomó átvágásaként, bölcs döntésnek beállítva megállapodik, hogy nem változtat a buta jogszabályon, nem kötik be a gyerekeket, mert tényleg veszélyben vannak, hanem átnevezik az iskolabuszokat („iskolabusz”-ról „meghatározott közcélú, menetrend szerinti, szerződéses vagy különjárati személyszállítás”-ra). Viszont a normatív támogatás is megmarad. Nem történt semmi, volt egy kis vihar a biliben, ami most elsimult. Íme, a Tökéletes Magyar Megoldás. Szabadalmaztatni kéne.
Na jó. Ha egy gyermekbiztonsági intézkedés valójában egy pénzügyi megszorítás fedőakciója, ha egy KRESZ-gond megoldása, hogy mostantól valamit máshogy hívunk a papírokban, hát azt javaslom, zárjuk be az Államot, a Törvényt, a Szabályokat, meg a többi nemes civilizációs vívmányt. Égessük el a könyveket, bontsuk le az épületeket, felejtsünk el beszélni, és kezdjünk elölről mindent a makogástól meg a kőpattintástól. Mert abban a társadalmi fejlődésen, amivel idáig jutottunk, valahol valamit nagyon elrontottunk, az tuti.
