Nagyon rövid, nagyon keskeny, de hozza a jellegzetes buggy-arányokat
Amennyire tudjuk, ez az egy van belőle az országban. Nem is forgalmazzák nálunk hivatalosan, legközelebb egy osztrák kereskedésben juthat hozzá, aki beleszeret. Ja, különben Taiwanban gyártják. És olasz motor van benne. Mi a fene ez?
Ez egy PGO Bug Racer 500i. Csővázas, kétüléses buggy, ha Kazinczy ma élne, biztos a kezemre ütne, és arra kényszerítene, hogy azt írjam: homokfutó. Mert a buggy klasszikusan a homokos tengerpartokra, sivatagi dűnékre kitalált eszköz: könnyű, hátsókerekes, egyszerű, élvezetes, tökéletesen értelmetlen izé.
Manapság persze már alig-alig találni olyan homokos tengerpartot, vagy akár sivatagi dűnét, ahol ész nélkül száguldozhatnánk egy ilyesfajta úri huncutsággal. Ez van, túlnépesedtünk, teljesen belaktuk, beépítettük a Földet, korlátok közé szorítottuk saját magunkat.
Már pár méter murvás utat is nehéz találni, ahol úgy buggyzhatnánk, hogy ne szóljon ránk egy éltes asszony: fiatalember, ez nem versenypálya! (Saját tapasztalat.) Hát akkor miért vesz ilyet bárki is? A válasz egyszerű: mert állatul néz ki.
A gyerekek integetnek neki, a benzinkutasok köré gyűlnek, a csajok elolvadnak tőle, szigorú, meglett férfiemberek szája sarka rándul titkolt mosolyra, ha meglátja a Bug Racert. Az említett éltes asszonyon kívül nem láttam senki arcán egy fikarcnyi ellenséges érzést, rosszindulatot, irigységet a két nap alatt, amíg enyém volt a PGO. Lelkesedést, őszinte örömet, vidámságot annál többször.
| Oliver Onions: Dune buggy |
| Come with me for fun in my buggy Come along let’s go for the hell of it See the faces round they’re all looking Wonder if they’d like to come for a ride. I’lI bet you anything now she’s with me Never ever get away Bet she’s a sight for your poor old eyes. I’ll bet you anything Bet they never ever catch us up I feel Iike a king in my buggy I’ll bet you anything now she’s with me |
Ezt a lelkesedést, örömet, vidámságot aszerint könnyű vagy nehéz visszatükrözni, hogy milyen régóta vezetjük már a gépet. Ha csak pár percre pattanunk be, hogy leugorjunk a bérelt apartmanból a boltba, vagy hogy csapassunk egyet a határban, hát az valami fantasztikus élmény, öröm, bódottá.
Ha ellenben már több tíz kilométert hagytunk magunk mögött a rettenetesen zajos, rázós szerkezetben rendes, hétköznapi közlekedésben – hát inkább volnánk Philadelphiában.
Mennyibe kerül? És sok-e az érte? A következő oldalon kiderül!
Amikor az ember behúzódzkodik a csövek közé, elhelyezkedik a kényelmes, mégis feszes kagylóülésben, felölti a négypontos biztonsági övet, érzi, hogy nem mindennapi élményben lesz része.
És valóban. A nagyon könnyű, mindössze négyszáz kilós jármű még a húsz lóerősre fojtott motorral is könnyedén gyorsul, csúszik, forog – a tulajdonos nem is tervezi, hogy eltávolítaná a gyári teljesítmény-korlátozást. (Én már kapnám is ki, úgy majd’ duplájára, közel negyven lóerőre nőne a teljesítmény.)
A motor úgy indul, mint bármi a XXI. században: elektromos önindító, injektoros üzemanyag-ellátás, tehát egy fordítás a slusszkulcson, és már berreg is. Jó hangosan; a két ülés között hátranézve látjuk, hogy arasznyira ülünk a motortól, kipufogótól. Némi melegítés után aztán kezdődhet a móka. A fokozatmentes robogóváltó segítségével a PGO-t vezetni a legkönnyebb dolog a világon: van egy GO és egy STOP feliratú pedál, egy kormány, és kábé ennyi.
Haladók használhatnak még két kart is, ha akarnak. A sebességváltónak tűnő hosszabbik bot választást enged egy hosszabb, országúti, és egy rövidebb, sportos, gyorsulós váltóprogram között. A rövidebbel pedig a differenciálzárat oldhatjuk vagy köthetjük. Ha összezárjuk a hátsó tengelyt, laza talajon ugyancsak lerövidül a fordulókör.
A futómű elöl-hátul egyaránt oldalanként független felfüggesztésű, kellően kemény a borulásmentes mulatsághoz hepehupás terepen bródszájdolva, de azért elég lágy ahhoz, hogy ne legyen gokartszerűen kemény az élmény a hungarikumszába menő Magyar Kátyúkon. A kormányzás nagyon direkt, a fogasléces kormánymű kellően pontos is.
Természetesen index, fényszóró-kapcsoló is van a PGÓ-n, enélkül nem mehetne közúti forgalomban. Ablaktörlője viszont nincs, hisz szélvédője sincs. Bukósisak nélkül úgy 40 km/h-ig, vagy az első szemmagasságban érkező bogárig múködik a buggyzás.
Országúton 90-110-es tempó tartható a kis buggyval, néztek is a 8-as út autóútnak minősített szakaszain a személyautók sofőrei, hogy ez a kis vakarcs nem hajlandó lemaradni. A fogyasztás 5-8 liter körül alakul; ha nem ragaszkodunk a személyutóval megszokott tempóhoz, inkább 5, ha tartjuk a többiek sebességét, és néha még előzni is akarunk, inkább 8.
A taiwani homokfutónak semmi köze a KTM X-Bow-hoz, tulajdonképpen nem is úgy néz ki. Annak teteje sincs, sokkal laposabb és persze teljesen másról szól, tízszer erősebb, ötször drágább. Mégis, a PGÓ-val töltött két napon többen is megkérdezték, ez az-e. Mert ez is fekete-narancs, és ez is, újra itt tartunk, állatul néz ki.
Mivel valamikor valaki már levizsgáztatott egy ilyet Európában, nálunk sincs elvi akadálya a PGO levizsgáztatásának. A folyamat a gyakorlatban is kivitelezhető, mint a mellékelt ábra mutatja, de higgyék el, nem egyszerű, amíg a Hatóságot rá lehet venni arra, hogy adjon ki egy ilyen izére két darab U-betűs, kisalakú motorkerékpár-rendszámot.
Videó a Buggyról:
Ha ötödannyiba is kerül, mint egy X-Bow, azért így is – alkuval – jó két és fél millió forint megvenni, behozni, levizsgáztatni. Első blikkre elég durva, pedig valójában nincs túlárazva. Nézzük csak: egy 500-as olasz robogó, mondjuk egy Piaggio Beverly 500 most 1,75 millió forint.
Egy háromkerekű 500-as robogó, mondjuk a Gilera Fuoco 500 2,3 millió. A különbség 550 ezer forint, tehát kerékarányosan gondolkodva a négykerekű 500-as robogónak 2,85 milióba kéne kerülnie.
Ez persze egy nagy hülyeség, de ha belegondolunk, el kell ismerjük, hogy a vizsgáztatható, európai típusbizonyítvánnyal rendelkező Bug Racer tulajdonképpen tényleg nem indokolatlanul kerül egy egész jól felszerelt Swift árába. És akkor az élményfaktorról még nem is beszéltünk! A kis 500-as vacak vezetése majd’ annyi élvezetet jelent, amennyit sokkal drágább sportautók kínálhatnak. Csak meg kell érteni, el kell fogadni, hogy a vezetési élmény fogalma akár húsz lóerővel is értelmezhető.
Szép kis bogár
