Nemrég a Malév kapcsán hallhattuk, hogy orosz gépek vásárlására adták a fejüket, most pedig a BKV garázsában futottunk össze cirill-betűs feliratokkal két buszon is. Igaz, ezek nem Oroszországból jöttek, hanem a szomszédból, Ukrajnából.
Behemót ukránok
A két darab, furcsa-sárgára festett jószág egyenesen Lembergből érkezett, természetesen saját lábon. Vagy inkább keréken. Nincs is túl sok a kilométerórájukban, hiszen a gyártósorról egyenesen Budapest felé vették az irányt. Pár napot a fővárosban töltenek, az ukrán rendszám helyett kapnak igazi magyart, elintézik a papírmunkát, aztán máris munkába állnak.
Volánbusz lesz belőlük
Az elkövetkező hónapokat hazai Volán társaságoknál töltik majd, ahol a sofőrök minden műszak végén kitöltenek egy kérdőívet, amin értékelik az buszokat, de az utasok benyomásaira is kíváncsiak, így ők is elmondhatják, mi tetszett és mi nem.
Egyelőre a panaszáradatba nem érdemes nagyon belelendülni, hiszen a kipróbált gépek nem a hazai igényeknek megfelelő kivitelben készültek. A tesztbuszok az ukrán belső piacra – egészen pontosan Kijev utcáira – készültek, így az ottani körülmények között kell megfelelniük.
Ezek persze nincsenek fedésben a magyar igényekkel, így a buszokban nincs légkondi és utastájékoztató rendszer sem, a motorok csak az Euro 3-as normákat teljesítik, és Ukrajnában az egy négyzetméterre passzírozható utasok számát is más egyenlet szerint határozzák meg. Pedig biztos nem karcsúbbak.
Cserébe kapott vészcsengőt, hiszen ezekben a buszokban a vezető külön levegőt szív, üveg választja el az utasoktól. De a forgalmazó szerint a szükséges apró változtatások az ukrán busz 40-45 millió forintos árához képest elenyésző összeget tesznek ki.
Megéri?
A LAZ buszok főbb szerkezeti elemein márkás nyugati cégek emblémáit találjuk. A motort a Deutz vagy az MAN hozza, a hatfokozatú automatikus váltón és a kormány alkatrészein a ZF logója olvasható, a féket pedig a Wabco szállítja.
Kattintás után, ahol a cikk is folytatódik, megnézzük, mitől lehet olcsó, amiben jó alkatrészek vannak
Maga a váz anyagául szolgáló acél is Ausztriából utazik a Vereckei hágón túlra, hogy ott építsenek belőle autóbuszt. Nyugati alapanyagokból, de a nyugati órabérek töredékéért.
Ez az egyik titka a konkurensekénél alacsonyabb árnak. Pedig az ukránok élete nem egyszerű, mert az Ukrajnába importált áruk után vámot fizetnek, majd amikor a késztermékkel ismét bekopognak az EU ajtaján, akkor fizetnek egy kalap pénzt ide is.
| LAZ – (Lvivszkij Avtobusznij Zavod) |
|
A lembergi – most Lvovnak nevezik – autóbuszgyárat a háború után, 1945-ben alapították, teherautók és autóbuszok gyártására. 1956-ban egy teljesen új prototípust alkottak, amely alapjaiban tért el a korábbi buszépítő gyakorlattól, amely szerint a rendes busz alapja mindig egy teherautó alváz. Egy évvel később a LAZ695 már el is készült és egy újabb esztendő elteltével már a brüsszeli világkiállításon aranyérmet is nyert. 1974-ben könnyedén átlépték a lélektani százezres legyártott darabszámot, és további, főleg városi közlekedésre tervezett modellekkel újítottak. 1988-ban szépen teljesíthettek a kommunista szombatokon, hiszen kis híján tizenötezer darab buszt gyártottak egyetlen év alatt. A rendszerváltáskor sok más valódi értékhez hasonlóan ennek az üzemnek is könnyedén lett új gazdája. Ekkor a korábbi termékpalettát teljesen felszámolták, hiszen az új tulajdonosok az európai piacoknak is megfelelő termékek gyártásában gondolkodtak. Manapság szinte mindenféle buszt gyártanak a tíz és tizenkilenc méteres mérethatárok között. Így városi, elővárosi, repülőtéri és turistabusz is szerepel a kínálatban, de akár trolibuszt – úgy hallottuk, jövőre ebből is lesz tesztautó a BKV-nál – és villamost is gyártanak. Így nem meglepő, hogy 2007-ben már a 365 ezredik busz elkészültét is megünnepelhették. |
Vezetési élmény?
A buszok belsejével elégedettek lehetünk, ugyan mindent egy kicsit a korábban belénk égett sztereotípiák szerint ítélünk meg – ha orosz, akkor esetlen, csúnya, de borzalmas masszív, túlméretezett.
Szó mi szó, tényleg visszajön valami a régi szovjet hangulatból – a műanyagok szaga pont ugyanolyan, mint húsz évvel ezelőtt – még akkor is, ha tudjuk, hogy Ukrajna mostanában már egyáltalán nem Oroszország.
Vezetni viszont kifejezetten szórakoztató volt. Sok elképzelésem nincs róla, milyen is egy jó busz, de a tapasztalt sofőrök sem panaszkodtak. Nekem a bitang módon húzó motor tetszett – ne feledjük, Euro3 – illetve a méterekkel az első tengely elé helyezett vezetőülés. Kanyarokban viccesen viselkedik egy ekkora acélhernyó. Ha önök is mennének vele egy kört, akkor a Volán pályaudvarok környékén keresgéljék a két behemót ukránt!
