A koreaiak egymástól alig száz kilométerre, de két különböző országban épült autógyárral támadnak az európai piacra. A cseh és szlovák területen épült üzemek példásan működnek együtt, nemhiába van közös tulajdonosuk.
A Hyundai i30 – holtversenyben a Kia C’eed-del – nem sokkal bemutatása óta szerkesztőségünk egyik legracionálisabb, leggyakrabban ajánlott modelljévé vált. Most végre megleshettük, hol és hogyan készülnek ezek az autók. Nosovicében, Európa legmodernebb autógyárának megnyitóján jártunk.
Miért csak most avatják fel?
Jogos a kérdés, miért kell egy tavaly november óta üzemelő gyárat kis híján egy évvel később ekkora csinnadrattával átadni? A több tucatnyi helyi politikus – sosem gondoltuk, hogy ennyien kellenek egy szalagvágáshoz – és a koreai cég elnöke, a nagykövet mind-mind azért utaztak ide a jeles eseményre, mert a gyár csak most pörög fel száz százalékos teljesítményre. Ugyan a termelés már eddig is folyt, de csak most indul az igazi menet.
| Maga a gyár egymilliárd eurós beruházás keretében épült, a környezetvédők, és a szokásos területszerzési problémák ellenére rekordgyorsasággal, másfél év alatt. Az építkezés alatt ezernél is több fát telepítettek új helyre és a termőtalajt is legyalulták, teherautóra rakták és elszállították máshová, ahol minden bizonnyal krumpliföldként funkcionál a jövőben is.
Európa legmodernebb gyárában összesen négyféle autót gyártanak majd, jelenleg az i30 és i30 kombi készül itt, 2009 utolsó negyedévében ezekhez a Kia Frankfurtban bemutatott újdonsága a Venga csatlakozik – az össztermelés tíz százalékát teszi ki – majd valamikor 2011-ben egy újabb, egyelőre titokban tartott modell gördül majd le a nosovicei szalagról. Jelenleg évi 200 ezer darab autót képes magából kiokádni az üzem, de ezt több lépcsőben két év alatt 300 ezerre növelik. Ezzel párhuzamosan az eddigi – beszállítókat is beleszámítva – 6 ezerről 11 ezerre emelik a foglalkoztatottak számát. |
Csehebb a Škodánál?
Furcsa hír, de vendéglátóink szerint papíron a Hyundai sokkal inkább tekinthető cseh márkának, mint a Volkswagen által birtokolt Škoda. A Hyundai Motor Manufacturing Czech (HMMC) ugyanis teljes egészében cseh vállalat, így rá a hazai szabályok, adózás érvényes. Természetesen a felsővezetésben mostanában még sok a koreai, de állítólag ez nem lesz mindig így, hanem lehetőséget kapnak majd a bizonyításra a helyi szakemberek is.
A magasban
Figyelemreméltó tény az is, hogy a gyárban 95 százalékban csehek dolgoznak annak ellenére is, hogy a szlovák határ mindössze száz kilométerre húzódik. Igaz, aki a szlovák oldalon akar autógyárban dolgozni, az kevesebb utazással is megúszhatja. Elméletben ugyan semmi sem akadályozhatja meg a munkaerő-áramlást, de a gyár úgy látszik nem érdekelt a távolabbi helyekről érkezők életének megkönnyítésében, így sem munkásszállókkal, sem egyéb megoldásokkal nem ösztönzik a szomszédos országból ingázókat.
Guinness-rekorder szalag
A rövid sajtótájékoztató után a jó előre felállított irdatlan méretű sátorba vezettek minket, hiszen már közeledett a hivatalos átadás ideje, és a nagyon fontos emberek már mind remegve várták, hogy végre elmondhassák a betanult, vagy éppen sebtiben papírra vetett beszédüket. Az eddig halálpontos órarendhez kötött program itt megcsúszott – nem találnák ki, hogy a politikusok tehetnek erről is – jó negyedórás várakozás után jöttek a nemzeti himnuszok, majd a végtelennek tűnő beszédek.
A nap fénypontjaként a bő tízméteres szalag átvágásához a színpadra parancsolták az összes VIP vendéget, hogy fehér kesztyűben, előre betanult mozdulatokkal fegyelmezetten végre átvágják a kifeszített színes textilt.
Még pár boldog fotó, majd a sok fontos ember közösen összefirkált egy i30-ast, mi pedig mehettünk vissza a szereldébe a melósok közé falatozni.
Alapjáraton
De mi inkább fussuk körbe az üzem azon részeit, ahová beengedtek minket. Elsőként a karosszériapréseket nézhetjük meg. Itt még látszik, hogy nincs teljes gázon a gyár, hiszen a legtöbb lámpát csak akkor kapcsolták fel, amikor a csarnokba léptünk, és meg mernék rá esküdni, hogy a gépsor is csak akkor indult el. De mindegy, nem ez a lényeg.
Plafonig halmozott, ezernyi karosszériaelem mellett gyalogolva jutunk el a hegesztőrészlegig. Itt pontos munkára van szükség, így csak sárgák dolgoznak. Sárga Hyundai robotok. Ezerszámra.
Néma munkahely
Lenyűgöző, amint végignézünk a távolba vesző szalagon, ahol megszámlálhatatlan gépkar hadonászik, pont-hegeszt, vagy éppen fémlemezt pakol innen oda. Mindezt fáradhatatlanul, és hétfőn hajnalban is ugyanolyan munkakedvvel, pontossággal, mint péntek délután hatkor.
Később az egyre terebélyesedő karosszériadarabok itt-ott eltűnnek, hogy vagy a fejünk fölött, vagy a padló alatt folytassák útjukat. Bámulatos, holt tart már a tudomány – mondaná Artúr király, ha éppen errefelé keresné a szent Grált.
Mi egy nagyobb kihagyás után – a fényezőrészleg ezúttal is kimaradt – az összeszerelősoron találjuk magunkat. Itt egyelőre kényelmes tempóban szerelik össze a kocsikat, és a szigor is bejáratós, a szerszámoskocsik oldalán plakátok díszelegnek.
No nem kihajtogatós, meztelen nős, hanem marcona hokihősös lapok. Hiába, ez Csehország, nekik a hoki az, ami nekünk a vízilabda. Bár sokunkat talán jobban feldobna egy hiányos öltözetű hölgy látványa, mint a harciasan vicsorgó David Vyborny, de tudjuk, nem vagyunk egyformák. A csehek pedig fura emberek.
De nemcsak a csehek, hanem a magukat szörnyen magyarnak tartó emberek között is vannak furcsák. Olvassák szeretettel, mit hozott a villanypostás:
| Kedves olvasói levél: |
| Egyenesen maga Rob Bogunowitz küldött szívmelengető emailt, nemsokkal a cikk megjelenése után. Okuljanak belőle mindannyian:
„Egyébként annyit még, hogy Bécsbe, Párizsba, Koppenhágába és Bukarestbe mész, ha mész egyáltalán, és nem pedig Wien-be, Paris-ba, Kobenhavn-ba és Bucuresti-be – ezeket miért nem írod szolgalelkűen idegen nevükön. Miért csak a tősgyökeres magyar lakossággal rendelkező városok nevét csúfítjátok el, Földeském? Mi is volt a nagyszüleid eredeti neve? AGYATLAN, GERINCTELEN FÉREG VAGY!” Persze a megadott emailcímre nem lehet választ írni, a város magyar neve pedig Zsolna… De hogy miért van a cikkben Zilina, úgysem értené meg soha. Frissítés, újabb funkcionális analfabéta írt. Vagy ugyanaz. Mindenesetre a kultúrkör hasonló: „köcsög sorstalan földes” Amúgy szórakoztató az újságíró lét, hol az idős munkásőrök fasisztázzák le az embert, hol a hasonló lények férgeznek, zsidóznak. Képzeljék mi lenne, ha politikával foglalkoznánk… |
