Na jó, rendben, a hidrogénautó valóban létezik, megy, lehet vezetni. De honnan jön bele a hidrogén? Megmondom: a klórgyárból, mint hulladék.
A jövő üzemanyaga ma olcsó melléktermék
Bájprodákt, bájprodákt, mondogatta idegenvezetőnk, és valamennyien félreértettük. Azt hittük, hogy bio-termékről beszél, és majd kilyukasztotta oldalunkat a kíváncsiság: milyen biológiai folyamat képes hidrogént előállítani? De nem erről volt szó, nem bio, hanem by, azaz melléktermék a Frankfurtban tartályokba fejtett hidrogén.
Méghozzá a klórgyártás mellékterméke. Valószínűleg mindenkinek megvan kémiaórákról: a klór a vegyipar fontos alapanyaga, használják a műanyagiparban (PVC), tisztítószerek gyártásához, de sok helyen az ivóvizet is klórral fertőtlenítik. Ja, és persze igen mérgező, ne szagolgassuk.
Így tankol egy hidrogénes BMW – de miért ilyen szörnyű az indítómotor hangja?
A klórt ipari mennyiségben legegyszerűbben sós vízből lehet előállítani, némi elektromos áram segítségével. A H2O-NaCl oldatból elektrolízissel H2, NaOH és tiszta Cl, azaz klór keletkezik. A NaOH, a nátrium-hidroxid szintén jól jön a vegyiparban, élelmiszeriparban, papíriparban.
| Hidrogén a müncheni reptéren |
|
Nem csak Frankfurtban üzemel hidrogénkút Németországban. A müncheni reptéren is van egy, itt egyes átalakított repülőtéri járművek tankolhatnak. (Kicsi a világ: ehhez a kúthoz egy fórumozónk szerint több közünk van, mint gondolnánk.) Hamburgban fut pár vizet kipufogó Mercedes, itt hamarosan munkába állnak a tüzelőanyag-cellás Mercedes buszok is, nekik is van hol tankolniuk. Mellesleg a hozzánk legközelebbi H2 kút még csak nem is Németországban, hanem Grazban van. |
És ott van még a hidrogén, évi 30 millió köbméter. Ez eddig vagy ment a levegőbe, vagy kazánokat fűtöttek vele. A Höchst számításai szerint a náluk keletkező hidrogénnel úgy harmincezer autót lehetne eljáratni károsanyag-kibocsátás nélkül – átlagos német futásteljesítménnyel számolva. Most a két Honda, meg pár kísérleti busz tankol belőle valamennyit.
Érdekes párhuzam: a legenda szerint a ma leginkább használt üzemanyag, a gázolaj szintén melléktermékként kezdte pályafutását, a benzin- és petrólum-lepárlás során keletkezett ez a büdös, nehezen égő folyadék. Amiről aztán kiderült, hogy az eredetileg mogyoróolajra tervezett dízelmotor is elcsetteg vele.
Fejjel lefelé fordított vödör
A hidrogént egy hatalmas tartályban tárolják sűrítés előtt. A silót akkurátusan be is vonalkázták: itt az 1000, a 3000, az 5000 köbméter, és így tovább. Csak persze, mivel a hidrogén normál légköri nyomáson könnyebb a levegőnél, a skála alulról felfelé húzódik.
Ezer baros cső
A világ egyetlen 1000 bar nyomás alatt álló csővezetéke következik, mondta vezetőnk, majd rámutatott egy, a falból egy méter magasan kijövő, derékszögben megtörő, majd a földben eltűnő, kábé hét centi vastag fémcsőre. Tessék, fogják meg, ez az.
Kiábrándító, nemde? De hát a nagy dolgok a legtöbbször nagyon egyszerűek.
Folyékonyat, 350 vagy 700 barosat tetszik?
A Hoechst kapujában álló Agip kútnál háromféle hidrogén is tankolható; nagyjából bármilyen ma gyártott hidrogénüzemű jármű megtalálja itt a fogára valót. Kár, hogy a kútkezelő is megerősítette: nagyjából öt hidrogénes jármű szokott ide járni: a két FCX, meg három kísérleti busz.
Na de lesz ez még így se, az idő a hidrogénnek dolgozik. Ha majd fogytán lesz az olaj és az emberek még nem irtották ki egymást emiatt, bizonyára nagy keletje lesz az elegendő elektromos áram segítségével nem-melléktermékként is korlátlan mennyiségben előállítható új üzemanyagnak. Drukkolunk neki, valahogy szimpatikusabb az a kép, hogy a kipufogóból távozó anyagokat egy pohárba lecsapatom és megihatom, mint amikor az apró koromszemcsék csendben, alattomosan gerjesztik a rákot a tüdőmben.
