A metró jár, a villamosok közül is elindult néhány, az emberek mégis érezhetően kétségbeestek és elővették a hétvégi autózásra tartogatott járművüket, rég nem látott káoszt okozva ezzel. Pedig arra számítottunk, hogy olyan szép, üres utak lesznek, mint a vasutassztrájkok idején! No de sebaj. Sokat nem tudunk tenni a rendcsinálásban, de legalább leírjuk, mi hogy látjuk: a helyzetet.
Nagy Dénes, Kispest-Óbuda viszonylat (rendszerint autóval)
Alapvetően sztrájkellenes vagyok, akármilyen szervezet hajtja is végre. Elfogadhatatlan, hogy azokat az embereket büntetik, akik egy szolgáltatásért fizetnek (nem is keveset). Ha belegondolunk, a BKV-n kívül – aki milliókat spórol most, hogy nem kell üzemanyagot, munkaerőt fizetnie – mindenki szív. Az utas nem jut el a melóhelyre, a sztrájkoló pedig nem kap lóvét.
A szakszervezetek álláspontja viszont már-már elfogadhatónak hangzik. Igaz, nem ők az egyetlenek, sokan vagyunk olyanok, akiknek a válság óta vagy elveszett a munkahelye, vagy csökkentették a fizetését, vagy egyéb megszorítást kellett megsínylenie, de nekik a jövőjük sem biztosított a kollektív szerződés (akár mi is legyen az) nélkül.
Egyébként megvan a javaslat a sztrájk túlélésére: lehet gyalogolni, stoppolni, vagy várni az esetleg még közlekedő járművekre! Mi autósok pedig legyünk türelmesek és ha tehetjük vegyük föl a szomszédot, a munkatársunkat, vagy egy, a megállóban fagyoskodó jó csajt.
Nagy kérdés, hogy mi lenne a tippünk arra az esetre, ha az élet más területén, sokkal silányabb körülmények között dolgozó, orvosok, tanárok, mentősök, nővérek fognának össze egy sztrájk erejéig. Ne halj meg, ne legyél beteg, ne törd össze magad, ne tanulj?
Rácz Tamás (Vértesboglár-Óbuda viszonylat, 99%-ban autóval, néha Volán-BKV kombó)
Nem vagyok teljesen képben a BKV belügyeivel kapcsolatban, a sokmilliós végkielégítésekről szóló sajtóhírek azonban számomra elég hitelesnek és vérlázítónak tűnnek. Tehát elfogadom, hogy a BKV vezetésének nem elsőrendű prioritás sem a közlekedés megszervezése, sem a dolgozók jóléte és öröme.
Ha ennek következményeképp a buszvezetők úgy érzik, sztrájkolniuk kell, felőlem sztrájkoljanak. Szerencsére elég rugalmasan tudom alakítani a munkaidőmet, úgyhogy ma délután három körül elhagyom a székesfővárost, holnap meg majd bejövök tíz után, amikorra lecsendesedik az autós nyüzsgés.
És alig várom a tavaszt, hogy újra motorra ülhessek és tojhassak mind a békávéra, mind a dugóra.
Földes Attila (Újpest-Óbuda viszonylat, 95% autó, 5% BKV)
Szerintem a BKV és a budapesti tömegközlekedés közel nem akkora gőzölgő trágyadomb, mint amilyennek sokan elmondják. Én, ha BKV-val jövök munkába, végig kötött pályán tudok jönni. Kiszámítható, megbízható, gyors.
A hőbörgők leginkább a bliccelésüket próbálják úgy igazolni, hogy majd akkor vesznek bérletet, jegyet, ha pontos, tiszta járművek lesznek, mosolygós, nagymellű vezetőkkel. Hát a túrót. Akkor lesznek pontos, szép tiszta buszok, villamosok, ha veszünk jegyet és az utasok nem elfordítják a fejüket, ha egy kis fekete ruhás félkegyelmű elkezdi összefirkálni az ülést, hanem két atyai pofon kíséretében kihajítják őt az ablakon.
Sztrájk meg legyen, bár én egy ideje hajlamos vagyok minden hasonló akció mögé valami ocsmányságot képzelni. Pláne, ha többmilliós végkielégítésekről, zsíros megbízási szerződésekről hallani a céggel kapcsolatos hírekben. Valakinek – az egész országhoz hasonlóan – alaposan ki kéne takarítania a BKV-t, leválasztani a testéről az élősködőket. Hogy végre arra menjen a pénz, amire kellene. Buszvezető fizetésére, szép megállóra, villamossínre.
Horváth Zsolt (Nagykőrös-Óbuda viszonylat, 70% MÁV, 30% BKV)
– Légyszi írj már 3 személyes mondatot a sztrájkról! Mi lett volna, ha be kell jönnöd mégis? Kinek az anyját szidnád? stb…
– És ha én örülök, mert itthon maradhattam, mert rendes a főnököm? Nem küzdöttem a közlekedés résztvevőivel több órát, helyette itthon dolgozom.
