Szerkesztőségünk ismét új taggal bővült, ezen a nyáron egy román vendégmunkás is besegít majd a mindennapi melóba. Igyekszünk majd jól tartani, így az első hetet rögtön a hegyek között tölthette. Nem, nem hazai román pályán, hanem nyugaton próbáltunk vele szerencsét, zsebünkben a hajdani ötvendolláros valutakeret ötszörösével.
Mélyvíz
Nem sokkal a hivatalos hétvége kezdete előtt kaparintottuk meg a Dacia Sandero puccos Stepway változatát, amelyen még ott díszlettek a legutóbbi, börzsönyi Duster bemutató sárfoltjai is. Utastere sem hozta a megszokott tesztautós sterilitást, de sebaj, így is örültünk neki. Kis fogyasztású, megfizethető családi autót mindig hálás dolog gyötörni, így rögtön a mélyvízben, hosszú, sokcsomagos túrán kezdtünk ismerkedni.
Mi is az a Stepway?
A Stepway fantázianév egész pontosan két centivel nagyobb hasmagasságot, fekete fényszóróbetéteket, tetőcsomagtartót, klímát, műanyag karosszériavédő-elemeket, könnyűfém felnit, valamint apróbb külső-belső díszítéseket tartalmaz. Ezek így 300 ezer forintnyi felárat jelentenek az ugyanilyen motorral felszerelt Ambience és 200 ezernyit az Arctic Music kivitelhez képest.
Merészebb terepre a sokat ígérő, szabadidő-autós forma ellenére sem nagyon érdemes vele elindulni – se összkerék-hajtás, sem önzáró differenciálmű nincs benne – de a magasabb építés mégis jól jöhet a bakhátas, hitvány földutakon.
A gyári Sandero Stepway galéria a képre kattintás után nyílik meg:
Utastere tágas, nekünk a gyerekcuccokkal elképesztő méretűre és összetételűre dagadt poggyászunkat is elnyelte az autó hátulja. A gyerekülés már igényelt némi kompromisszumkészséget anya és fia között, de valahogy megoldották. Igazából egyiküknek sem volt tökéletes, de mégis kényelmetlenségek nélkül végigülték a kétszer hatszáz kilométert.
Kevés extra
Nincs agyonextrázva az egyik legjobban kinéző Dacia belseje. Az unalmas, strapabíró szürke műanyag borítás egyhangúságát nem töri meg szinte semmi. Műszerből megvan minden, ami kellhet – kivéve a fedélzeti számítógépet – csak éppen az állíthatatlan kormány itt-ott kitakar belőle, attól függően, hogy az átlagtól lefelé, vagy felfelé különbözik a magasságunk.
Természetesen hiába keressük az ülésmagasság-állító karját is – deréktámasznak meg vigyük magunkkal a kispárnánkat – de legalább elég nagyok, kényelmesek a székek.
68 lóerővel belassul a világ
A motortérben nem erőművész lakozik, hanem egy mindössze 68 lóerős dízelmotor. A gyengécske izomzat mellé többé-kevésbé arányos fogyasztás is tartozik. Autópályán 120-130 között 5,6 litert fogyasztott a Sandero, amit a hegyi szakaszokkal is súlyosbított utakon sikerült 6,2 literre rontani.
Hangja nem mindig kellemes, néha udvariatlanul bebrummog az utastérbe, és a minden határozottságot nélkülöző ötfokozatú váltó sem lett a kedvencünk. De ne feledjük, 3,1 milliós összeg lifegett az autó árcéduláján.
A gyakori váltásokhoz, főleg a visszaváltásokhoz gyorsan visszaszokik a jobbára harmatgyenge, szocialista autókon edződött autós.
Nem is fájdalmas a régi idők tempóját idéző utazás, hiszen a sebességhatárokat még ekkora teljesítménnyel is át tudnánk lépni, ha nem félnénk a lehetetlen helyekről radarozó labanc rendőrhadtól.
| Ausztriában nem ritka a Dacia |
|
Ahogy régen – mikor csak háromévente tehette a lábát nyugatra földi halandó – a magyar rendszámos autónak őrültünk, most a Daciákat figyeltük vadul. Jöttek is szembe szép számban. Leginkább jobban felszerelt Sanderókkal találkoztunk, de néha egy-egy Logan MCV is feltűnt, Dusterből azonban csupán egyetlen darabot találtunk. |
Bizonyítvány
Egyelőre tehát határozottan kedveljük az új munkatársat. Őszinte, kicsit bárdolatlan, nem dolgozik rosszul, de nincsenek is komoly prémiumigényei és a céges telefonért sem csapott nagy balhét. Csak az üzemanyaghoz ragaszkodik mereven.
Mivel az autó egész nyáron velünk lesz, biztosan kiderül róla még sok minden. Várhatóan megyünk majd vele szervizbe is, így kiderülnek a szervizköltségek, minden bizonnyal lesz pontosan dokumentált fogyasztásmérés és alapos összehasonlító teszt is.
Bónuszvideó Leninnel, Castróval és Ernestóval:
