,Képzeljünk el egy tál Habanero Chili paprikát wasabival felöntve. Ezt együk meg merőkanállal majd még a beszorult levegőt fojtsuk le két pohár aszútörköly pálinkával. Majd nézzünk tükörbe, és megláthatjuk milyen arcot vágtak azok az újságírók, akik kaphattak pár kört a Renault Espace F1-el.
Az Espace sikeres modell a francia márka kínálatában, ezért a 10 éves évfordulóra csináltak egy különleges modellt. Nem limitált kiadást eszeltek ki, idióta franciásan vicces beltérrel, hanem felvágták a családi szállító igásló belét és beleoperáltak egy vérszomjas farkast. A sikeres száguldó cirkuszbeli szereplést egybegyúrták a családi egyterű tündöklésével, így született a Renault Espace F1 Matra.
Az eredeti modellre csak formában emlékeztet, a héj alá színtiszta Forma-1 technikát rejtettek. A motor, hajtáslánc, futómű mind mind F-1 örökség. A karosszéria karbonszálas műanyag, a stabilitást középmotoros elrendezés adja. Hogy mit tudott a gép? Még két kanál Habareno…
Az akkor használatos V10-es 3.5 literes RS4 kódjelű hajtómű szívta 10 torkon a friss levegőt, 800 lovat adva a pilóta jobb lába alá. Erre jön a hat sebességes váltó és az utasok torkából előtörő sikoltás. Mert ez bizony négy férőhelyes rakéta, még a csomagoknak is van hely, bár nem árt lekötözni a bőröndöket, mert a 2 G-s oldalgyorsulás nem egészséges az összekoccanó sörösüvegeknek.
Alain Prost a volánnál…
Egy családi Renault, ami még a Veyron-t is megszorítja, ezt sikerült összehozni 1994-ben. Százas sprint csak 2,8 másodperc, és a kétszázas tempóhoz is csak 6,3 másodperc kell. Ami pedig a habarenás hasonlatot kiváltotta, az a következő adat: álló helyzetből 270 km/óra majd megint megállni, 600 méteren belül! Kár hogy utcán nem találkozhatunk vele, egy darab készült, az is csak tortaként az évfordulóra, ilyen többé nem lesz, meg kell becsülni minden morzsáját.
Ha ez volt a tál durva chili, akkor most jöjjön a színtiszta könnygáz.
Egyszerű LEGO nagy gyerekeknek
Az első prototípusokat az Alfa építette a Brabhammal karöltve. Az olasz márkának volt egy sarokban porosodó V10-ese, amit még a száguldó cirkuszba történő visszatérésre fejlesztettek. Az olasz boszorkánykonyhában kifőzött technika meghaladta korának színvonalát, és a mai napig az egyetlen V10-es amit a milánóiak építettek. Az Alfa Romeo V1035-es 13300 percenkénti fordulatnál 620 lóerőt produkált, mindez pályára engedve elképesztő eredményekre volt képes. 1988-ban kezdődtek a tesztek, és Monzában Ricardo Patrese magasabb sebességet, 329 km/órát ért el mint az akkori F-1-es gépek.
Sajna a többi gyártó elállt a fejlesztéstől, és a versenyektől, így halva született a Pro Car sorozat, a két Alfa Romeo 164 Pro Car pedig múzeumi tárgyként várja az autóbuzikat, Arese-ben az Alfa múzeumban.
Futottak még…
A Ford házatáján akad még ilyen bestia. A Transit Supervan 3. Igazi show autó, szintén teljesen egyedi darab, Ford-Cosworth HB V10 Forma 1-es aggregáttal, 650 lóval. Ez a Cosworth motor nem a megbízhatóságáról volt híres, még a bemutatókon is megadta magát, ezért lett belőle csak széljegyzék, ki is cserélték, ma egy V6-os hajtja, de így is piszok gyorsan odaér vele a reggeli ropogós zsemle a kisboltba.
