100 éve történt
A hírben ugyan nem szerepel, hogy milyen autóval következett be a tragédia és 1911-ben nem is voltak elterjedtek a zárt autók, ám lehet, hogy segített volna az egyetlen áldozaton a vízbe esett autóból való menekülés ismerete.
Trieszt, 1911. február 20.
„Ma éjjel az itteni Egger-féle automobilgarage tulajdonát képező automobil 7 utassal a Via Viennán ment a Canales Grande-hoz. Miután a soffőrnek nem sikerült az automobilt a csatornával párhuzamosan haladó utra kormányozni, az automobil a csatornába esett. A segélykiáltásokra rendőrök siettek elő, akik értesítették a tűzoltóságot és a mentőket. Fáradozásaiknak csak részben volt eredménye, amennyiben az egyik utas már a vízbe fult s csak a többi hatot mentették ki élve, akiket azután kórházba szállítottak.”
60 éve történt
Nem irigylem a tűzoltókat, ugyanis bármilyen baleset, vagy természeti katasztrófa történik, a mentésen túl, a romok eltakarításából bőven ki kell venniük a részüket.
Mindig így volt ez? Vagy annak idején csak elvégezték a dolgukat és vonultak vissza a laktanyába?
1948. augusztus 19.
„A HÉV kettévágott egy teherautót
Kiss Gyula 49 éves
MATESZ-fuvarozó YA 438. rendszámú teherautójával Sashalmon a Thököly-útra akart befordulni a vasúti síneken át, amikor a Gödöllő felől jövő 229-es HÉV személyvonat nekiment. A vonat mintegy nyolc méternyit tolta maga előtt a teherkocsi, amelyet végülis valósággal kettészelt, de a vonat is kisiklott.
Az autón ülők közül Györe József 58 éves piaci árus újpesti, Január 10-tér 8. szám alatti lakos életveszélyes sérüléseket szenvedett. A Rókus-kórházba szállították. A többi utasnak nem történt baja. A teherautón körülbelül ezer csirkét szállított Kiss Gyula.
A csirkék közül több mint 500 elpusztult a baleset következtében, a többi pedig szerteszét futott. Kiss és alkalmazottai még órák múlva is a csirkéket hajszolták a környéken. A tűzoltók az árokból kiemelték a teherautót és visszaállították a sínekre a HÉV-szerelvényt. A balesetért felelős személy megállapítására a rendőri vizsgálat megindult.”
20 éve történt
A családunk Trabanttal kezdte autós pályafutását. Hat esztendős voltam, mikor feljebb léptünk, mégis sok emlékem van az autóval kapcsolatban. Tudom a rendszámát – ZR 64-89 -, emlékszem rá, hogy gond nélkül belefértünk öten egy kéthetes nyaralás összes holmijával (annyi csalással, hogy a pótkerék a tetőcsomagtartón utazott), s előttem vannak az udvaron elvégzett szerelések, melyek során mindig sikerült az autót működőképessé tenni.
Édesapám nagy sóhajokkal emlegette a Favoritunk csomagtartójának rámolása közben, hogy a Trabantba mennyi mindent be lehetett pakolni. S az ő nevéhez fűződik a legjobb jellemzés is: „A Trabant a legjobb autó, mert, ha elromlik, magában is tudja tolni az ember.”
Három Trabant generáció
1990. június 13.
„Alig fél évvel ezelőtt egyedül hazájában három millióan vártak rá – sokan tíz, sőt tizenöt éve – nem is beszélve a kelet-európai országokban számon tartott előjegyzésekről. Az NDK-beli szabadpiacon még a 4-5 éves példányok is az újak árán cseréltek gazdát. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Százával állnak a zwickaui gyár udvarán a többnyire pasztell színű mobilok, s még a jelentős árengedmény sem tudta megnövelni a keletnémetek vásárlási kedvét a Trabantok iránt.
Igen, e – hajdan –
roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyártmányai közül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltárán. Olcsósága, igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a „Trabit”, amelyből 1957 óta napjainkig három millió darab hagyta el a zwickaui Sachsenring autógyárat. A jubileumi, három milliomodik kocsi május 21-ikén készült el. Ebben már Volkswagen licenc alapján gyártott Polo-motor duruzsol.
Az üzem egy ideig még párhuzamosan gyártja a négy- és a kétütemű változatot – ám az utóbbiakat (napi 400 darabot) május 21. óta kizárólag exportra. Ennek fő oka, hogy az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet. Márciusban – a gyarapodó raktárkészletek láttán – az IFA-Vertrieb vagyis az NDK-beli Merkur, megszüntette az előjegyzés szerinti értékesítést, majd áprilistól a zwickaui gyár is jogot kapott termékeinek forgalmazására. A legújabb hír: 3000 márkával csökkentették a belföldi fogyasztói árat – ám a vásárlók még a tízezer márkát is sokallják egy igénytelen, de műszaki és formatervezési szempontból egyaránt elavult autóért…
…A kiutat a válságos
helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segítsége jelenti. Május 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új szerelőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen Polo.
A tervek szerint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre – növekszik a termelés mennyisége. Az ár a hírek szerint megegyezik majd a Wolfsburgban készülő modellekével (13.000 DEM).
A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Ma még mindenesetre körülbelül kétmillió gurul belőlük az NDK útjain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lelkes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő németek körében. Sokan családi másodautónak használják, élve egy nyugatnémet cég ajánlatával, mely katalizátort fejlesztett ki és hozott forgalomba kifejezetten a Trabant-motorhoz.
Ilyen példánnyal jár munkába például Svájc bonni nagykövete, aki – Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint – lépést kíván tartani a korral… Lehet, hogy a Citroën gyár híres CV-2 modelljét utánozva a Trabi lesz a 90-es évek „rút kiskacsája”.”
