Évek óta tudni, hogy a McLaren F1 tervezője, Gordon Murray egy apró városi autón dolgozik. Az autó elkészült, itt vannak az első adatok a T25-ről, amely egyelőre még koncepció néven fut. Elsőre ugyan furcsán hangzik, de mégsem meglepő, hogy Murray minit tervezett. A sportkocsiknál mi újat mutathatna, még sok esetben ma is az F1 a mérce, a zsúfolt városokban még lehet potenciál a jó ötletekre.
Ez az ötlet pedig pont az 1992-ben bemutatott legendás sportkocsiból ered. Ugyanis a T25 ugyanúgy háromszemélyes, akár az F1, sőt az elrendezés is hasonló. Elöl a vezető, mögötte még ketten egymás mellett. Ha egyvalaki hajt a kocsival, akkor az ülések lehajthatók és 720 liternyi csomagot vihet magával.
Persze az F1 esetében is érdekes volt ez, de kuriózum a T25, hiszen mindössze 2,4 méter hosszú, szélessége pedig 1,3 méter, ebben az aprócska térben kap helyet három utas. Az autó egészen kiemelkedő 6 méteres körön képes megfordulni, de nemcsak ez teszi különösen alkalmassá városi használatra, hanem maga a mérete, hiszen önmagából három is elfér keresztben egy úttal párhuzamos parkolóhelyen, vagy kettő egy garázsban, ahol a kiszállás sem gond, miután a kocsi első fele előre felnyílik. A T25-ből balra és jobbra is kijuthatnak az utasok. Elméletben azt is felveti a tervező, hogy a haladás is könnyebb, hiszen egy T25 a másikat a sávját nem elhagyva megelőzhetné.
Az aprócska autó utasaira biztonsági utascella, gyűrődőzónák, illetve a vezetőre légzsák is vigyáz. Nem hiányzik a blokkolásgátló és a menetstabilizáló elektronika sem.
Bár a vezetési pozíció itt is F1-es, a tempó más világ. A 6,0 literes, V12-es motor helyett 660 köbcentis háromhengeres viszi a mindössze 575 kilós T25-öt. Az 51 lóerős szerkezet 16,2 másodperc alatt gyorsítja a kisautót 100 km/órára. Csúcssebessége elvileg 156 km/óra lenne, de azt – vélhetően biztonsági okokból – 145 km/órára korlátozták.
Bár csak 30 literes az üzemanyagtank, ez is bőven elég, miután 3,83 litert fogyaszt átlagosan. Még ha ez valódi használat mellett 5 liter is lenne, akkor is elmenne hatszáz kilométert, ami városi használat mellett jó ideig kitart.
Nemcsak a városi autózásról alkotott elképzeléseinket írná át Murray, de egy komplett új gyártási struktúrát is kidolgozott, amely állítólag az autógyártás legnagyobb reformja a Ford T-modellnél bevezetett futószalagos sorozatgyártás óta. A T25 összeszereléséhez egy hagyományos autógyár méretének 20 százaléka elég, ami drasztikusan csökkenti a beruházáshoz szükséges anyagi forrásokat. A gyártósor emellett igen rugalmas, többféle variáns készülhet egyszerre.
A jármű a motoroknál megszokott csővázra épül, teljesen elkülönülve a külső borítástól, ami könnyűvé teszi az új variánsok vagy épp frissített változatok elkészítését. A nagyrészt újrahasznosított anyagból készült kompozit karosszéria javítása pedig olcsó.
Mindez persze egyelőre fikció, amíg egy befektető meg nem veszi az ötletet és be nem indítja a gyártást.