Különféle autógyárakban már többször megfordultunk, de gumiabroncsüzemet még nem láttunk kartávolságon belülről. Nagy lendülettel, kamerával, fényképezőgéppel indultunk a rácalmási, átható gumiszagot árasztó Hankook város épületei felé, ahol hamar letörték a lelkesedésünket: itt bizony nem lesz fényképezés. Egy gumigyár egy négyzetméterre jutó titokaránya a roswelli 51-es körzetével vetekszik. Szerintük.
Szerintünk pedig kicsit túlmisztifikált dolog ez, hiszen bármelyik dolgozó végigfényképezheti az egész gyártósort, elejétől a végéig, aztán vissza. Végül sikerül kompromisszumot kötni, nem fotózunk titokban, cserébe mutatnak olyan helyet, ahol kattintgathatunk párat az ipari kémkedés kínzó lelki terhe nélkül, hogy mégis legyen néhány kép itt a sok karakter között.
Jó a hazai klíma
Miután átverekedtük magunkat a biztonsági őrökön – külön papírt kapnak a fotómasinák, laptopok, hogy baj nélkül ki is engedjék majd őket -, gyorsan átesünk a száraz adatokon. A gyár 320 millió euróból épült – a most folyó második szakasz 230 millióba kerül -, 2007 júniusában kezdett termelni. A rácalmási Hankook ötödik, de első és egyetlen Ázsián kívüli gyára.
A főbb, európai piacok közelsége mellett technológiai előnye is van a magyar gyárnak, ugyanis itt jóval szárazabb a levegő, mint az ázsiai üzemekben. A gumigyártáshoz ugyanis nem jó a nedves klíma. Sem a pollenszennyezés, így a gyár környékén az ötcentisre nyírt füvön kívül szinte nincs is semmi.
Így készül
Közben megérkezik kísérőnk és nekiindulunk a gyárnak. Elsőként hatalmas, ekkor már közel kétszáz összetevőből álló gumitömbök mellett vezet az utunk. Ezek még lágyak, puhák, egész könnyű őket hajtogatni. A kísérő papírokból a szakember mindent megtud, mi csak a gyártás idejét és a tömegét tudjuk kideríteni. Közel egy tonna egy hűtőszekrénnyi rakás.
Miért nincs színes gumi?
Gondolták, hogy a gumigyártás egyik legfontosabb összetevője a korom? Ettől lesz tartós és persze fekete egy abroncs. Különféle varázslatokkal, spéci anyagokkal ugyan többé-kevésbé ki lehet váltani a kormot, de ezek a darabok rövid életűek és roppant drágák. Pedig igazán jól nézne ki az autó fényezéséhez színben passzoló gumiabroncs.
Az első igazi állomáson kiderül, mi is az a kalenderezés. Itt gigászi gumimalmok őrlik, keverik, melegítik a gumit, hogy aztán textilt és különböző ötvözetekkel futtatott acélszálakat vonjanak be vele. A végeredmény 1600 méteres, feltekert gumiszőnyeg, amelynek közepén textil- vagy acélszálak lapulnak.
Itt zavaró lyuk tátong a technológiai sorban, hiszen az oldalfal gyártásáról semmit nem tudunk. Ezek egyszer csak megjelennek az összeszerelő ember keze alatt, aki a gumival bevont textilből, acélszálas gumiból, oldalfalból és még ki tudja, miből végül összeilleszti a még nyers abroncsot. Itt nem használnak ragasztót, a gumi a gumihoz tapad, csak akarni kell.
A folyamatos ellenőrzés – vizuális és műszeres – után a félkész abroncsok bekerülnek a sütőbe. Itt 178 fokon, nagyjából 25 bar-os nyomáson durván negyedóra alatt készre sül a gumi. Ezt tudományosan vulkanizálódásnak hívják, és nagyjából annyit jelent, hogy az abroncs szerkezete fizikai és kémiai változásokon megy keresztül. Magyarul elkészül.
Innen már csak a gumiszőr-borotválón és a minőség-ellenőrző brigádon kell túljutni a guminak, hogy bekerüljön a raktárba, majd onnan a kereskedésekbe, majd az autókra. Ezt a távot Európán belül öt nap alatt meg is tudja tenni.
Arányok
Jelenleg a rácalmási gyárban 1400-an dolgoznak, és naponta 17 ezer darab abroncs készül. A jelenlegi, 2011 augusztusára befejeződő bővítés után közel kétezer embernek ad majd munkát az üzem és napi 30 ezer abroncs lesz a kapacitás. A dolgozók 98-99 százaléka magyar, mindössze a jelenleg 36 főt számláló felső-vezetésben fordított az arány. Középvezetői szinten a 30-35 magyar szakember munkáját 2-3 koreai egészíti ki.
Utánpótlás
A gyár bölcsen nem bízza a véletlenre, hogy talál-e megfelelően képzett munkásokat. Inkább – főleg a környéken élő munkanélkülieknek – négy hónapos, ötszáz órás, elméleti és gyakorlati képzést egyaránt tartalmazó oktatást szervez. Jelentkező van bőven, hiszen a legtöbb képzéssel ellentétben, itt a végzettekre valóban vár munkalehetőség. Kezdetben 120 ezres bruttó fizetés, amely mindenféle extrával kiegészítve nettó is nagyjából annyi marad. Aztán az évekkel párhuzamosan jönnek az emelések.
Ingyen ebéd
A gyár étkezdéjében mindenkinek napi egyszer jár meleg ebéd. Van magyar és koreai menü is, mindenki azt választ, amit akar. Eleinte a magyaroknak nem volt választási lehetőségük, de végül ezt is elintézték maguknak. Na azóta már nem kell az ázsiai menü, inkább a hazai, megszokott ízeket kedvelik az itt dolgozók.
Én bevállaltam a sokféle, de szinte kivétel nélkül csak csípős fogásból álló menüt és nem bántam meg. A halászlészerű zöldséges leves mellé rizst, valami meghatározhatatlan, csalánszerű savanyú levelet piros dologgal és zöldséggel, hússal töltött sült tésztafélét kaptunk ebédre.
A magyar konyhához ragaszkodók rizibizit és rántott húst ettek, amit furcsa módon – önkéntesen – wasabis majonézzel öntöttek nyakon.
