Nem vészelte át harctéri sebesülés nélkül az Auchanos kitelepülést a Zuk. Igaz ez a sérülés nagyjából olyan súlyú, mint ha a katona rágyújtáskor megégetné magát a saját öngyújtójával. No de ilyen jellegű probléma esetén inkább ne is beszéljünk dohányzásról: a benzintank lyukadt ki.
Egy profi cucc, kifejezetten tankragasztásra
A ’82-es Zuk még nem tette meg a tízezredik kilométerét, de az idő akkor is halad, ha a kerekek állnak. A tank alighanem sokszor kiszáradt az évtizedek során, vagy ami még rosszabb, csak a benzin száradt ki belőle, egy kis víz azért maradt legalul, az ülepítő mélyedésben.
Ahol aztán belülről indult rohadásnak a benzintartály. És most, amikor véletlenül egy icipicit hasba rúgtam szegény Zukot, ledörgöltem a festéket a lyukakról, a benzin pedig csurogni kezdett.
Szereztünk csövet, kannákat (most már tudom, hogy benzin éppolyan édes, mint a fagyálló – eddig valahogy még csak gázolajat szívtam félre életem 34 éve alatt), lefejtettük a naftát, majd pár napig pihentettük a Zukot.
Aztán megragasztottuk, Pattex ragasztóval. Nem viccelek, íme (00:40-től van értelme nézni, addig csak érthetetlenül elmotyogom mindazt, amit idáig elolvastatok):
