Még a színes film hajnalán járunk, a számítógépes trükkök a sci-fi regények kiváltságai voltak, és mégis olyan élethű versenyeket kapunk, ami garantálja a lúdbőrt. Köszönhetően annak, hogy a film verseny jeleneteit igazi F1-pilóták igazi versenyautókkal vették fel. Igaz ezek átalakított Forma-3-as gépek voltak, de külsőre nem mondaná meg senki a különbséget. Gyengébbek is, ezért a rajtnál látható füstülő gumikhoz egy nagyon egyszerű trükköt alkalmaztak, olajjal locsolták be a gumikat, hogy a kellő füsthatást elérjék.
Visszatérve a pilótákra, csak pár név akik mellé beülhetünk a film során: Phil Hill, Graham Hill, Juan-Manuel Fangio, Jim Clark, Jochen Rindt és Jack Brabham. Illusztris névsor, már csak ezért érdemes beszerezni a 179 perces alkotást. A színészek vezetői képessége is próbára lett téve, ám Yves Montand nem merte vállalni a vezetést, ezért vontatták. Egy Ford Gt40-essel, 200 km/h-s sebességgel!
Összesűríti mindazt az őrületet, amit a 60-as évek versenyei jelentettek, a száguldás heroin szerű függőségét, a halál állandó jelenlétét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a filmben feltűnő 32 versenyző közül, akik végigszáguldották az idényt, öt halt meg a rákövetkező két évben.
Lélegzetelállító belső kamerás felvételek, egy kor lenyomata, amit azóta sem sikerült megismételni, pár perc Google-keresés után mindenki megtalálja a módját, hogy hozzájusson. Mindenképp megéri ezzel tölteni a vasárnap délutánt, két futam között.
