Csíkos Hyundai hátulról, sötétnarancs épület és kék ég alatt. Nehéz elképzelni giccsesebb látványt
Kezdjük rögtön a címmel. Természetesen nem mindenki számára ez a tökéletes cégautó, Csányi Sándor például alighanem vonakodva ülne bele, hogy ezzel szaladgáljon OTP-közgyűlésről MLSZ-ülésekre vagy viceverza (latinosan versa vica).
Viszont meggyőződésem, hogy Csányi Sándor számára is ez a tökéletes cégautó, ha arról van szó, hogy be kell szerezni egy rohangászós flottát valamelyik egyéb vállalkozásának középvonala számára.
Nem Ford, nem Skoda
Magyarországon általában Fordokat és Skodákat használnak erre a célra. A Hyundai eléggé kívül esik a fókuszon (és az Octavián, ha már itt tartunk), amikor ilyesfajta beszerzésekről van szó.
Pedig az i30 és ikertestvére, a Kia Cee’d (a két autó az emblémán és a műszerfal-világítás színén kívül alig különbözik, lévén a Hyundai és a Kia egy cég Koreában) nem jár lemondással a két favorittal (és most nem a Skodára gondolok) szemben.
Na jó, az Octavia szedánnak néz ki és hatalmas a csomagtere. A Focusról meg minden autós újságíró megmondhatja, hogy milyen jó vezetni. De a mindennapokban soha ki nem használt puttony és az újságírók némileg túlzásba vitt fetisizmusa nem indokolja, miért adjon ki az ember (a cég) háromszázezerrel többet (a Focus 1,6-os dízel felára) egy úgyis-mindegy-milyen flottaautóért.
Külső: én kérek elnézést
A 2010-es ráncfelvarrás nagyjából kimerül a xenon-utánzat lámpákban
No de mit keres egy autós magazinnál egy hároméves modell, kérdezhetnék. Hát nem látják? Ez az ÚJ i30! Van neki fészliftje! A fényszóró például olyan, mintha xenon lenne, pedig nem az.
Más újdonságot én sem vettem észre rajta.
Az importőr is érezhette, hogy ez így elég sovány, ezért iszonyú csicsás (de csupán 15 collos) alufelniket, valamint hosszanti csíkokat rendelt a tesztautóra. Képzeljék, van, akinek tetszett! Egy benzinkutas sráccal negyedórát beszélgettünk arról, milyen szép ez a kocsi, hogy mennyire jó lenne ez neki, és hogy mennyit fogyaszt.
Ez utóbbiról majd később.
Belső: véres tenyér, boldog térd
Minden tiszteletemet megérdemli viszont ugyanez az importőr, hogy kiadott egy igazi, valódi, nem a meséből jött, hanem a magyar utak realitásából érkezett autót tesztre a sajtónak. Bőrülés, automata klíma, tízhangszórós hifi?
Nem, kérem, ez a kocsi az árlista aljáról való. Gombos légkondi, központi zár, két elektromos ablak (csak a vezetőoldali automata, az is csak lefelé), szervokormány és egy alap rádió.
Ebben biztos nem vakítja el a csillogás a zsurnalisztát annyira, hogy meglássa, milyen a vas a sok elektromos bigyó alatt.
Először kicsit meg is hökkentem, amikor a kulcson nem találtam a nyitógombot. Krisztus után 2010-et írunk, lassan már a vasalók is wifin egyezkednek a mosógéppel, hogy ne gyűrje úgy a ruhát, én meg dugdossak vasdarabot egy kulcslyukba? Korea mégsem érti a modern Európát?
Aztán egyszer megérkezett a sógorom az új céges Octaviájával. Alapmodell az is, klímával, villanyablakkal, rádióval – és látom ám, ugyanúgy kulccsal nyílik távirányító helyett, mint az i30. Szóval ezek szerint az archaikus megoldás még egy tősgyökeres kontinentális márkánál sem ment ki a divatból. Akkor nem szóltam.
És az Octaviában sem volt bőrkormány. Viszont azt a karimát valahogy sikerült simára eldolgozni. A Hyundai iszonyú, 30-as smirgliszerű kormánya pár nap alatt eltüntette az ujjlenyomatokat a kezemről. Direkt jót tesz neki majd az a százötvenezer kilométer, ami után 80-ra visszatekerve, használtan, de csodásan sima kormánnyal kerül majd első magántulajdonosához.
Viszont más baja belül – nincs. Jó kis strapaautó, olcsó, de masszív kárpitokkal, műanyagokkal, és sok-sok hellyel.
Az i30 elöl-hátul kényelmes, 340 literes csomagtartója is megfelel a kategóriának. Sőt. Az ötödik ajtó alatt a koreaiak olyan előzékeny apróságokkal szolgálnak még ebben a fapados modellben is, mint szatyorakasztó kampó, a lehajtható rögzítőfülek és az isofix gyerekülés-rögzítő rendszer.
Bár a tükrök csak kézzel állíthatók, két 12 voltos konnektor, USB és 3,5 mm-es jack-aljzat képes fogadni a különböző kütyüket.
A beltér legfontosabb csodáját a végére hagytam: az i30-Cee’d páros nagyjából az egyetlen kompakt autó, amit olyan emberek fejlesztettek, akiknek van jobb térdük.
Adatlap
Hyundai i30 1.6 CRDi-2010
| Motor | 1582 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 116 LE |
| Nyomaték | 255 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,6 sec |
| Végsebesség | 192 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 4,7 l / 100 km |
A középkonzolt a koreaiaknak sikerült úgy megcsinálni, hogy nem ütközik bele a láb. Európa már elfelejtette ezt a tudást – míg az Egyes, Kettes Golf, a Kadettek D-ig bezárólag, vagy akár az én 28 éves BMW-m még hagy helyet a jobb térd számára, a modern autók mindegyike súlyos felfekvéses sérüléseket okoz pár száz kilométer után. A Focus is, az Octavia is, az új Astra is, a Hatos Golf is.
Az i30 nem.
Motor: induljunk el, és minden rendben lesz
A slusszkulcs elfordítására borzalmas kerepelés tör ki a motorháztető alól. Hidegen egy kicsit hangosabb, melegen kicsit halkabb.
Ez az alapjárati akusztikus merénylet a kategória – szerintem – második legkellemesebb, legjobb karakterisztikájú másfél liter feletti, de két liter alatti dízelmotorjának egyetlen káros mellékhatása.
Az 1,6 literes dízel szívesen pörög, nem hajlamos a lefulladásra. Az 1291 kilós i30 a számítógép szerint 5,3, de még a benzinkúti ellenőrzés szerint is csupán 5,5 literes átlagfogyasztással teljesítette a teszthetet. (Ez nagyjából 50-20-30% sztrádát, országutat és várost jelent.)
A PSA 1,6-os HDI-jén kívül nem tudok ilyen jó ekkora dízelmotort – csak az egy kicsit csendesebb. Viszont – egyelőre – aki a koreai dízelt vinné haza, muszáj lesz megvennie hozzá egy Kiát vagy Hyundait is, 90 (tesztautónk) vagy 126 (drágább i30-ak) lóerővel. Míg a francia dízel szolgál szinte mindenben, Peugot-ban, Citroenben, Mazdában, Volvóban, Fordban, 75-től 112 lóerőig.
Futómű, fék, kormányzás: ma is megfelel
Az 1,6 literes, 90 lovas koreai dízel az egyik legjobb a kategóriában
Az i30 vezethetősége kifogástalan. Minden közepes erővel, közepesre beállítva, közepesen kényelmesen csillapít, fog, reagál, tompít. Bárki el tudja vezetni, senki nem mondhat rá rosszat.
Rendes, jól megcsinált európai kompakt autó, a komfort és a precizitás metszéspontján. Francia autósok nem fogják túl keménynek, németesek túl lágynak érezni.
Én is eljárnék vele!
Az együtt töltött hét alatt nagyon megkedveltem a Hyundait, még csíkjai és keréktárcsái ellenére is. Jó kis ütős-vágós munkaautó, hét közben csendes, gyors, takarékos munkatárs, hétvégén kedves, tágas, barátságos családi barát.
Mindezt öt év garancia mellett. Ezért a pénzért, ezzel a motorral nem hiszem, hogy tudok józanabb alternatívát.
Persze ha valaki szerelmet keres, nem ebben a kocsiban fogja megtalálni. A Hyundai főz, mos, takarít, beszélget, neveli a gyerekeket – de tűz, szenvedély egy fikarcnyi sincs benne.
Aki ilyesmit is keres egy kompakt dízelautóban, keresse máshol. De ennyi pénzért máshol is hiába fogja keresni.
