„Ennek a nagy testvérével rángatta szét a házat…” – kezdte a mondatot főszerkesztőnk, de már én fejeztem be: „…Mel Gibson a Halálos fegyverben.” Andrásra vártunk a Navarában ülve, s bámészkodásunk közben egy kreatívan parkoló GMC Sierra vonta magára figyelmünket.
Furcsamód mindkettőnknek ugyanaz ugrott be a látványról. Talán ez maradt meg leginkább a filmből. S hány ilyen van még!
A piros-fehér
Zsenge gyermekkoromban
nem kimondottan voltunk elkényeztetve tévésorozatokkal, mégsem azért szerettem volna „sztárszkiésháccs” lenni, mert ez a kevés nézhető közé tartozott. Egész egyszerűen megbabonázott az általuk használt autó. Még most is szívesen bepattannék a piros-fehér 1978-as Ford Gran Torino kormánya mögé, hogy a bűn nyomába eredjek.
Természetesen akkoriban fogalmam sem volt, hogy mi rejtőzik a motorháztető alatt, de nem is tartottam lényegesnek.
Izgatottan vártam az üldözéseket, s szinte fizikai fájdalmat éreztem, ha egy-egy ilyen sikertelenül ért véget, és a Ford egy hirtelen elé ugró zöldséges stand, vagy építkezés romjai közt végezte.
Láttam azonban olyasvalakit, aki a rajongás egy magasabb szintjére lépett, annak ellenére, hogy lehetőségei szűkösek voltak: a nyolcvanas évek végén gyakran lehetett látni Mátészalkán egy kétütemű Wartburgot, mely piros fényezésén büszkén viselte a jellegzetes fehér mintát.
| A Gran Torino |
| A Gran Torino-t
1972 és 1976 között gyártotta a Ford, három karosszéria-változatban: két- és négyajtós, valamint kombi is létezett belőle. Motorjaik igazi amerikai benzinzabáló szörnyetegek voltak; 4,1 és 7,5 liter közötti lökettérfogattal. Derék rendőreink egy 1976-os modellel üldözték a bűnt, amiben „csak” egy 5,8 literes motor dohogott, melynek teljesítménye 260 lóerő körüli volt. |
A konföderációs zászlós
A törvény embereitől csak a csibészeknek jutott számomra tetszetősebb jármű. A Duke fivérek egy 1969-es Dodge Charger R/T-vel menekültek Rosco Sheriff elől. Érdekes, hogy ezt legtöbbször földúton tették. Nem volt nehéz dolguk, mert a Lee Tábornok szinte minden útjába kerülő akadály fölött átugratott. Valahogy mindig került egy rámpa a megfelelő helyre.
A feltűnő színűre
fényezett karosszéria, s annak díszítései – a tetőn a konföderációs zászló, az ajtókon a 01-es szám -, valamint az, hogy főhőseink az ablakon bemászva közelítették meg az üléseket, gyerekként számomra még érdekesebbé tették az autót. Így felnőtt fejjel a motor hangját hallgatom szívesen, a szemfényvesztő mutatványok már nem kötnek le.
A kocsin kívül gyakorlatilag nem is emlékszem semmire a sorozatból. Olyan, mintha egy többrészes reklámot láttam volna. Ami nem is áll messze a valóságtól, mert a folytatásos üldözések nagy népszerűséget szereztek az autónak, és jelentősen felverték annak árát.
| Dodge Charger |
A Charger hat
 Majdnem annyi időt töltött a levegőben, mint a földön generációt élt meg a Dodge kínálatában: 1966 és 1978 között gyártották az igazi nagyvasakat. Az 1983 és 1987 között gyártott ötödik generáció csak csak nevében emlékeztetett az ősökre, hiszen mérete és teljesítménye is jócskán elmaradt azoktól. A hatodik generáció 2006 óta van gyártásban. A Duke testvérek Charger-e 1969-es modell. Az igazi amerikai izomautókat képviseli, 7,3 literes lökettérfogattal és 375 lóerős teljesítménnyel. Azonban nemcsak motorjának ereje, de karosszériájának mérete is kiemelkedő; a Charger egyike volt a legnagyobb izomautóknak. |
A nagy fekete
Hogy a Mack RS786LST eladási adatain meglátszott-e az 1978-ban készült, Konvoj című filmben betöltött szerepe, arról nincs információm. Az viszont biztos, hogy az én memóriámba kitörölhetetlenül beleégett.
Pedig a film sztorija nem valami egyedi. Lázadás a rendszer ellen. A fuvarozók megelégelik a rendőrök túlkapásait, s egy hatalmas konvojjal demonstrálnak, melynek vezetője a főhős, Gumikacsa.
Az Ő tulajdona a
fekete Mack. Ami az erőt, a dominanciát képviseli. A film felvonultatja a 60-as, 70-es évek szinte valamennyi amerikai fuvarozó járművét, az RS786LST azonban kiemelkedik közülük. Igazi vezérkocsi.
Ennek megfelelően sokat hallhatjuk a gép mechanikai zajait; nemcsak a motorhangot, de a fékek hangját, a kamionkerekek súrlódását is. Szinte érezni azt a hatalmas erőt, tömeget, amit egy ekkora jármű képvisel.
Ugyanakkor van egy részlet a filmben, ahol kecsesnek tűnik a Mack, s követői. A földútra tévedt menet küzdelmét lassított felvételen mutatja be a rendező.
| Mack RS786LST |
| Gumikacsa kamionja a Mack RS700L sorozatába tartozik, melynek gyártása, 13 év után, a film bemutatásának évében fejeződött be. A rendelkezésre álló gazdag motorválasztékból – a Mack által gyártott soros, hathengeres dízel, vagy V8, Cummins V8, CAT V8, illetve a Detroit Diesel V8 – a főhősnek a soros, hathengeres jutott, 283 lóerős teljesítménnyel. |
Ismertek és kevésbé ismertek
Biztos vagyok benne,
Ferrari 308 GTS – Magnum haját ebben borzolta a menetszél
hogy a legtöbb embernek a fekete Pontiac Trans Am mindig a Knight Rider című sorozatot fogja eszébe juttatni.
Egy Ferrari 308 GTS látványa egy újabb burjánzó mellszőrzettel rendelkező főhőst, Magnumot fogja felidézni.
Nem kérdés az sem, hogy az 53-as Volkswagen Bogár ismert-e, hiszen olyan kitörölhetetlen emléket hagyott maga után a Herbie névre hallgató bajkeverő.
Louis de Funes filmjeinek elmaradhatatlan kellékei a Citroen márka különböző modelljei. A csendőrök a Mehari kormánya mögött ülve üldözték a bűnt Saint Tropez környékén, míg a filmbéli apáca a 2CV vezetőülésében hajtott végre hajmeresztő mutatványokat.
Fantomas pedig a Citroen DS segítségével tört borsot a rendőrség orra alá.
Ford Falcon,
Ford Anglia, Mercury Monterey. Ezek a nevek kevésbé lehetnek ismerősek, mint az iméntiek. Ha azonban az autókhoz kapcsolom a tulajdonosaikat, sokaknak beugorhat, hogyan is néznek ki ezek a járművek.
Az elsőt Mel Gibson használta a Mad Max filmekben.
A második egy repülő autó, Harry Potter kalandjait színesíti.
Míg a harmadik kocsiból Stallone tüzelt a negatív hősökre a Cobra című filmben (és törte totálkárosra, legnagyobb sajnálatomra).
Ez csak egy pár példa azokról a járművekről, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám a filmvászonról. Másnak is vannak ilyenek?
