Mit mondana Garfield egy olyan hétfőre, amikor délután négykor kel, majd két tepsi friss lasagna után némi sütivel megspékelt uzsonna pihen a gyomrában? Ubul házon kívül, John csak az ő füle tövét vakargatja. Valami olyasmit, mint ami az én fejemben fogalmazódott meg a legutóbbi hétfő után…
A szeretni való hétfő, ritka mint az igazmondó politikus. De ez a hét kivétel volt, hiszen a Vatera.hu autós divíziójának az otoMoto.hu-nak köszönhetően a Kiskunlacházi reptéren töltöttem a napot. Ami önmagában elég unalmas lett volna, átlagban egy birkacsordán és pár ördögszekéren kívül nincs ott semmi. De mint írtam ez a hétfő más volt, Ariel Atom kompresszor sziszegése, Caterham tiltásig pörgetett motorja és gokartok kétütemű zöreje töltötte be a teret.
Egy facebook nyereményjáték keretében pár szerencsés utasautóztatást nyert az Ariel Atom-ban, és ennek apropóján egy egész napos programot kerítettek a szervezők.
Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot…
Mér egész korán megérkeztük, felmérni a terepet, mivel is találkozunk a nap folyamán. Elsőként az RC autók kis elkerített pályáját vettük birtokba, ahol elég komoly, már benzines, 26 köbcentis gépek csaltak mosolyt a meghívottak arcára. Közelebbről megnézve elképesztő, mennyire komoly technika van a parányi gépek alatt, apró féltengely, gyűszűnyi differenciál, mint a nagyoknál.
A bérgokart, jó szórakozás.
A bátor padlógáz letaglózó gyorsulást hozott, egy gyerekkád mérető kis gyöszben, pár centire az aszfalttól. Már az első kanyar után tudtam, nagy hiba volt, hogy annak idején traktort vett a fater és nem gokartot.
Sokan itt tapasztalták meg, az autózást nem lehet másfél tonnányi puha habbal bevont műanyagkalitkában megélni. Én mindenkinek ajánlom, ha van rá lehetőség próbáljon ki egy ilyet, a mindennapi közlekedésre is másképp fog gondolni. Természetesen a megtett körök után az első kérdés az árakra vonatkozott, tudni akartam, mennyire elérhetetlen egy ilyennel versenyezni. Közepesen megvalósíthatatlan álom, a használt versenygokartok 6-700 ezer forint körül mozognak, plusz a nevezési díjak, no meg a szerviz.
Főételként angol őrület
Ezután következett a nap két legfontosabb résztvevője, az Ariel Atom és a Caterham Seven. Nagy dolog, hogy magyar reptéren, magyar rendszámmal állt előttünk az angol sportautógyártás két ikonja. Colin Chapman öröksége az Atom is, ugyanazt a filozófiát képviseli. Széria, vagy széria-közeli alkatrészekből egy kompromisszumok nélküli sportautót építeni, ami magasabb gyönyörfokot generál mint a tiszta heroin. Nem kell bemutatni, teszteltük már, a Caterham pedig teljesen új Magyarországon, idén kezdték meg a forgalmazását.
A végén mindenki összeállt egy képpé
Papírokat szerezni, horror, ezt az Atom tulajdonos és a Caterham forgalmazó is megerősítette. A legbosszantóbb az egészben, hogy az legtöbb európai országban semmi probléma sincs a forgalomba állítással, csak nálunk…
Lényeg, hogy nekik sikerült, és ma már nem kell angliai utat kikönyörögni és térden csúszni az abszurdisztáni firkásznak, ha nyálat akar csorgatni. Ezen a hétfőn mindkét autó serényen várta az utasokat, és mutatott két utat az örömautózás mennyországa felé.
A Caterham Seven az átlagos közlekedőnek, puritán, pályára termett célszerszám. 500 kg, és 120 lóerő, ami a „leggyengébb” verzió, de még ebben az állapotban is közel 5 másodperc alatt katapultál százra. A hely szűk, a kormány apró, csak a lényeges műszerek kaptak helyet. Szépen úszik keresztben, könnyű mint a pille, sűrű füstös gumiégetésre is bármikor kapható. Nem tudok jobb antidepresszánst, hacsak nem egyvalamit…
Az Ariel Atom-ot. Bár maradva a pszichiátriai hasonlatoknál, ez nem sima pirula, ez igazi jégcsákánnyal végrehajtott lobotómia. 300 lóerő, 465 kg, a földgolyó dobogós gyorsulója 2.9 másodperces százas sprinttel. A száraz számok az első kilövésnél nyernek értelmet, a kifutó mellől egy láthatatlan kéz letépi a fákat, mint festő a vásznon, elmaszatolja a tájat, és a 200 km/h-s szélben még a gondolatokat is kihúzza az ember fülén keresztül. A pörölykéz tulajdonosa a mögöttünk bömbölő kompresszoros Honda Type-R, motor ami ezen a napon egy rakoncátlankodó lambda szonda miatt tűzokádó sárkány is volt egyben (a húzósabb körök után mindkét kipufogóvég folyamatosan lángolt).
Ugyanakkor ez bizony szenvedés, egy fél óra után mindenki üvöltene a szabadulásért, kivéve a sofőrt. Bár fél nap után ő is panaszkodott a fizikai megterhelésre, pedig ő nem egy palacsintakeménységű jellem. Az Atomból kiszállva luxusautónak tűnik a Caterham. Szélvédő, rendesen párnázott ülések, sőt opcióként tető és ajtó. Ilyenekről ne álmodjon az aki Ariel Atomra vágyik…
Spártai, még Leónidasz király is elismerően üvöltene pár élménykör után, de ennek ellenére újra és újra megkívánja az ember, akár mazochista a korbácsot.
A megemésztett emlékek gondolatai
Nem vezettem az Ariel Atom-ot, de egy fél órás próbára nem is vágyom rá. Egy egész napos tréning után talán. Maga a tulajdonos is csak sok reptéren megtett kilométer után merészkedett közútra, és mai napig vonakodik a szűk versenypályáktól, hiszen itt nincs hibázási lehetőség, a szabad, védtelen futómű egy kisebb ütközéssel is hatalmas javítási költséget jelenthet.
Ha akad olyan, akibe több bátorság szorult, és szívesen kipróbálná istenadta tehetségét, van rá lehetőség, információk az Ariel Atom Hungary honlapján!
Mindent összevetve jó kezdeményezésnek tűnik az első Vatera – Ariel Atom élménynap. Remélhetőleg a jövőben komolyabb, és nagyközönségnek szóló rendezvényen is megmutatják az angol vasak, hogy kiállítási díszletként vajmi kevés tudható meg róluk. Ellenben egy reptéren már annál több!
