Elrejtett Opelek
Egy autógyár saját múzeumát mindig érdemes jó alaposan megnézni. Az Opelé jelenleg nem éppen a legpuccosabb darab – még épülőben van az új hely -, viszont itt a legtöbb autó még működik, a kedvünkért életre keltettek – a kellően fürgék utazhattak is rajta – egy száz évnél idősebb járgányt is, a cseh csoport pedig a pincében talált, alig pár ezer kilométert futott Lotus Omega bőgetésétől lúdbőrzött. Maga a kiállítási helyként szolgáló csarnok is hangulatos, a padló nagy része régi vas járólapokkal fedett, és mindent áthat a kellemes olajszag. Hisztis teremőr nincs, és bármit meg lehet nézni, akár nagyon közelről is.
A szárny nem sikerült tökéletesre, a járgány eleje elemelkedett
A kiállított járgányok között megtalálható a rakétahajtású, rekorddöntő RAK 2 is, amelynek vezetője éppen hogy megúszta élve a száguldozós kalandot. Ő 1928 májusában Berlinben nyomott egy 238km/órás sebességi rekordot. A váratlan fordulat csupán annyi volt, hogy ennél a tempónál már elemelkedtek a gép első kerekei, így a vezetőnek a kormányzásba addig nem volt túl sok beleszólása, amíg a rakéták hajtóanyaga el nem égett. Szerencsére Fritz úr nyílegyenes úton próbálkozott, így megúszta a becsapódást. De ez nem szegte kedvét, nemsokkal később újabb ötletekkel jelentkezett.
Bonyolult, fárasztó dolog az indítás
Éppen egy másik sebességrekordot döntő, lehetetlen áttétellel bíró kerékpárt néztünk, amikor a múzeum kellően őrült külsejű munkatársa nekilátott, hogy beröffentse a 111 éves ős-Opelt, a System Lutzmannt. Ez igazi férfimunka volt, kilencven százalék testi erővel és tíz százaléknyi furfanggal. A mindössze két fokozattal rendelkező, autóra még csak nyomokban hasonlító szerkezet csettegve tett pár kört a helyiségben. Bizsergető érzés ilyet látni, hiszen az átlagos múzeumban ez szentségtörésnek számít.
Kis szünetet tartottunk a nyálcsorgatásban, amíg megnézhettük, beülhettünk az új Astra kombiba, majd megnyílt alattunk a föld. Vezetünk levitt minket a pincébe, ahol egykor szebb napokat látott, valósággá sosem váló tanulmányautók, illetve más különleges autók voltak bezsúfolva. Akadt itt kabrió Calibra, terepes Corsa 1994-ből, és temérdek szériagyártású modell utolsó darabja. Szép válogatás, nem volt könnyű kirugdosni onnan a fel-alá szaladgáló csoportot.
Az Opelbolondok Mekkája
Jövőre már a boltokban lesz az Ampera
Az Opel nemcsak a régi értékeire vigyáz, hanem van terve a jövővel kapcsolatban is. Hibrid autóját, az Amperát, amely négyszemélyes, csomagtartós, igazi autóként is használható, 2011 végére ígéri. Ez nagyjából 60-70 km városi ingázást is képes tisztán elektromos üzemben letudni, hosszabb hétvégi menetekhez pedig saját benzinmotorját használja. Az Opel szerint egyelőre ez a legfájdalommentesebb megoldás, hiszen a nagyobb hatótávnál elképesztően megnő a szükséges akksik tömege és ezzel párhuzamosan az ár is. Szerencsére itt nem álltak meg, és már a hidrogénhajtáson is dolgoznak. Ez komolyabb hatótávolsággal és állandó, károsanyag-mentes üzemmel kecsegtet.
Insignia
Az Opel dizájnrészlegében pár éve már jártunk, akkor még az is nagy szám volt, hogy láthattunk egy előszériás Insigniát. Persze fényképezni akkor még nem lehetett, mára szerencsére engedékenyebbé váltak. A jól betanult ?German Precision? kifejezés ezúttal is elhangzott, de most csak alig féltucatnyi alkalommal. Ismét megcsodálhattuk a 3D-s vetítőtermet
Kockaforma
A jó gumi esőben is remekel
Most is van Insigniás újdonság, a dízel 4×4-es kombi változat képében. Ilyen eddig nem volt. Megjelenése óta 280 ezer Insigniát sikerült eladni az Opelnek, amely tizenöt százalékos piaci részesedéssel a középkategóriában a második legjobban fogyó autóvá tette Európa szerte a modellt. A módosított – új befecskendezőket és kisebb turbókat kapott a motor, valamint a fogyasztásból és a károsanyag-kibocsátásból is sikerült lefaragni – 110 és 130 lóerős dízelmotorokkal pedig akár tovább is nőhet a modell népszerűsége.
Az Opel 4×4-es rendszere 0,08 másodperces reakcióidőt, nagyobb biztonságot és mókafaktort kínál, miközben a tisztán elsőkerekes üzemmódnak hála, a fogyasztást is képes alacsonyan tartani. Emellett szükség esetén a teljes nyomatékot akár egyetlen hátsó kerékhez is képes irányítani.
Nagyon nagy fék
Az OPC tréning inkább amolyan örömautózás volt, nem a tanuláson volt a hangsúly. Adott volt szinte a teljes OPC paletta, néhány hozzáértő instruktor, meg egy zárt, biztonságos pálya, ahol kedvünkre nyomhattuk a gázt. Volt szlalom, vészfékezés, illetve kanyaroghattunk egy aprócska külön pályán is. Semmi vészes, de jól esett.
Dudenhofen
Van itt minden, mint a búcsúban
Az Opel Dudenhofen mellett, az erdőben található tesztpályáját 1966-ban kezdték építeni, és két év alatt fejezték be. A 2,6 millió négyzetméteres terület több mint négyötöde fás terület, a laborok, irodák, konferenciatermek és egyéb épületek mindössze 5800 négyzetméteren terülnek el.
Átlagosan kétszáz ember dolgozik itt, ennek felét a nap huszonnégy órájában jelen lévő tesztpilóták adják, a többit a szerelők, mérnökök, illetve a biztonsági szolgálat tagjai, illetve egyéb kiszolgáló személyzet teszi ki.
A teljes, autózható tesztút-hálózat nagyjából hatvan kilométer hosszú, amelyben a nagy sebességű pálya mellett különböző rossz utakat szimuláló rész, illetve vízzel borított szakaszok is megtalálhatóak. Évente megközelítőleg százötven darab autót kínoznak itt, amely összesen tízmillió tesztkilométert jelent.
Kár, hogy esett az eső
Amúgy hasonló program mindenkire ráférne, akinek van jogosítványa, és használja is az autóját. Valószínűleg sokan már a vészfékezésen elbuknának, de sebaj. Biztos megérné évente pár alkalommal kivinni a gyereket, feleséget, anyukát egy biztonságos pályára, odalökni őket a hozzáértő, emberek közé is engedhető instruktornak, aztán hadd tudják meg, mire képes az autójuk és mi is az a fizika. Nekünk annyi tanulsággal zárult a nap, hogy a jó gumi vizes, faleveles aszfalton is elképesztően tud tapadni, és hogy az ügyes ESP szintén aranyat ér.
