Mindezt a szupersportautók világában eljátszani, valljuk be émelyítően bátor próbálkozás. Erre vállalkozott egy olasz „gyár” a Simbol Design. Az általuk készített Lavazza GTX-R szemérmetlenül lopja napjaink leghíresebb sportautóinak formai elemeit. Nagy vonalakban az Enzo volt a papa, de a szemét bizony anyutól, a Pagani Zondától örökölte.
Ezzel tulajdonképp nem is lenne probléma, hiszen a kevésbé mocskosul gazdagok is vágyhatnak ilyen célszerszámra, de már maga a tálalás, a honlap elrettentő. Ma egy ilyen cég nem engedheti meg magának, hogy Robika a 4. osztály számtech szakkörének legelmésebb koponyája csinálja meg a honlapot, tele pontatlansággal, szemet szúró külsővel.
Tudom, nem feltétlenül kell egy ilyen apróság miatt ítélni, a 12 hengeres BMW motorral felszerelt vas papíron azért meglobogtatja a hajat. 489 lóerő még egy szakadt lélekvesztőben is 489 lóerő. Az ígéret szerint ez a ménes 4.3 másodperces százas sprintre elég, bár az sokat elárul, hogy ha angolul tekintjük meg az oldalt, ugyanennél a modellnél már 4.6 másodperces gyorsulás olvasható…
Nem kontárokról van szó, ez nem egy kínai álmodozó sufnija, ha jobban végignézzük a galériát, a saját modelleken kívül szép munkát végeznek, van itt karbonszálas műanyag rosszullétig. Sőt ha nem ismernénk a felmenőket, és a vitathatatlan koppintás tényét, akár elismerően is szólhatnánk a Lavazza GTX-R-ről. Ezen is látszik, hiába a megfelelő szakértelem, nem lehet mindenki Horacio Pagani. Ahhoz, hogy egy névtelen manufaktúra betörjön a Ferrarik, Lamborghinik által fémjelzett ligába, kell egyfajta megmagyarázhatatlan tehetség. Ennek a plusznak köszönhető, hogy brutálisan gazdag milliárdosok izzadják nedvesre a párnát, amíg várólistára nem kerülnek, és esélyük lesz egy Koenigsegg vagy Pagani birtoklására. Azt hiszem a Lavazza GTX-R-nél nem áll fenn ez a veszély:)
