Tizenöt éven belül az Egyesült Államokban a jogosítvánnyal rendelkezők több mint 20 százaléka 65 éves vagy annál idősebb lesz – közölte az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács. Az ilyen korú emberek száma húsz év alatt csaknem duplájára nő, a jelenlegi 30 millióról 2030-ig 57 millióra. A szakértők szerint komoly kihívás úgy megőrizni ezeknek a vezetőknek mobilitását, hogy az ne veszélyeztesse se az ő biztonságukat, se másokét.
Az okosabb gépkocsik és a jobban megtervezett utak segíthetnek ugyan abban, hogy az idős vezetők tovább maradjanak a volán mögött, de előbb-utóbb mindenki túléli vezetőképes korát – a férfiak általában hat, a nők pedig átlagosan tíz évvel. És mivel idős korra csökken a lakóhely-változtatási kedv, nagy valószínűséggel sokan közülük továbbra is elővárosokban fognak élni.
Az egészséges idős vezetőkre nem feltétlenül leselkedik több veszély, mint fiatalabb társaikra, de sok idős embernek lehet olyan az állapota, hogy az már hatással van vezetői képességeire.
Coughlin szerint egy negyvenévesnek hússzor több fényre van szüksége ahhoz, hogy éjszaka úgy lásson, mint egy húszéves. Az idősebb vezetők rendszerint kevésbé pontosan mérik fel a sebességet és a távolságot, a reflexeik is lassúbbak, könnyebben összezavarodnak, és kevésbé ruganyosak, ami csökkenti azt a képességüket, hogy megforduljanak, és úgy tájékozódjanak afelől, hogy ki van mögöttük vagy mellettük.
Az idős vezetők végzetes baleseteinek száma az egészségügyi nyilvántartás alapján 75 évtől kezd érzékelhetően megnőni. A 85 évesnél idősebb vezetők mutatója rosszabb, mint a tinédzsereké vagy a húszas éveik elején járóké.
Ennek az a legfőbb oka, hogy az idősebb vezetők sérülékenyebbek, és kisebb esélyük van egy baleset túlélésére vagy a baleset során keletkezett sérülésekből való felépülésre. Elsősorban karambolokban vesztik életüket: a közúti balesetek 70 évesnél idősebb halálos áldozatainak 61 százaléka ütközéses baleset miatt veszti életét. Az áldozatok 16 százaléka utasaik közül kerül ki.
A képességek romlását sokan a vezetési szokások megváltoztatásával igyekeznek kompenzálni. „Én sosem sietek” – magyarázza Grace M. Sanders 87 éves nyugdíjas titkárnő Atlantából. Grace gondolatban alaposan megtervezi az útvonalát, mielőtt elindul hazulról. Igyekszik elkerülni az építési területeket, és ha esik, nem ül kocsiba. Buszra is szállhatna, de ha mennie kell valahová, mégis inkább a gépkocsit választja. „Mindig is függetlenségre vágytam, és egész életemben megőriztem az önállóságomat” – húzza alá.
Az AP amerikai hírügynökség szerint az új technológiák, amelyek egy része a katonai és kereskedelmi repüléstől származik, segíthetik az idősebb vezetőket abban, hogy több időt és nagyobb biztonságban töltsenek a volán mögött. Az ütközéselhárító rendszereknek a gépkocsiba beépített érzékelői figyelmeztetik a vezetőt a balesetveszélyre. Még arra is képesek, hogy átvegyék a szerepét, és helyette működtessék a féket. Egy hasonló technológia a párhuzamos parkolásban segíti a vezetőt. Az éjszaka látó rendszerek az egyik legkínzóbb gondtól mentik meg az idős embereket.
Helyzetük javítása azonban nem mindig igényel új technológiát. Van, akinek az is elég, ha nagyobb kezelőgombokat tesznek a gépkocsiba, amelyeket könnyebb megtalálni. Egy fogantyú elegendő lehet ahhoz, hogy segítse a be- és kiszállást, egy megnagyobbított tükör pedig szükségtelenné teszi a sok forgást.
Forrás: MTI