Először idén, nyár elején, a Mégane CC külföldi menetpróbáján ülhettünk kombi Mégane GT-ben. Akkor megtudtuk, hogy a sportos GT változat csak a legerősebb motorokkal, a 2,0 literes 180 lóerős TCe, illetve a szintén kétliteres 160 lovas dCi motorokkal lesz kapható. Az izmos motorok és látványos külső módosítások mellett eltérő hangolású első- hátsó rugók, egyedi lengéscsillapítók, feszesebbre, sportosabbra hangolt kormánymű, elől megnövelt átmérőjű féktárcsa segít a dinamikusabb, élvezetes vezetésben. Most pedig már a tesztautón is túl vagyunk.
SportkozmetikaKívül a csak a GT, és a GT Line modellekhez rendelhető máltai kék szín, a roppant vonzóra faragott 18 colos Getow könnyűfém felnik, valamint az ezüst színűre fújt kirakat-diffúzor és a szolid Renault Sport, illetve GT feliratok hivatottak arra, hogy megteremtsék a sportos hangulatot. Bent már szerényebb a felhozatal, kicsit ugyan sportosabb az ülés, vastagabb a kormány, és fémpedálokat lehet taposni, valamint analóg sebességmérő és világos számlapú fordulatszámmérő várja a sofőrt. Sokkal több nincs bent, mindössze még egy halvány GT felirat trónol az utas orra előtt, és a fejtámlákba is belehímezték a mágikus betűket.
A többi nem okoz meglepetést, a navigációs képernyő jól látható helyen van, a kárpitozás anyagai kellemes tapintásúak, a kulcs nélküli ajtónyitás és indítás még mindig remek dolog, és persze továbbra sincs komfortindex az autóban. Igaz, erre már nem kell sokat várni, a gyáriak ígérete szerint 2012-től ezt a hiányosságot már nem tudjuk az orruk alá dörgölni. Kíváncsian várjuk ezt a komoly fejlesztést igénylő újítást.
Belseje a sportos kiegészítők ellenére sem vesztett semmit praktikusságából. Csomagtartója 491 literes, amelyet a hátsó ülések elfektetésével 1567 literre lehet bővíteni. Ezek mellett megmaradtak a praktikus apróbb rekeszek is. Ha valahol, akkor ebben az autóban igazán hasznos kiegészítő a tolatóradar, hiszen a szűk csővé zsugorodó hátsó ablakon szinte semmit nem látni a külvilágból. Igaz, ez menet közben nem sokat segít a vezetőn, de legalább parkolás közben nem vagyunk egyedül.
Hang-erő
Kétliteres, 180 lóerős motorjának sajnos egyáltalán nincsen jó hangja. Alapjáraton hajszálnyival zajosabb, mint kellene, ha pedig valami tarkóborzolódásra vágynánk, akkor is hiába várunk, miközben a jobb szélső pedált beletapossuk a szőnyegbe. Még egy határozatlan, elhaló szusszanást sem hallunk a motortér felől és néma a kipufogó környéke is.
Amennyire gyengélkedik hangban, annyira jó munkás a turbós benzinmotor. Szerethető módon már alacsony fordulaton is van elegendő ereje, de nagyobb fordulaton is szépen dolgozik, valamint kellően rugalmas ahhoz is, hogy közlekedés közben ne alázzanak meg innen-onnan, váratlanul bepofátlankodó csalók.
A gazdaságos váltókezelésre figyelmeztető jelzések szerint nem szerencsés kétezres fordulatszám fölé forgatni a motort. Ilyenkor már a számítógép szerint válthatunk is. És valóban, ha hallgatunk rá, akkor sem fog lefulladni a motor. Simán húz nagyjából ezeröttől, nem dadog, nem szerencsétlenkedik. Igazán kellemes úti társ.
Egészen a benzinkútig. Ott minden élményért megfizetünk, nekünk minden száz, városban megtett kilométer után átlagosan 12,1 liternyi üzemanyagot kellett a tankba tölteni. Annyira nem elviselhetetlen mennyiség ez, de a gyári tízliteres fogyasztási adathoz képest azért feltűnő a különbség, pedig mi is igyekeztünk spórolni.
Szinte csak jókat lehet mondani a futóműről is, amely a 18 colos felnikkel sem elviselhetetlen. Többé-kevésbé kényelmes, és a módosított rugók, lengéscsillapítók miatt mégis jóval határozottabb, mint egy mezei Mégane kombi.
Igaz, egy mezei kombiban sosem éreznénk meg azt, amikor átmegyünk egy útburkolati jelen. Ha pedig az árlistára is vetünk egy pillantást, még szebb lesz a Reanult sportos kombija.