A baloldali a C111-I, 280 lóerős motorral és 260km/h végsebességgel
A Mercedes az 1969-es Frankfurti Autószalonon mutatta be a C111-es első, nyilvános prototípusát, abban a reményben, hogy abból hamarosan sorozatgyártású modell lesz. A Wankel-motoros sportkocsi akkor a Ferrari ellenfelévé tette volna a luxusautóiról híres Mercedest. A típus azonban végül nem került az utcára, az olajválság megölte a nem épp takarékos technikájú kétülésest.
A fejlesztők még próbálkoztak dízel és hagyományos V8-as változatokkal, de egyik sem jutott túl a prototípus fázison. Bár rengeteg rekordot állítottak fel velük és számos azokban tesztelt újítás került a sorozatgyártásba át, végül a Mercedes raktáraiba és múzeumokba kerültek az autók, egy meg nem lépett új irány mementójaként.
Marad a klasszikus forma
Egy amerikai vállalkozás, a GWA tuning viszont úgy gondolta, hogy nincs ez így jól, ezért elkészítette a Ciento Once-t. Egy prototípust, amely a C111 formai örököse. Az Arturo Alonso tulajdonos, tervező által megálmodott autó ügyesen vegyíti a klasszikus formát a modern jegyekkel. Szinte az összes jellegzetes vonás megmaradt, többek között a sirályszárnyas ajtók is.
A Ciento csővázas alapra épül, karosszériája alumínium, teljes egészében kézzel készül, köztük az elektromosan működtetett hátsó szárny, a diffúzor vagy orrspoiler is. Az autó ugyanúgy 1400 kilót nyom, mint elődje, motorja viszont egészen más. A 2000-es években használt 6,0 literes, V12-es Mercedes-motort építették be, teljesítménye 414 lóerő. A fékek a korábbi S55 AMG-ről származnak.
Belül is igazi klasszikus az új prototípus, műszerfala a Pontonéval (W120 R) megegyező, de modern kiegészítőkkel díszítve. Az ülések alapját karbonszálas műanyag adja, de az eredetihez hasonlóan kockás mintával.
Anno a C111 híres volt arról, hogy a száguldást kényelemmel kombinálta, itt ugyanezt a törekvést állítható lengéscsillapítókkal biztosítja a GWA, amely saját 19, illetve 20 colos felnijeivel szereli fel a kocsit.
