Száznál is több autót próbálhattunk ki idén, de nem kellett sokáig kutakodnunk az emlékeinkben, hogy megválaszoljuk a kérdést: „Neked melyik az év autója?”
Rácz Tamás, főszerkesztő
Két kicsi lányom van, ezért eléggé aggaszt a Holnapután, a Mad Max, no és persze a zseniális Halálhozó 3000 című filmek által vázolt jövőkép. Ezeket elkerülendő nem volna rossz mielőbb átállni az olajégető utánunk-az-özönvíz automobilizmusról valami fenntarthatóbbra.
Szóval számomra az Év Autója tényleg az Év Autója, a Nissan Leaf. Mintegy kettő kilométert volt szabad megtennem vele, és azt is tudom, hogy drágább még eddigi nagy kedvencemnél, a hónapokra elcsaklizott Toyota Priusnál is.
Mégis, ez a kocsi az, amire leginkább szüksége van a világnak manapság. Nem az ilyenek, mint mondjuk ez, hiába volt a Rolls-szal töltött 24 óra sokkal izgalmasabb, mint a Leaffel töltött három perc.
Horváth Zsolt, esztergályos
Az esztergapadtól elszabadult munkásember két gyerek mellett ritkán vágyik arra, hogy a hétvégi szabadidejét tesztautó-fotózással, tesztírással töltse. Ennek megfelelően idénre minimálisra redukáltam a hosszasan próbált tesztautók számát. Persze még így is jó volt nekem, hiszen élvezhettem a kabriózás örömeit az új Mégane-ban, míg a vezetési élmény maximálisan megvolt a Peugeot RCZ-ben.
A kedvencem azonban mégsem ezek közül került ki, hanem a rövidke találkozás alatt megismert Rolls-Royce Ghost a befutó. Mégpedig azért, mert sokkal jobb volt, mint vártam.
A képeken aránytalan böhöm nagy autónak tűnik, amely kifejezésnek a második fele élőben is megmarad, vagyis nagy, de nem aránytalan, sőt kifejezetten tetszetős. Azt gondoltam, egy lusta, tohonya hajóval lesz dolgom, de a rövid próbaút alatt is kiderült, hogy a méretét leszámítva egészen használható autó, amely a saját módján még vezetési élményt is nyújt. A motor erős, a kormány pedig ad visszajelzést az útról. A részleteke kidolgozottsága és a kényelem pedig természetesen elsőrangú.
Persze ettől még nem fogott el a birtoklási vágy, de jó tudni, hogy 60-70 milliós árért kap is valamit a vevő, nem csak a jól csengő nevet és a szellemet a hűtőmaszk tetején.
Én baltából, horgolótűből vagy könyvből sem tudnék egyetlen kedvencet megjelölni, autóból meg végképp nem. Így nálam az Év tesztautója díjnak nem egy győztese, hanem három dobogósa van.
Közülük a legkisebb és a legolcsóbb a Skoda Yeti alapmodellje. Egyszerre eredeti, mégis nagyon praktikus és gazdaságos családi autó. Kicsivel megelőzte a hátsó ülésfűtés miatt is rokonszenves Hyundai ix35-öt.
Kislányunk, Eszter születése óta engem is aggaszt, hogy a szén- és olajtartalékok elégetésével 200 év alatt visszapattintjuk a légkörbe azt az irtózatos mennyiségű szenet, ami évmilliók alatt alakult ki. A napi városi helyváltozatásra elég lenne egy elektromos kiskocsit, amely a paksi atomerőmű révén valóban csökkenthetné a szén-dioxid-emissziót. A Peugeot iOnnak azért is itt a helye, mert meglepően érett és felnőtt autó, érdekes farmotorral és hátsókerék-hajtással, ráadásul egy csoki-málna-vanília árából megjárjuk vele a Velencei-tavat, amíg állam bácsi nem terheli különadóval az elektromos autók töltését.
Lőrincz Károly, szakállamtitkár
Nem sokáig kellett gondolkoznom rajta, hogy melyik autó legyen a kiválasztott. Túl vagyok már a száguldozós korszakomon – amit szerencsére egy 55 lóerős Fiat Punto volánja mögött éltem meg -, a gyárilag kapott szabálytiszteletem pedig már régóta átvette az irányítást. Meg nincs is értelme ész nélkül hajtani, hiszen a gyakran megtett Budapest – Mátészalka távon is minimális időnyereség érhető csak el.
Így, hiába szenzációs autó a Seat Leon Cupra R, csak átmeneti lakója lehetne garázsomnak. Pedig alkalmas lenne a mindennapi használatra, mert zseniálisan ötvözték a sportosságot és a praktikumot. Elég volt csak helyet foglalni az ülésben, máris Michelisz Norbinak érezhettem magam, míg négy ember sem volt helyszűkében az utasterében.
Felejthetetlen élmény a Mazda MX-5 is, amely úgy volt sportos, hogy bármelyik kompakt autó lealázná, mégis fülig ért a szám a kormánya mögött. Évente egy hétre ideális lenne, annyit könnyedén kibírnék zárt tetővel is, hiába kellett olyankor félrehajtott fejjel vezetnem.
Nálam a Toyota Prius lett a befutó. Nincs mit szépíteni, engem is megfertőzött a hibrid technika. Mégiscsak jó az a tudat, hogy városban sokkal kevesebb mérgező anyag hagyja el a kipufogót, mint más belsőégésű motorral szerelt autók esetében.
A Prius harmadik generációja ráadásul már valódi autó, méretes utastérrel és használható méretű csomagtartóval. Ilyet mindenkinek!
Földes Attila, ipari alpinista
Nos, nekem az Audi e-tronok jöttek be nagyon.
Az R8-asból faragott járgányból nagyon hiányzott ugyan a hang, de persze bitangul megy.
Az A1 e-tron pedig elképesztően mókás. Megy mint a villám, igazi autó külseje van és nem utolsó sorban van benne benzinmotor is. Igaz, csak a pótkerék helyén, mélyen elásva, de nem baj.
A Wankel-motornak nincs semmi hangja, és csak áramot termel. Vicces, hogy a navigációs adatok szerint töltögeti az akksikat, így akkor megy árammal, amikor kell, lejtőn, fékezésnél meg tölt.