A modern kor embere nem sok jó pontot szerez az égiektől. Vég nélkül romboljuk a környezetet, felzabálunk mindent ami elébünk kerül. Mindent latba vetve, a misszionáriusok és különböző jólelkű szentek mellett, csak a motorsportnak köszönhetjük, hogy még nem zúdítottak ránk kénköves esőt.
Lehet kicsit elszaladt velem a ló, de a jól vágott és kellően drámai zenével aláfestett videók átjárják az embert. Ritka az olyan összeollózott alkotás, amire elismerően csettinthetünk. Legtöbb a brutális bukások gyűjteményében merül ki, rosszabb esetben fülsértő diszkózenével kísérve.
Lehet kicsit elszaladt velem a ló, de a jól vágott és kellően drámai zenével aláfestett videók átjárják az embert. Ritka az olyan összeollózott alkotás, amire elismerően csettinthetünk. Legtöbb a brutális bukások gyűjteményében merül ki, rosszabb esetben fülsértő diszkózenével kísérve.
Ez azonban más. Igazi, az információs kor eszközeivel összekalapált babáéroszorú. Egy jó kézzel zanzásított egyveleg, ami megmutatja a szelepek zöreje mögött rejlő emberi nagyságot. Azt az egyedülálló adottságunkat, hogy képesek vagyunk átlépni a határainkat, és többé válni, magasabbra emelkedni.
Ayrton Senna szavaivel élve: „Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: „oké, ez a határ”. Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.”
A motorsport nagyjai tudják ezt. Nekünk sem árt elgondolkodni rajta.
