Mercedes gyűjtők szájából éveken keresztül hallgattam, hogy jaj, de jó lenne, ha lenne Bálna. Pár hónapja már mindenki a saját kis W140-esének örülhet, mert a Norev megcsinálta. Hurrá!
Engem személyesen nem érintett annyira meg, én inkább egy E38-as BMW-nek örülnék. De kétség kívül – szigorúan modellben – elfogadnám. Nem véletlenül vagyok távolságtartó, hiszen volt egy ballépésem a hasonló formavilágú W124-essel. Egy gyűjtőtársam jóvoltából ki is próbálhattam, hogy milyen a gyűjteményemben tudni egy vízi emlőst. Nem is akármilyet, egy 1400 darabban limitált „hellblau metallic” színű – amit akár nevezhetnénk strandkorlátkék-metálnak is – S500-ast. Le is szögezném rögtön, hogy létezett ilyen színű S-osztály. Kétség kívül megosztó, de szerintem teljesen kellemes, és végre nem csak az unalmas sablonszínekben látni.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Az összkép elsőre megnyerő, a formát leheletfinom krómozás teszi kicsit könnyedebbé, az illesztések egységesek, pontosak. A kerekeken nem lehetett nagyot alkotni, még a féktárcsa sem látszik. Véleményem szerint felniből is létezett szebb és tán az szerencsésebb választás lett volna ehhez az autóhoz.
Penge illesztések a mesteri lámpák körül
Kedvenc részletem a hátsó lámpa. Na, ez nagyon jól sikerült! Részletes, tiszta és ebből következően gyönyörű, akárcsak a fotomaratott feliratok. Becsúszott azért egy baki hátul is: a kipufogóvégnek nem szabadna látszania, túlságosan is kilóg. A csomagtér szépen plüssözött, fedelén helyet kapott a háromszög, belül pedig egy CD-tár. Szeretem, ha efféle ötletekkel dobják fel a csomagteret a modellgyártók, sajnos kevés példa van rá. Gratulálok eme kis figyelmességért!
Ahol nagyobb bajokkal találkozhatunk, az az utastér. Túlságosan világos, a műszerfal és ajtókárpitok felső részének sötétebb tónusúnak kellene lennie, ahogy az eredetin, és a szellőzőrostélyok is inkább csak jelzésértékűek. Modellautós rémálmaim főszereplője, a pacákból összerakott fabetét jelenik meg a beltérben. A gombok és kapcsolók sem olyanok, mint azt elvárhatnánk. Piros pont jár viszont a minőségi plüssözésért. Bár az ajtók és a műszerfal aljára – ahol eredetileg van – oda nem jutott belőlük – ez utóbbit talán azért hagyták ki, mert nehéz lett volna szépen megoldani. Az első ülések jó anyagúak, de háttámlájuk derékszöget zár be az ülőlappal. Kicsit kényelmetlen lehet így.
A belső túl világos és semmilyen finom részlet nincs benne
Az együtt töltött két hét alatt nem lett a legjobb barátom, összességében mégis egy minőségi modell képe maradt bennem, ebben leginkább a külső kidolgozása erősít meg. Ára jelenleg ötvenhat euró és némi postaköltség, de gyári Norev kiadásban – várhatóan nagyobb színválasztékban – úgy tizenötezer forint környékén a gyűjteményünkben tudhatjuk.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.
