Tesztoszteronmentes férfi az, aki nem rajong az alagutakban felerősödő sportos autók hangjáért egy egészséges mértékig. Azt viszont nem gondoltam, hogy az alagútban morajló és visszhangzó motorhang pár autóbuzi igazi fétisévé válik.
Mint minden más pihent szórakozás ez is Angliából indult, először pár TVR tulaj fürdött az alagutak adta örömökben, aztán herpesz módjára hódító útjára indult a Tunnel Run.
2004, Anglia. Megjelenik az első szervezett események amelyek annyiból állnak, hogy pár tucat sportautó tulaj összeröffen szabad perceiben, lekeverednek egy alagútba, ahol aztán hallgatnak Lovasi Andrásra és megtekerik a volumét, hadd szóljon. Ez annyira jó móka volt, hogy még klubfélét is alapítottak, mert az a szigeteken menő. Kreatív módon a London Tunnel Runners nevet választva kezdték meg népszerűsíteni ezt a szabadidős elfoglaltságot.
Az egész olyasmi mint egy Flash mob, a tagok megkapják az infót hol, mikor kell találkozni, aztán a megbeszélt helyen szétrepesztik egymás dobhártyáját. A klub igazán laza szervezet, vezetők nélkül, bár van pár szabállyal a bekerüléssel kapcsolatban.
Tag lehet az akinek:
– Szupersport verda áll a garázsban.
– Veterán szupersport verda áll a garázsban, a szőnyegen.
– Bármilyen verda áll bárhol, ami feltűnést kelthet.
– Szériagép legyen, csak izmosabb…nem árt mondjuk egy M plakett.
A szép a dologban, hogy lényegében ártalmatlan szórakozásról van szó, mégis megadja az illegalitás érzését. Az útvonalak titkosabbak, mint Osama Bin Laden lakcíme, a futamok nagy része éjjel történik, de mégsem zargat annyira a rend őre, mint egy gyorsulási futam esetén. Kár hogy mifelénk kevés az alagút…
