Mikor valamilyen okból egymás mellé kerültek, akkor vettem észre először a két német vas többszörös kontrasztját. Két nagy modellgyártó termékei, két kellően nagynak mondható német autómárka és a divatból soha ki nem menő fekete-fehér ellentét is ráerősít erre.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Fehérke
„Először kiemeljük az X-et.” Most ne a matekházira gondoljunk, hanem vegyük ki azt a nehéz tárgyat a szürke doboz hungarocell párja közül! Már elsőre érződik a „nagyon egyben van” hatás. Az illesztések még a fehér szín ellenére is rendkívül pontosak. A külső és belső klasszikus fehér-fekete kontrasztja igazán remek színösszeállítás.
Szép a fényezés, hibátlan. A világos szín sokszor nem rejti el az illesztési hézagokat és az apróbb hibákat sem. Elől a jellegzetes fémes hűtőmaszkok mellett a Kyosho BMW-ktől megszokott részletes lámpák fogadnak, amikkel öröm farkasszemet nézni. A rácsok nem lyuggatottak, de nem is nagy felületen alkalmazták, így nem igazán feltűnő. A motorháztető alatt a fekete műanyagból formált 4.8-as benzines lapul. Komor, rettentő műanyagos és részletektől mentes. Van 3.0d változat is, abban különbözik a bemutatottól, hogy a motorban csak egy szívócsonk van és a kipufogó kör alakú.
Fekete és fehér színek váltogatják egymást az oldalán is. Az X5-ös még kicsiben is drabális, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy leplezni akarná méreteit. Szeretem a szép, fényes fekete ablakkereteket, a külön darabból faragott indexet és az erőforrás méretére utaló 4.8i feliratot az első ajtó sarkában. Ez jobban mutatna fotomaratott feliratként, úgy valósághűbb lenne, nem veszne el a környezetben. A gumik nem ballonosak, mintázatuk is realisztikus. A futómű rugózik, a féktárcsa forog, a nyereg áll, ezt már megszokhattuk. A felnit nem bonyolították túl, csak tisztességesen kivitelezték. Hátul a harmadik,
A fabetét helyett egy csiszolt fém egyszerűbb és szebb lett volna, de így sem rossz. Kormány, órák, kapcsolók részletesek. Külön dicséret a fekete tetőkárpitért és a joystick váltóért!
benzinességre utaló jelet is megtaláljuk, a szögletesebb alakú króm kipufogót.
A csomagtér szépen plüssözött. Ajtaja két részben nyílik, az alsó rész pont úgy, akár az 1:1-es, a felső rész karjai talán kicsit nagyobbak, de ez csak a fehér szín miatt látszódhat így, lehet, mert az eddig beszerzett Zafír feketén és a Platina bronzon nem tűnt fel. Ezen a téren a nemrég bemutatott X1-es lehet az etalon, ott a karok nem is nyúlnak be a rakodótérbe.
Zsanéros ajtókon keresztül jutunk be az utastérbe. Az ülések szépen formázottak, gumiszerűek, így tapintásra is inkább a bőr jut eszünkbe, erre a hatásra a varrásimitáció is ráerősít. Az övek szépek, bár csatjaik picit elhízottak. Imádom a kis joystick alakú váltókart, ezért a megoldásért már az 1:1-esekben is rajongtam. Az iDrive kezelőgombja kicsiben már csak egy króm gombóccá válik. Szerencsére a Kyosho alapvetően ügyelni szokott a műszerfal kapcsolóinak kidolgozására, ebből következően a klíma, a rádió és az ajtó gombjai is jól kivehetőek, példaértékűek. Még a fabetét is egészen kellemes. Külön öröm nekem a fekete tetőkárpit! A hátsó sorban mindössze csak egy apró érdekesség van, ez a szórakoztató egység.
Sötét oldal
A Cayenne sokkal könnyebb, mint az X5-ös, mégis éppen annyira jól összerakott hatást nyújt, mint „versenytársa”. A színek kontrasztja fordítva, de itt is megjelenik. A fényezés mesteri, hiba nélküli! Pengék az illesztések mindenhol, az ajtóknál és a kis elemek körül egyaránt. A pufók Porsche kicsit béka tekintetű arcán sok a rácsozott felület, panasz nem lehet rájuk, valódiak és kidolgozásuk remek, sorjától mentesek. A külön darabból megformált emblémát részletes fényszórók fogják közre, a lökhárító aljába rejtett ködfényszórók és oldalába helyezett apró fényvisszaverők szépen illeszkednek a karosszériába.
Egy modern autó elengedhetetlen tartozéka a modellgyártóknak kedvező műanyag motorborítás sem maradhat el, de itt legalább van egy kis kék tartály, külön darabokból áll össze és egy teleszkóp is belefért, hogy ne legyen olyan komor, mint az X5-ös motortere.
Érdekes, hogy egy korántsem sportos anatómiájú autó is lehet pont annyira Porsche, mint a többi. Ez is nagyszerű példa arra, hogy a formatervezők milyen kreatívan tudják tologatni az elsőre össze nem illő részeket, hogy később egy harmonikus egység legyen belőle. Oldalt a fekete uralmát az ablakok körüli ezüst keret töri meg, ami megjelenik a kilincseken és az ajtó alsó részén is. A felni finom, fémes hatású, a gumi megfelelő méretű, mintázatú, továbbá piros féknyereg csal sportosságot a képbe, amiről természetesen nem maradhatott le a Porsche felirat, mert abból ugye sosem elég.
A
hátsója talán a legjellegtelenebb része az autónak, így a részleteknek kell feldobniuk. Sikerül is! A hátsó lámák és a két pár kipufogó is remek lett, ahogy a klassz betűtípussal írt Cayenne turbo fotomaratott felirat is. A csomagtér ajtaja kis karokon nyílik, az üvege külön nyitható, belül világos plüss borítja. Ügyeltek a világos beltér színeire is, a műszerfal és az ajtókárpitok felső része sötétebb tónusú. A műszerfal öt órája, a szellőzőrostélyok és minden kapcsoló, még az ajtókárpit is részletes. Az ülések jól formázottak, de láthatóan műanyagosabbak a BMW üléseinél. A napellenző lehajtható, bár ezzel egynél többször nem érdemes kísérletezni és a napfénytetőt is elzárhatjuk.
Az X5 részletes lámpáinak kicsit morcos a tekintete
A BMW X5-öst húszezer forint körül lehet beszerezni, a Porsche Cayenne ára már inkább a harmincat karcolgatja. Mindkét modellnek megvan a maga szépsége, az én szívemhez a bajor vas áll közelebb és a belső tér anyaghasználata is kicsivel beelőzi a stuttgartit. Az utóbbi viszont egy 1:18-as mákszemnyivel precízebb a külső tekintetében. Mindkettő nagyszerű választás!
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.
