A Renault egy jerezi próbanap után két héttel ezelőtt megerősítette, hogy a ralibalesetet szenvedett Robert Kubicát 2011-ben a lengyel korábbi BMW-s csapattársával, Nick Heidfelddel helyettesíti. A német azóta még egy tesztet teljesített már a csapattal, a főnök, Eric Boullier pedig nagyon elégedett, csak dicsérni tudja a pilótát.
„Ahogyan megérkezett a csapathoz, eljött a gyárba, röviden bemutattuk neki a mérnököket és máris leültünk beszélni egy órát. Amikor Jerezben tesztelt, figyeltem a rádióbeszélgetéseit a mérnökökkel, és rögtön képben volt. Már azon a délelőttön félig megnyert magának” – magyarázta a francia az Autosportnak.
„Egészen meglepett, hogy milyen gyorsan és könnyedén fel tudta vállalni a vezető pilóta szerepét a csapatban. Megértettem volna, hogyha tovább tart ez számára. De a srác már az első körei után változtatásokat javasolt arra az esetre, ha marad nálunk.”
Boullier Heidfeld kiválasztásának szempontjait is bővebben kifejtette:
„Mivel a baleset az idény nagyon korai szakaszában történt, gyorsan levontuk a következtetést, hogy tapasztalt pilótára van szükségünk, olyanra, aki gyors és van elég tartása ahhoz, hogy elvigyen bizonyos technikai döntéseket, vagy akár ő döntsön bizonyos dolgokról. Amikor ez a jellemzés megvolt, hozzávettem még, hogy jó lenne pirellis gumitapasztalat és 2009-es gyakorlat a KERS-szel, és nyilvánvaló lett, hogy az összes feltételnek csak egyvalaki felel meg, Nick.”
„Ezenkívül már tavaly is többször tárgyaltam vele, mert érdekelte a második versenyzői posztunk 2011-es sorsa. Még Roberttel (Kubica) is megtárgyaltuk ezt. Én még túl korán jártam nála, épp csak felébredt a kómából, de Gerard (Lopez, csapattulajdonos) beszélt vele, és Robert is két nevet említett, Nicket és Liuzzit.”
Boullier újra leszögezte, hogy Heidfeld kiválasztása nem jelenti azt, hogy ne bíznának a tartalékosaikban, de az idény kezdete előtt semmiképp sem akarta mély vízbe dobni Bruno Sennát vagy Romain Grosjeant.
„Ha valamikor később történt volna ez a szezon folyamán, amikor az autó fejlesztése már előrébb járt volna, akkor biztos, hogy az egyik tartalékosunkat választom. Addigra már ők is fél évet töltöttek volna velünk, ismertek volna mindenkit, tisztában lettek volna a munkamódszereinkkel. De túl kockázatos lett volna az autó fejlesztésének felelősségét két ifjonc vállaira helyezni. Ostobaság lett volna ezzel lutrizni.”
