Sokan nem érzik már, hogy a puha és valóságtól elszigetelt suhanás igenis életveszélyes. Hiába villog az arcukba 50 kilométerenként, hogy ne előzzenek jobbról, tartsák be a követési távolságot, az autópályák vadkanjai nem ismerik a türelmet.
Épp tegnap találkoztam egy ilyen IQ huszárral, a főváros felé tartva az M3-ason. Nehéz ma bármit szavakkal körbebástyázva tálalni, így képek és videó nélkül megtartottam magamnak az élményt. Ám az Internet kisegített, egy szinte hajszálra megegyező esetről készült videóra bukkantam.
A vasárnap esti türelmetlen barátunk ugyanezt játszotta el, azzal a különbséggel, hogy szerencséje volt, és a száraz úton nem kezdett irányíthatatlan csapkodásba alatta a Škoda Octavia.
Másik kedvencem a villogó puskagolyó. Ő az a fajta, akit nem zavar, hogy körülbelül öten állnak előtte, és egy cammogó kamionsort előznek épp, furakszik, ütközőig tolja az orrát és vadul villog, mert 130 km/h-s tempónál arcába mély barázdákat vág az elvesztegetett idő. Lehetne gyűjteni még, mennyi agyzsibbasztó pitiáner baromsággal veszélyeztetjük egymás életet, miközben vezetünk, de felesleges.
Az evolúció ironikus húzása, hogy modern, környezeti ártalmaktól elszigetelt, légkondicionált életünkben is módot talál a szelekcióra, bármikor belénk pukkanhat egy ilyen baromtorpedó. Ezért anyázás helyett inkább iratkozzunk be egy vezetéstechnikai tanfolyamra, így nagyobb esélyt biztosítva saját, felelősségteljes génjeinknek az öröklődésre.
