Adatlap
Opel Astra Sports Tourer 1,4 Turbo
Motor | 1398 cm3, Benzin, S4 |
Teljesítmény | 140 LE |
Nyomaték | 200 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,6 sec |
Végsebesség | 198 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 6,8 l / 100 km |
Nem kell egyetérteni vele, de házon belül sokáig úgy láttuk, hogy az Opel direkt csinál esetlen, baltával faragott autókat. Mintha beléjük ivódott volna, hogy az átlagember mindenhol messze van az atomfizikustól, a Bild, a Sun vagy a Napi Ász közönségének aligha van igénye a szépre.
Ideje volt váltani
Ott volt például a C Vectra: egy mai szemmel is igényes konstrukció, nagyrészt könnyűfém futóművel, hátul is független felfüggesztéssel, nagyon jó zajszigeteléssel, de ahogy az emeletes első lámpája és főleg a belseje kinéz, azzal a járási autó-szépségversenyen sem teremne babér.
Mintha az Opel a körútinál magasabb igényekhez szabná autóit. Az Insignia volt az első nagy ugrás, most pedig a Meriva és az Astra a 2-3 millióval közelebbi kategóriákba is lehozta az újkori igényességet.
Sötétben vagy mélygarázsban beülve megnyerő a váltó alól derengő vörös fény, a váltó fölötti rengeteg gomb és forgókapcsoló fényárja is sugározza, mennyire fejlett autót készülök beindítani. Amely vadonatúj, szűziesen érintetlen: még 30 kilométer sincs benne.
Nagy extrák
Hidegindítás, óránként 3,7 (!) literes pillanatnyi fogyasztást mutat a számítógép, ami 2,6-ra csökken pár másodperc után, mindenesetre nem ígér jót. A benzines motor nem jár olyan szép egyenletesen, mint a VW-konszern TSI gépei.
Az átlagos finomsággal dolgozó automata kis gáznál is szívesen pörgeti majdnem 3000-ig a motort, ezért sokszor áttolom kézzel magasabb fokozatba.
Az autó komolyan veszi a manuális funkciót, nagy gázra nem kapcsol vissza magától és kettesben is elindul, ha ott felejtettük.
Extrák nélkül nem élet az élet, az Astrához pedig van minden, amit sok japán autó még a középkategóriában sem kínál. Talán a leghasznosabb a vezetőnek 99, a két elöl ülőnek 149 ezer forintért mért, kihúzható combtámaszos komfortülés, amely áldás hosszabb utakon.
Félmillióért: FlexRide és AFL
Csomagban félmilliós áruk nagy falat, de két hightech extra kényelméről és biztonságáról illetve a vele kapott élményekről kár volna lemaradni. Az egyik az AFL xenon-fényszórórendszer. Mintha egy szuperintelligens ágyú vágna fényt az éjszakába a kanyarfénnyel, városban széttartó, autópályán messze előrevetülő kévével (részletei az előző Astra kombi teszt alján). A másik a FlexRide adaptív lengéscsillapítás.
A hosszú tél után az Astra volt a kezemben az első nyári gumis autó, rögtön 225/40 R18-as gumikkal, de ezt tudva is egyszerűen vadítóan megy kacskaringós országúton, hiába túlsúlyos.
Agresszívra váltva
A menüben beállítható, hogy a Sport gombot megnyomva csak a lengéscsillapítás legyen-e feszes vagy a műszerfal megvilágítása is változzék fehérről pirosra, sportosabbra váltson-e a motorkarakterisztika és szorosabbra a kormányzás.
Harci üzemmódban családapához messze méltatlan sebességgel lehet tépni kanyargós úton. A fater kitombolhatja magát, mert Sport állásban az álmos motor feléled, agresszívan harap, a kormányzáshoz több erő kell és szinte megszűnik az oldaldőlés.
Aki sportosan, de ésszel vezet, csak akkor jut el a Watt-rúddal feldobott (működéséről ld. a videót) futómű határaihoz, ha elnéz egy fordulót.
Kell hozzá a turbós motor
Amikor velünk van a család, a kényelmes, de libegős Tour helyett az alapállás az ideális. Automatikusan változó lengéscsillapítással az autó alapvetően kényelmes, de ha kell, századmásodpercek alatt szigorúra vált a felfüggesztés.
A turbómotor erőnléte közepes, a 140 lóerő/200 Nm jó háttér a mindennapokhoz, de az Astra 1,5 tonnájához kell is a feltöltött motor. Az alig olcsóbb ezerhatos szívómotor az ötajtósban is igen lomha volt.
Talán az autó halksága miatt nem érződik jobbnak a gyorsulás, a jól szigetelt autóval a belső sávban is kényelemben utazhattunk.
Automatával sokat fogyaszt
Váratlanul magas fogyasztást mértünk, 2:1 városi és országúti aránnyal 10,6 liter jött ki százon.
Önmagában az Astra kombi ezzel a motorral 8 literből simán elgurulna vegyes forgalomban, egyértelműen az automata váltótól ugrik meg a fogyasztás. És az is igaz, hogy a tesztautót bejáratás előtt, 28 kilométerrel vettük át.
Kár, hogy a H Astrával ellentétben a kombinak nincs nyújtott tengelytávja. Magas utasokkal egyértelművé válik, hogy tágasabb volt az előd. Hátsó kartámasz létezik, de feláras, csomagban más apróságokkal 45 000 forint az ára.
Látszik, mennyire jó vezetni a J Astrát, mert pont a kombi tesztjében pont a csomagtérről nem esett még szó.
Átgondolt a csomagtér
500-1550 literjével méretei jó átlagosak a kategóriában, átgondoltsága viszont kiemelkedő. Az üléstámlákat rugó hajtja előre egy kar meghúzásával, a teljesen sík raktérhez felhajthatóak az ülőlapok is.
Ha épp 15-20 centi hiányzik, hogy a komódra rácsukjuk az ajtót, akkor elég két kapcsot oldva kivenni az üléspárnákat.
Okos a feláras szőnyeg is, amely takarja az előredöntött támlákat, kívül bolyhos, belül csúszásgátló felületű és még egy takaró is jutott, hogy a lökhárító ne koszolja össze a gazdi gúnyáját, ha esőben a csomagtérajtó alól horgászik.
Reális áron
Bevezetésekor túl büszke volt a J Astra ára, mára közelített a jutányos Classic III-hoz és a realitásokhoz.
Erős benzines motorral és automata váltóval alig akad konkurens. Például a Corollából, a Bravóból vagy a Mazda3-ból eleve kombi sincs, a Mégane 1,4 TCE automata váltóval nincs rajta az árlistán, a Focust most váltja le a Ford.
Az Astrába olcsók a lóerők. A vérszegény ezerhatos szívómotorhoz képest a 140 lóerős 1,4 T felára 210 ezer Ft, a különbség a 120 lóerős turbómotorhoz képest is igen csekély: 38 000 forint.
Mivel a 125 lóerős 1,7 CDTI elavult, ráadásul majdnem félmillió forinttal többe is kerül, az Astrához az 140 lóerős turbómotor a legjobb választás. A Caravan helyett Sports Tourernek nevezett kombiért 200 ezres felárat kér az Opel, amit bőven megér a kombi sokkal tágasabb és ügyesen kitalált csomagtere.