Bumfordi külső, hét ülés, nagy belső terek, a célnak megfelelő, tisztességes belső anyagok. A családi egyterű kategória egyik legjobb vételének számító modelljét röviden ezekkel a szavakkal jellemezhetjük. Megnéztük, mit tud az Orlando 163 lóerővel és hatfokozatú automatikus váltóval, bő hétmillió forintért.
Látens kisbusz
Erős, de nem túl takarékos az orrban dolgozó, csendes dízelmotor
A hétüléses-szakon végzett tudósok általában hamar specializálódnak és eldöntik, hogy a variálható, kiszedhető ülésrendszert, vagy a padlóba hajtogatható, mindig az autóban lévő változatot preferálják. Ugyan mindkét megoldásnak vannak előnyei, de egyik sem az igazi. A kiszedhető ülésekhez sportos apuka és tágas garázs kell, míg az állandóan az autóban lapuló ülések ugyan mindig kéznél vannak, de jókora helyet foglalnak a csomagtartóból. Az Orlando tervezői ez utóbbi mellett döntöttek, így két üléssorral 458 liternyi hellyel gazdálkodhat a család.
Persze ha kihajtogatjuk a padlóból a leghátsó üléseket, a csomagtartó máris mindössze 89 literesre fonnyad. Ez pedig nem sok. De dönteni kell, vagy utasok, vagy csomagok.
Nincsenek csodák
Az Orlandóban nyoma sincs a szemfényvesztésnek. Nincs benne tolóajtó, sem előrefelé khmm, hátrafelé nyíló ajtó, sem gigászi üvegkupola, nem rejthetünk értékeket a padlójába és a második üléssor sem variálható, legfeljebb a háttámla döntögethető két darabban.
De ezek nem is hiányoznak annyira, hiszen a Chevrolet egyterűje kényelmes, tágas jól összerakott szerkezet, amelyben kis kompromisszum árán a harmadik üléssor is túlélhető. Mindössze a második sor utasait kell meggyőzni, hogy állítsanak egy keveset a háttámla dőlésszögén. Ülései elég nagyok, vastagok, kényelmesek, a tesztelt változatban a magasságállítás mellé még ülésfűtés is jár.
Sötétben is jó ránézni a műszereire
Adatlap
Chevrolet Orlando 2,0 AT
| Motor | 1998 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 163 LE |
| Nyomaték | 360 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11 sec |
| Végsebesség | 195 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 7 l / 100 km |
Láb, fej, és egyéb testrészeinknek jut elég tér, alul felül egyaránt. A belső kidolgozása is tetszetős, bár szinte mindenhol a már megszokott Opel-es kezelőszervek, kapcsolók, gombok és menük köszönnek vissza. A fekete, zongoralakk betétek ugyan roppant elegánsak, de a porszemek annyira tapadnak rá, mint mézesüvegre a legyek. És nagyjából annyira esztétikus is. Szerencsére műszerfalat kapott sajátot az Orlando, amely annak ellenére, hogy a kék LED-nek legfeljebb a fogorvosi rendelőben van helye, itt a kékes belső világítás mégis kellemes látvány és szépek a műszerfal számai is.
Az elöl magasra húzódó középkonzol felbillenthető ajtót is kapott, mögötte kis üregbe rejthetjük a zenegépet. USB és jack csatlakozón keresztül is rá lehet kapcsolódni az autó saját hifi berendezésére, bár ha utóbbit választjuk, akkor tápot máshonnan kell neki szerezni. Talán egy 12 voltos csatlakozónak még lehetett volna itt helyet szorítani.
Szerencsénkre az Orlando nemcsak addig szórakoztató, amíg telepakoljuk vagy teleüljük, és a motor beindítása után sem kell beleszomorodunk a kormány mögötti ülésbe. A kétliteres, 163 lóerős dízelmotor hangja nem nagyon szivárog be az utastérbe, még tempósabb menetnél sem. Az 1659 kilogrammos lamantintest mozgatásához szükséges erő hamar megjön, és a fokozatok kapcsolgatásával nem is nekünk kell törődnünk, ezt megteszi helyettünk a nem túl kapkodós, de korrektül dolgozó hatfokozatú automatikus váltó. Kényelmes, szerencsés párosítás ez, az autó méreteit meghazudtolóan képes lódulni – papíron 10 másodperc körüli gyorsulást ígér a gyár – ,ha ezt várjuk tőle.
Jelenleg az egyik legjobb vétel, az egyterűek között
A vártnál szerethetőbb a futóműve, kormányzása is, bár a tesztautó mutatós, hatalmas kerekei fertelmessé tették a kicsit is rosszabb úton történő autózást. Nem túlzok, a felfestett útburkolati jeleket is határozott, lentről jövő koppanás jelezte. Ha Orlando vásárlást fontolgatnak, és nem egy kiszáradt sóstó tükörsima medrében laknak, akkor eszükbe ne jusson 18 colos kerékkel rendelni az autót. Valószínűleg a belépőmodellhez járó 16 colos kerekekkel sokkal kényelmesebb az autó.
Pesszimista számítógép
Kínzó kérdés: vajon miféle lénytől ennyire retkes minden új autó motorborítása?
Egy soküléses, jellemzően inkább racionális indokokkal megvásárolt családi autónál nem mellékes a fogyasztás sem. Az Orlando takarékosan, fele-fele arányban országúton és városban hajtva nálunk kicsivel kilenc liter felett fogyasztott.
A gyári érték ennél bő két literrel kevesebbet saccol, szerintük hét literrel is beéri vegyes üzemben a járgány, míg a fedélzeti számítógép igazán pesszimista, szerinte 10,1 liter gázolaj kellett száz kilométerre.
