Addig hétszer próbálkozott nyerni saját közönsége előtt, de egy második és egy harmadik helynél többre nem futotta neki Brazíliában. 1988-ban ráadásul meg kellett élnie azt a szégyent, hogy kizárták, mert túl későn ült át a tartalékautóba a rajt előtt.
Sikerült olyan jól eltalálni a McLaren-Honda beállítását, hogy Senna megszerezte az első rajtkockát, négytizeddel megelőzve Riccardo Patresét az aktív futómű miatt egyre erősebb Williams-Renault-ban. A verseny első szakaszában úgy tűnt, Senna könnyedén szerzi meg a győzelmet, féltávnál már 40 másodperccel vezetett a két Williams-pilóta, Patrese és Nigel Mansell előtt. Ekkor azonban elkezdett rakoncátlankodni a McLaren váltója.
Előbb a harmadik fokozat tűnt el a kulisszák között, ami nem sokkal később „visszajött”, majd a negyedik sebességet nem lehetett kapcsolni. Ahogy teltek a körök, egyre több gond akadt a váltóval, az ötödik és hatodik fokozat is ki-kihagyott, a negyedik pedig teljesen eltűnt. Senna válla közben zsibbadni kezdett, a biztonsági övét ugyanis túlhúzták a rajtrácson, ezért nem kapott elég vért a bal karja. Patrese közben vészesen megközelítette, az utolsó tíz fordulóban 37 másodpercet hozott a brazilon!
Másfél kör volt hátra, amikor mindennek a tetejébe rákezdett esni, a csúszós interlagosi pálya pedig elkezdte szedni áldozatait. Senna az utolsó kör kezdetén felváltott hatodikba, és úgy döntött, nem is nyúl többet a váltóhoz, nehogy még nagyobb baj legyen. A legnagyobb versenyzőkre jellemző módon, a kuplunggal ügyeskedve igyekezett célba menteni szűkös előnyét. Szerencséjére ekkor már Patrese kocsijában sem működött rendesen a váltó, az olasz is visszavett a tempóból, így a helyi menő végül 2,991 szekundummal nyert.
Senna öröme és szenvedése az 1991-es Brazil Nagydíj után
Senna annyira örült első hazai diadalának, hogy önkívületben rikoltozni kezdett, ami a motor hangját túlharsogva beszűrődött a sisakmikrofonjába is. Elragadták az érzelmek, és öklét rázva, az ég felé mutogatva, Istennek hálát adva csordogált vissza a célegyenesbe. Megállt a pálya közepén, hogy felvegyen egy brazil zászlót, de nem tudta újraindítani a kocsit, ezért be kellett vontatni a bokszba. Percek teltek el, mire Sid Watkins professzor és az orvosok ki tudták szedni a kocsiból az erejével teljesen elkészült, vállát, nyakát fájlaló brazilt.
„Teljesen kihajtottam magam, jártányi erőm alig maradt. Szellemileg is nagyon megerőltető volt a verseny, roppantul fáj a nyakam, a hátam, mindkét karom. Úgy érzem, Isten mellettem állt, neki köszönhetem a sikeremet. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült örömöt szereznem a honfitársaimnak!” – nyilatkozta Senna, aki a dobogón alig bírta a magasba emelni a győzelmi trófeát.
Népünnepély Interlagosban – Senna nehéz percei a dobogón
A százezres brazil közönség még percekig énekelte, skandálta: „Ayrton Senna, Ayrton Senna, olé, olé, olé!” Saját elmondása szerint ez volt a legnehezebb, egyben legnagyszerűbb győzelme a pályafutása során.
A Brazil Nagydíj végeredménye (1991. március 24.)
71 kör = 307,075 km
1. Ayrton Senna (BRA) McLaren-Honda 1:38:28,128 óra
2. Riccardo Patrese (ITA) Williams-Renault + 2,991 mp. h.
3. Gerhard Berger (AUT) McLaren-Honda + 5,416″
4. Alain Prost (FRA) Ferrari + 19,369″
5. Nelson Piquet (BRA) Benetton-Ford + 21,960″
6. Jean Alesi (FRA) Ferrari + 23,641″