Mindig is csodálattal adóztam a hőskor autóversenyzői előtt. Egy bő emberöltővel ezelőtt még pillekönnyű száguldó rakétához kötözve száguldottak a legbátrabbak, és tudták, hogy a kaszás bármelyik féktávon, elrontott íven lecsaphat.
Életüket kezdetleges sisak és az angyali gondviselés védte, az időszalagot még visszább tekerve pedig még ennyi életóvó fogást sem találunk. A hajókormány mögött csak a tíz körömmel kapaszkodás, és a szerencsés esés esélye maradt. De lehet, hogy nekik volt igazuk, és mi már túlértékeljük röpke földi bohóckodásunk jelentőségét.
Élj gyorsan, halj meg fiatalon, és legyen belőled szép hulla…
