Sebastian Vettel még mindig képes meglepetéseket okozni. Azok után, hogy a péntek délelőtti szabadedzésen kezdőkre jellemző hibával összetörte a Red Bull RB7-est (a nyolcas kanyarból kijövet túl korán adott gázt, lesodródott a felázott szegélykőre, onnan a műfűre, majd a túloldalon lévő acélkorlátnak vágódott), teljes egészében ki kellett hagynia a délutáni, második tréninget, immár száraz pályán. Kilencven perc tiszta időveszteség, miközben mindenki más – a McLarenek, a felerősödött Mercedesek és Ferrarik, de főleg a csapattársa, Mark Webber – kint van a pályán, spannolja magát és gyűjti az adatokat.
Vettel elvonulhatott volna a világ elől szégyenében, és beletemetkezhetett volna a saját búbánatába. De nem ezt tette: ott maradt a szerelőkkel, köztük Webber szerelőivel, akiket Christian Horner átcsoportosított az 1-es számú autóra, hogy másnapra rendbe hozzák a sérült kasztnit. Sétálgatott közöttük, szórakoztatta őket, viccelődött, hogy kicsit oldja a feszültséget, talán magában is. Késő este elkészült a kocsi, és a szombati kvalifikáció előtt Vettel tudta: muszáj megszereznie a pole pozíciót. Egyrészt, mert Isztambulban csak onnan (vagy legfeljebb a második helyről) lehet nyerni, ezt mutatják a statisztikák. Másrészt azért, hogy így fizessen vissza a szerelők áldozatos munkájáért.
Megcsinálta: 1 perc 25,049 másodperc alatt száguldott körbe a Q3-ban – soha, senki nem ment még ennél gyorsabban az Istanbul parkban nyolchengeres motorral! Az RB7 fölénye olyan nagy volt, és Vettel olyan magabiztosan vezetett, hogy még azt a luxust is megengedhette, hogy kiszálljon és a képernyőkön figyelje tovább az eseményeket. Megszerezte ez évi negyedik pólusát – ennél többet csak Mika Häkkinen tudott szerezni 1999-ben, amikor zsinórban ötször indulhatott az élről.
A vasárnapi Török Nagydíj egy felgyorsított előzésorgia volt: mindenki előzött mindenkit. A mercedeses Nico Rosberg már a rajtnál lelépte Webbert; Lewis Hamilton is próbálkozott, de a McLaren kisodródott, utat engedve Fernando Alonsónak (Ferrari) és Jenson Buttonnak. Felipe Massa is igyekezett lépést tartani az élbollyal, ez eleinte sikerült is neki. De ha valakinek a négy bokszkiállásából háromszor gondjai adódnak, nem nagyon reménykedhet a pontszerzésben. Felipe végül tizenegyedik lett.
Ennek az ellenpéldája Kobajasi Kamui versenyzése volt, aki egy technikai hiba miatt nem tudott mért kört futni a kvalifikáción, és csak az FIA jóindulatának köszönhette, hogy egyáltalán rajthoz állhatott. A japán azonban az utolsó helyről kilőve leelőzte a mezőny háromnegyedét, és az első kerékcserék idején már hatodik volt! Végül tizedikként intették le, pontszerző lett, betartva a főnökének, Peter Saubernak tett ígéretét. Kobajasi és mindenki más is maximálisan kihasználta az állítható hátsó szárny adta lehetőségeket, ami 20-22 km/órás sebességtöbbletet tett lehetővé. Sokkal többet, mint azt a tesztelések alapján várni lehetett.
Sohasem volt még ilyen könnyű az előzés – mondják a szkeptikusok, de ez így sarkítás. A DRS használatához előbb előzési pozícióba (egy másodpercen belülre) kell kerülni az elöl haladóhoz képest, ahhoz pedig megfelelően kell bánni az idén különösen kényes gumikkal. Védekezni persze lehet, Rosberg, Hamilton, Button, Webber és Massa meg is próbálta, de a végén úgyis mindig a gyorsabb autó/pilóta kerekedik felül. Az, aki az egész kocsira jobban tud figyelni, vigyázni. Isztambulban annyi előzés volt, hogy ember legyen a talpán, aki tudta követni, pláne megszámolni, a mezőny elejétől a végig, minden pozícióban. Csak egy dolog maradt holtbiztos: Sebastian Vettel, a vezető helyen.
A német egy körrel később állt ki az első cseréjére, mint az ellenfelei (a 11. körben), és ez volt az egyetlen alkalom, hogy egy fordulóra valaki más – Jenson Button – vezette a versenyt. A többi kerékcsere előtt Vettel olyan előnyt autózott ki, hogy vissza tudott jönni az élre. Ilyen turbulens versenyen, amikor semelyik pozíció nem volt biztonságban, ez rendkívül erős teljesítmény. Niki Lauda, a német RTL F1-es szakértője találóan állapította meg: „Sebastian élete legjobb formájában versenyez, világbajnokként a legérettebb. Nem Webber lett gyengébb tavalyhoz képest; az ausztrál egyszerűen nem fejlődött annyit, mint Vettel.” Ha így folytatja, és a Red Bull KERS-e is meggyógyult, ahogy a versenyen látszott, nehéz elképzelni, hogy bárki útját állhatja.
A trónkövetelők sora viszont újabb játékosokkal gyarapodott Törökországban. Nico Rosberg Sepang után megint a második rajtsorba lőtte be a Mercedest, és ha a kocsi egyensúlya rendben lett volna a használt gumikon (nem csak a frisseken), reménykedhetett volna a dobogóra kerülésben. Michael Schumacher kapkodja a fejét, mennyi rámenős, gyors fiatal pilótával bővült a mezőny, amióta visszatért, és nem csak a topcsapatok versenyzőiről beszélünk. Saját bevallása szerint meglepte, hogy Vitalij Petrov olyan gyorsan megérkezett mögé a Renault-val, és az olyasféle cikkcakkos védekezést, amelyet anno, a ferraris korszakában sokszor elnéztek neki, ma már nem tolerálják a versenybírák. Schumi első szárnya letört az ütközéstől, ezzel nemcsak a Mercedes egyensúlya veszett el, hanem a pontszerzés lehetősége is. Ha így megy tovább, Schumi elveszítheti a versenyzési kedvét, azt, ami eddig tüzelte és a gyengébb eredményeken átsegítette. Akkor pedig tanúi lehetünk, ahogy a száguldó cirkusz egyik legendája saját csapdájába esik.
Fernando Alonso hatalmasat meccselt Webberrel, a futam elején a ferraris tudta megelőzni a Red Bull pilótáját, a hajrában viszont az ausztrál visszavágott, kihasználva frissebb gumijait és a DRS-t. Alonso azonban így is minden dicséretet megérdemelt, hiszen a tavalyi Brazil Nagydíj óta először ismét dobogón végzett a Ferrari. „Végre újra élvezzük a versenyzést!” – jelentette ki a spanyol a futam után. Az isztambuli pálya királya, a háromszoros győztes Felipe Massa ezúttal rajtavesztett a gumipókerben, nem szerzett pontot.
A két McLaren ugyanott ért célba, ahonnan elrajtolt: Hamilton a negyedik, Button hatodik lett. Martin Whitmarsh csapatvezetőnek be kellett látnia, ez az ára annak, hogy nem készültek el időben az összes új fejlesztéssel, amit Isztambulra szántak. Az F1-es mezőny annyira kiegyensúlyozott, hogy ha valaki félmunkát végez, az előbb azon kapja magát, hogy egy helyben toporog, aztán menthetetlenül lemarad. A wokingiak megpróbálták a stratégiával megmenteni legalább a dobogó alsó fokát Buttonnak, de bármennyire is kíméletesen bánik az abroncsokkal az angol, neki is fejet kellett hajtania a fizika törvényei előtt. Nem jött be a háromcserés taktika, a kemény gumik a végére elvesztették a tapadásukat. Barcelonában talán érdemes lesz megpróbálni egy garnitúra gumival kevesebbet felhasználni az időmérőn, hogy több maradjon a versenyre, ahogy a többiek tették Isztambulban.
A folyamatos akciók között szinte elveszett a Toro Rosso reménységének, Sébastien Bueminek a nagyszerű versenyzése. Buemi a 16. rajthelyről indulva küzdötte fel magát a pontszerzők közé, és három körrel a leintés előtt még hetedik volt. De hiába tűnt jónak a háromcserés boksztaktika, hiába hagyta a végére a kemény gumikat a svájci, az utolsó két körben tehetetlen volt a friss abroncsokon támadó Lotus Renault-kkal szemben. Nick Heidfeld a verseny után pufogott egy sort a csapattársára, Petrovra, amiért akarata ellenére majdnem betuszkolta a bokszutcába, ám a végén mégis a német örülhetett, mert a versenyen jobban szerepelt, mint az addig rendre gyorsabb orosz.
De az orosz rulett végül elmaradt, ehelyett mindenki hazament, hogy megszámolja, hány előzés volt pontosan a Török Nagydíjon. Ha valaki tudja a helyes választ, írja meg, mi is szeretnénk tudni!
