Sebastian Vettel megint behúzta a győzelmet Spanyolországban, ezzel a Red Bull vb-címvédője öt futamból négy elsőségnél tart. Nem jár rossz úton, aki máris azt számolgatja, vajon meddig jutunk a szezonban, amíg Seb bebiztosítja második világbajnoki koronáját.
De a McLaren Barcelonában újra megtalálta azt a versenytempót, ami az első három futamon jellemezte a gárdát, és ez alapján kora lenne előre eldöntöttnek tekinteni a bajnoki cím kérdését. Vettel öt futam után 41 ponttal vezet Hamilton előtt, a Red Bull Racing előnye 47 egység a wokingiakkal szemben a konstruktőrök bajnokságában.
„Lewis az utolsó tíz körben nagyon közel került hozzám, a McLaren rendkívül gyors volt, főleg az egyenesekben, amikor használhatta az állítható hátsó szárnyat. Rendesen megnehezítették a dolgunkat!” – ismerte el Vettel. A német egy olyan versenyt nyert meg, amelyen megint nem működött rendesen a KERS-e, és amit az időmérő után sokan gondolkodás nélkül odaadtak volna Mark Webbernek, aki csapattársa hegemóniáját megtörve, szombaton megszerezte a pole pozíciót.
Webber ugyanarra készült, amire tavaly ilyenkor, hogy a rajttól a célig vezetve nyerjen, ezzel visszabillentse a mérleg nyelvét a maga oldalára. Csakhogy az ausztrál csúnyán elszúrta a rajtot, Vettel és a bombasztikusan induló Fernando Alonso is elment mellette, és miután vagy harminc körön keresztül képtelen volt utat találni az egyre lassuló Ferrari mellett, be kellett hogy érje a negyedik hellyel. Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke szerint „Azzal, hogy az élre került, Alonso felborította a verseny dinamikáját”. A Red Bullnak minden stratégiai tudását össze kellett szednie, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet.
Az ausztrál még mindig meg akarja verni Vettelt, de ahogy telik az idő, és Seb a sikerei révén egyre magabiztosabbá válik, egyre nehezebb dolga lesz. Az első esélye a Kínai Nagydíjon adódott, amikor a 18. helyről indulva tört előre a dobogóra, de a futam végére „kifutott a körökből”, ahogy az F1-esek mondani szokták. Webber most még nagyobb esélyt szalasztott el, és csak magát okolhatja ezért, amit meg is tett. „A mai versenyzésem alapján nem is érdemeltem többet” – summázott önkritikusan az ausztrál.
Ha így folytatja, hamarosan Vettel mögé rendelheti a csapat, hogy a német bajnoki esélyeit segítse.
Barcelonában beigazolódott, hogy egyedül a McLaren jelent komoly veszélyt a Red Bullra. Lewis Hamilton három körrel tovább maradt kint a második kerékcseréje előtt, mint az addig vezető Alonso és Vettel, és amikor visszajött, már csak Sebastian haladt előtte. A verseny záró kétharmada arról szólt, hogy Lewis a vezető németet szorongatta, de hiába adott bele apait-anyait, hiába használta az utolsó tíz körben a DRS-t is, nem tudott előzési pozícióba kerülni. Hamilton a befutónál csupán 0,63 másodperccel maradt el Vetteltől, érthetően volt csalódott az eredményhirdetésnél.
Érdekes, hogy Vettel Renault-motorja még a futam végén is 300 km/óra fölé tudott menni a célegyenesben, ami nagyban segítette a védekezést Hamiltonnal szemben. Webber viszont képtelen volt 290 km/óránál nagyobb tempóra, ami arra utal, hogy a csapat máshogy kalibrálta a kocsiját, a motor hamarabb leszabályozott. Ez is közrejátszott abban, hogy sokáig nem tudta megelőzni Alonso Ferrariját.
Alonso rajtja egyébként szenzációs volt. A spanyol remekül rugaszkodott el, kíméletlenül kihasználta a két Red Bull nyújtotta szélárnyékot, végül belső íven megkaparintotta a vezetést. Amíg a lágy gumik bírták (az első 18 körben), Fernando kitartott az élen, de ezután leeresztett a Ferrari, mint egy lufi és a Matador visszaesett. A 150 Italia a 30. és 40. forduló között hozta a leggyengébb köridőket, amiből egyértelműen látszik, hogy a Pirelli most bemutatott kemény gumiján (amit Kobajasi Kamui „szuperkeménynek” nevezett) a Ferrari olyan volt, mint kacsa a jégen. Hol vannak már azok az idők, amikor a Scuderia diktálta a fejlesztések irányát az F1-ben?
Ha igaz, amit Alonso és Felipe Massa is hangoztatott a Spanyol Nagydíj előtt, hogy a barcelonai pálya a Forma-1 erőviszonyainak igazi fokmérője, akkor a két élcsapaton kívül mindenki nagy bajban van. Vettel és Hamilton a negyedik helyig bezárólag mindenkit lekörözött, amire eddig nem volt példa 2011-ben.
Miután a barcelonai bokszutca elég rövid (egy kerékcsere beállástól kiállásig 20-23 másodperc), és mindenki háromszor vagy négyszer cserélt kereket, az nem lehet kifogás, hogy a bokszban vesztettek időt a vezetőkhöz képest. A pályaismeret hiányára sem lehet fogni a lemaradást, hiszen a csapatok februárban kétszer is teszteltek a Circuit de Catalunyán – igaz, akkor nagyjából 30 fokkal hűvösebb volt az aszfalt, mint most. A megoldás kulcsa valószínűleg a szokottnál keményebb abroncsok használatában, másrészt az aerodinamikai egyensúlyban rejlik, ami egymással szorosan összefügg. Utóbbinak köszönhetően a Red Bull jól elboldogult az új abroncsokkal, a McLarennél is működött a kemény keverék, a többi csapat viszont szenvedett rajtuk.
Szenvedett a Mercedes is, csak kevésbé látványosan. Az Ezüstnyilaknál újdonságot jelentett, hogy Michael Schumacher egész hétvégén gyorsabb volt, mint Nico Rosberg. Igaz, a kvalifikáción Nico megint Michael előtt végzett, de ez annak volt betudható, hogy Schumacher taktikai megfontolásból (hogy több friss gumija maradjon a versenyre) ki sem ment a pályára a Q3-ban, beérte a 10. rajthellyel. De a versenyen szenzációs rajtolt, az első kör végére hatodiknak zárkózott fel és végig sakkban tartotta Rosberget.
Pályaszéli megfigyelők szerint Michael egyike volt annak a két pilótának az időmérőn, akik teli gázon tudták bevenni a 3-as kanyart (a nem-Red Bull- és nem-McLaren-pilóták közül, természetesen). A másik „bátor” Fernando Alonso volt. A hétszeres világbajnok ezzel megőrzött egy régi rekordot: eddigi 17 F1-es szezonjában még sosem kapott ki versenyen a csapattársától Barcelonában, most sem.
Jenson Button ezúttal nemcsak a gumikímélő vezetési stílusával jeleskedett – az angol csak háromszor állt ki kereket cserélni -, hanem néhány nagyszerű előzéssel is. A 38. fordulóban, friss gumikon gyors egymásutánban skalpolta meg Webbert, majd Alonsót is, így Malajzia után ismét felállhatott a dobogóra, gondoskodva a McLaren erős hétvégéjéről. Különösen nagy fegyvertény ez annak ismeretében, hogy a rajtot nagyon elrontotta, az első körben a tizedik helyre esett vissza!
A második vonalból Sergio Perez és Kobajasi Kamui nagyszerűen versenyzett, a Red Bull, a McLaren és Mercedes mellett csak a Sauber szerzett mindkét autójával pontokat. Perez és Kobajasi is háromszor állt ki a depóba, de míg a mexikóinak viszonylag egyenes út vezetett élete első F1-es pontszerzéséhez (Melbourne-ben ugyebár kizárták), Kamuit az első körben kilökték a pályáról, defektet kapott, s a mezőny legvégéről kellett visszaküzdenie magát a legjobb tízbe.
A derék japán sosem ijedt meg az előzésektől, de ebben a vonatkozásban most Nick Heidfeld vitte a pálmát, aki az utolsó rajthelyről tört előre, egészen a nyolcadik helyig. A Renault-nak ez már a második versenye volt egymás után, amikor ugyan pontot szereztek, mégis keserű volt a szájízük, mert a sebességük alapján sokkal többre vihették volna. Vitalij Petrov szombaton a 6. rajtkockát szerezte meg, beállítva idei legjobb eredményét (Melbourne).
Heidfeld viszont részt sem vehetett a kvalifikáción, miután az utolsó szabadedzésen olaj szivárgott az R31 kipufogórendszerébe, ami menet közben kigyulladt. A kipufogó mellett megsérült a hátsó futómű és az alváz vége is, így Heidfeld a szokásosnál is nagyobb hátrányból vághatott neki a versenynek. Kétségtelen, hogy a maximumot hozta ki a kocsiból, elmondása szerint ha kicsit tovább tart a verseny, akár a Mercedeseket is elkaphatta volna. De a verseny 66 körig tartott, így be kellett érnie ezzel a négy ponttal.
Most Monte-Carlo következik, ami egy rendkívüli pálya, és mint ilyen, nem ad reális képet az erőviszonyokról. Egy jó edzéspozíció sok mindent eldönthet, egyetlen apró hiba mindennek véget vethet. Ez az a verseny, ahol azok is megvillanhatnak, akik a kocsijuk alapján egyébként nem tartoznának az élmezőnyhöz. Szinte biztos, hogy egy hétvégére elfelejthetjük a Spanyol Nagydíjon látott papírforma-eredményt – már, ha egy 0,6 másodperces győztes befutót papírformának lehet nevezni…
