„Ez a pálya fantasztikus, imádom! Imádom a szép időt, ez egy gyönyörű hely. Minden egyes kört imádok, mert nekem van a legjobb kilátásom Monte-Carlóra, amikor a kocsimban ülök.” Nem James Bondtól, nem is valami buszos turistától, hanem Lewis Hamiltontól származik az idézet, ő lelkendezett ennyire a Monacói Nagydíj csütörtöki edzésnapja után.
A McLaren bajnokesélyesét még az 1980-as évek végén ejtette rabul a Riviéra, amikor nagy kedvence, Ayrton Senna edzéselsőségeit és győzelmeit nézte a tévében. Később maga is letette a névjegyét, 2008-ban megnyerte a Monacói Nagydíjat. Lewis azelőtt is imádta Monacót, azóta meg pláne, de így van ezzel az F1-es mezőny minden tagja. Alighanem James Bond is: a klasszikus kémtörténet három részét is a Casino de Monte Carlóban forgatták.
Ha nem ilyen lélegzetelállító környezetben lenne, és nem ez lenne a száguldó cirkusz egyik legrégibb helyszíne (1929 óta rendezik meg a grand prix-t), a monte-carlói pálya talán át sem menne a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) biztonsági tesztjén. Annyira kevés a kifutóterület, a korlátok olyan ijesztően közel vannak a pályához, hogy biztosan nem kapná meg a pályaengedélyt. De ezek a kétségek a milliomosok paradicsomával szemben fel sem merülnek, így május második felében évről évre élvezhetjük az F1-es rakéták hangját, látványát, a szerencsésebbek pedig a szagukat is.
Monacóban mindössze két egyenes található, azok is görbék – mondhatnánk. A célegyenest követő, hegyre felfelé vezető egyenesben 255 km/órát érnek el a versenyautók, de a leggyorsabb szakasz a híres-hírhedt alagút, az első sikán előtt a 290 km/órát súrolják a versenyzők. A pilóták keze, lába folyamatos mozgásban van, a kormány mindössze a 3,340 kilométeres kör 10 százalékában áll egyenesen. Egy pilóta körönként átlagosan 55-ször vált sebességet, ami a 78 körös futam végére 4300 váltást jelent. Ez a manapság, amikor a pilótáknak váltáskor le sem kell venni a kezüket a kormányról, nem jelent olyan komoly fizikai megterhelést, mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt, amikor minden egyes váltásnál le kellett nyúlni a váltókarért, és gyakorlatilag egy kézzel kellett végigvezetni a versenytávot…
Hogy mégse legyen olyan könnyű a versenyzők dolga (már ha egyáltalán az), arról a kormányról irányítható 32-féle opció gondoskodik. Innen vezérlik a KERS hibridrendszer töltését, a differenciál-állítást, a fékerő-szabályozást, a csapatrádiót, valamint a mozgatható hátsó szárnyat (DRS) ? kivéve a Mercedes-pilótákat, akik utóbbihoz pedált használnak. Szó volt róla, hogy az FIA a pálya leggyorsabb részén, az alagútban jelölné ki az előzési szakaszt erre a futamra, ám a versenyzők ezt túlságosan veszélyesnek találták, ezért a DRS-zóna maradt a rövidke célegyenesben, ami ezúttal nem igazán könnyíti meg az előzéseket. A szokásosnál alacsonyabb sebességek miatt fizikailag mégsem olyan megterhelő Monacóban versenyezni, mint mondjuk Barcelonában volt, vagy Montrealban lesz.
Az F1-esek Monacóban használják a legmagasabb leszorítóerőt generáló szárnybeállításokat. Emellett speciális kormányművet és lágyra hangolt első futóművet is használnak, a két hajtűkanyar közül a Loews-t egyes, a Rascasse-t kettes fokozatban lehet bevenni. Előbbi az egész versenynaptár leglassúbb kanyarja, mindössze 45-tel csorognak át rajta az F1-es autók. Fontos a különösen lágyra hangolt futómű- és kormánymű-beállítás, mivel itt a pilóták 180 fokot fordítanak a kormányon. Az autók hasmagassága itt valamivel nagyobb a szokásosnál, mivel a szegélyköveken nemcsak hogy át lehet, hanem át kell ugratni, ha valaki igazán jó köridőre vadászik.
Egy közel tökéletes kör a pályán – Webber tavalyi pole-ja
A fékek állapotát is nagyon kell figyelni, különösen a verseny elején, amikor a 200 kilónyi üzemanyaggal megtankolt autók elementáris erővel fékeznek az alagút után, az uszodai sikán kijáratánál, illetve a „célgörbe” végén, a Sainte Dévote kanyar előtt. Ezek a helyek a leginkább balesetveszélyesek: nem telik el úgy Monacói Nagydíj, hogy legalább valamelyik szakasz ne szedne áldozatokat!
Minden évben fontos, de az új gumiszállító révén idén különösen az a gumik tartóssága. A Pirelli először a tegnapi szabadedzéseken vetette be a piros jelölésű, szuperlágy abroncsait, amelyek ugyan körönként 1,2-1,4 másodperccel gyorsabbak, mint a lágy (sárga) gumik, viszont kevésbé tartósak. A mercedeses Nico Rosberg és a sauberes Kobajasi Kamui az első szabadedzések után arra panaszkodott, hogy a szuperlágy gumik tele tankkal nem bírnak ki tíz körnél többet.
A jó versenystratégia megtalálása nemcsak azért lesz fontos a hétvégén, mert a helyes gumitaktika győzelemről és vereségről dönthet, hanem azért is, mert a célegyenesben kijelölt előzési zóna ellenére (a versenyzők szerint) gyakorlatilag ugyanúgy nem lehet előzni, mint a korábbi években tapasztalhattuk. Egyszerűen túl szűk a pálya ahhoz, hogy ha valaki megfelelően zárja az íveket, az ellenfele utat találhasson mellette.
A Pirelli egyébként két kerékcserét jósol a versenyre, de szinte biztosan lesznek olyan merészek, akik megpróbálják egyetlen cserével teljesíteni a 78 körös, 260,520 kilométeres távot, és talán olyanok is, akik megkockáztatják a három kiállást.
Michael Schumacher rendelkezik a legtöbb győzelemmel a mai mezőnyből Hercegségben: ötször győzött a Benetton és a Ferrari színeiben – igaz, utolsó sikere tíz évvel ezelőtt, 2001-ben történt. Fernando Alonso kétszer (2006, 2007) győzött itt, Jarno Trulli (2004), Hamilton (2008), Jenson Button (2009) és Mark Webber (2010) pedig egy-egy alkalommal diadalmaskodott. A rekorder Ayrton Senna, aki hatszor hódította meg a rulettpályát, 1989 és 1993 között megszakítás nélkül ötször.
A csapatok közül a McLaren a legeredményesebb Monte-Carlóban, 15 elsőséggel, megelőzve a Ferrarit (9), a Lotust (7) és a Williamst (3). A Renault saját csapattal kétszer nyert a hercegségben, egyszer pedig (1995-ben) a Benetton partnereként.
Ez történt tavaly Monacóban
Ahogy az a szabadedzések után lenni szokott, nehéz erősorrendet megállapítani. Az első hat autó 7 tizedmásodpercen belül végzett csütörtökön, és a Ferrari sokkal komolyabb ellenfélnek tűnik, mint az eddigi futamokon, különösen Fernando Alonso révén. A McLaren-Mercedes hagyományosan erős Monacóban, a benzinmennyiséggel kísérletező Red Bull úgyszintén, a remek formában lévő Nico Rosberg pedig könnyen a hétvége meglepetés-emberévé válhat. A szakemberek sokat várnak a Renault-tól (elsősorban Nick Heidfeldtől) is, de a Sauber-pilóták, vagy akár a williamses Pastor Maldonado is villanthat, utóbbi nyert már itt a GP2-sorozatban.
Az időjárás-előrejelzés ragyogó, zavartalan napsütéses időt ígér az egész hétvégére, marad a csütörtöki tréningeken látott 24-25 fok, ami Monacóban tipikusnak mondható. Pénteken csak a GP2-esek versenyeznek a pályán, az F1-esek szombat délelőtt 11 órától térnek vissza a harmadik szabadedzésre, majd délután kettőtől rendezik a kvalifikációt, amelynek fontosságát aligha kell hangsúlyozni.
A 69. Monacói Nagydíj vasárnap 14 órakor veszi kezdetét.
