Akárhonnan nézzük, tele van apró, finom részletekkel
Az egyszerűség kedvéért a DS-sorozatot nyugodtan szemlélhetjük úgy, mint a C-sorozat gazdagon felszerelt, prémiumváltozatát. Mintegy márkát a márkán belül. Ötletes húzás volt, hogy az autó külsején is hangsúlyosan látszik, hogy ez bizony belül is telve van extrával. Így legalább a szomszéd is látja, hogy ez nem az a C4-es, mint amit ő vett.
Kintről az autó rövidebbnek, és szélesebbnek látszik a közönséges C4-eshez képest. És ez így is van, hosszban 54mm-t vesztett a DS4, de két centivel szélesebb és egy nagyjából ennyivel magasabb is a C4-esnél. És persze szinte minden elemét kicicomázták, tele van élekkel, hajlításokkal kisebb nagyobb, néha teljesen értelmetlennek tűnő cikornyával. Ennek ellenére a DS4-es csodaszép autó lett, jól áll neki az utolsó apró kis törés, vagy éppen a soha össze nem érő, álkipufogó is. Sötétben pedig a rafinált fényei teszik imádni valóvá.
A hely varázsa
Elöl pazar környezet fogadja az vezetőt és utasát, a lakberendezés első osztályú, mind az anyaghasználat, mind a kivitelezés hibátlan. Az állítható színárnyalatú műszerfal – sajnos csak a semleges fehértől a szemkápráztatós jaj-kékig terjed a skála – igen dekoratív, alapállásban teljes sötétbe burkolózik, csak gyújtásra kezd szép komótosan kivilágosodni.
A szélvédő szinte a fejünk tetejéig felér, a kormányon pedig kis híján annyi gombot, tekerentyűt találunk, mint egy játékra fejlesztett számítógép-billentyűzeten is ritka. Ha pedig tölteni kell valamit a kocsiban, elfelejthetjük a tucatnyi 12 voltos szerkezetet, mert a könyöktámaszban szabványos 230 voltos konnektor várja a hálózati töltőket.
Remegős .gif a színejátszó műszerfalról:
Emellett néhány vezetéssegítő rendszer is került a kocsiba, így ha irányjelzés nélkül lépjük át a felezővonalat, akkor fenékbizsergetéssel figyelmeztet a DS4-es, és a holttérben settenkedőket is szemmel tartja. Ha pedig mégis valami baj történik, akkor a Macskafogóból ismert piros gombot is megtaláljuk a kocsiban.
Akárhová nyúlunk, mindenütt kellemes tapintású anyagokba ütközünk, az illesztések, varrások környékén nyoma sincs a franciás trehányságnak. Szóval jó benne ülni.
Mozgás közben így fest a DS4-es:
Adatlap
Citroen DS4 THP 200
| Motor | cm3, Benzin, S4 |
| Teljesítmény | 200 LE |
| Nyomaték | n.a. |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | n.a. |
| Végsebesség | n.a. |
| Fogyasztás (vegyes) | n.a. |
Hátra két gyerekülés kisebb véráldozat árán ugyan, de befér. Igaz, ilyenkor búcsút inthetünk a kényelmesen, elterpeszkedve történő autózásnak. Vagy a gyermek lábának. De van más veszély is a DS4-ben, ami a gyanútlan kistermetűekre leselkedik. Mégpedig a hátsó ajtók idétlenre sikerült, hátra indokolatlanul messzire elnyúló ablaka. Ha nem vagyunk résen, az első pár alkalommal könnyedén képen törölhetjük vele a kölköt.
Tudom, gyerekkel közlekedjek inkább családi autóval, ne ilyen primadonna Citroënnel. A csomagtartó sem támogatja a nagycsaládos utazásokat, az ehhez elengedhetetlen több mázsányi túlélő-felszereléssel. Az alig 359 literes raktér még nem is lenne rémesen aprócska, de a tesztautóban gigantikus, gyári mélynyomóval kellett osztozni.
A DS4-ből hátra kilátni, hála a vastagra növesztett C-oszlopnak, meglehetősen hálátlan feladat. Szerencsére tolatásnál radar is segít, hogy nem kelljen a bonyolult testet karosszériáshoz vinni.
Légszomj
Igen, itt a kilincs és az a kis csücsök is nyílik az ajtóval
Sokkal kínzóbb hiányosság, hogy a furcsa formájú hátsó ajtó ablaka mozdíthatatlan. Nemhogy ablakemelő, de még egy ablakbillentő sincs hátul. Persze mondhatnánk, hogy légkondis autóban amúgy sem gyakori a leeresztett ablakos haladás, de a DS4-ben még szellőző sincs hátul. Szóval az egészségügyi szellőztetések problémásak benne.
Motor
Ha már kigyönyörködtük magunkat a belsőben, túl vagyunk masszírozós ülés bizgerélésén, kedvünk szerintire állítottuk a műszerfal-világítás fényeit, akkor még mindig nincs vége az élvezetes dolgoknak. Indítsunk.
Ekkor a motorháztető alatt megrázza magát az 1,6 literes, 200 lóerős, változó szelepvezérlésű turbós készség és életre kel. Alapjáraton sok minden nem derül ki róla, csendes, szépen ketyeg. De ha elindulunk, ne lepődjünk meg, ha a műszerfalon lévő narancsszínű menetstabilizáló kontrollámpa gyakran felvillan. Papíron ugyan a 7,9 másodperces gyorsulási adat sem hangzik rosszul, de élőben ez érthetően még szórakoztatóbb.
És nemcsak a bivalyerős motor dolgozik Pióker Ignácként, hanem a váltó futómű is alaposan túlteljesíti a francia autótól reálisan elvárható szintet.
A futómű a rövidebb rugóknak, keményebb lengéscsillapítók és vastagabb stabilizátoroknak hála határozott, feszes, de hosszabb dinamikus autózás után sem szükséges felkeresnünk szomorú arccal a fogorvosunkat, kezünkben a kihullott töméseinkkel. Kellemesen nehéz, direkt a szervokormány is, az autó eleje hamar arra fordul, amerre szeretnénk.
Egyedül autópályán vegyül némi üröm az örömbe, mert még a szabályos tempónál lassabb menetnél is több hallatszik a motorból, mint azt ilyenkor elvárnánk. Ugyan még éppen nem lépi át az idegesítő szintet, de egy Budapest-Bécs távon már biztos nagyon utálnám ezt a morgást. Persze városban szaladgálva kifejezetten kellemes hallgatni.
Fogyasztás
Szép adag városi és nagyjából kétszáz kilométer autópályás autózás után a fogyasztás is kellemes meglepetés volt, az izmos DS4-es átlagban nyolc liter alatti benzint igényelt száz kilométerenként. Szerintem ekkora teljesítmény és ilyen örömfaktor mellé ez jóval kevesebb az elvárhatónál.
Biztonság
Nem meglepő módon a DS4-es könnyedén hozta az ötcsillagos töréstesztet. A frontális ütközést az utascella sértetlenül úszta meg. Az elöl ülők térdei és combcsontjai jól védettek, függetlenül az utazók magasságától és az üléspozícióiktól. Az oldalütközés elleni védelemre maximális pontszámot kapott a DS4.
A DS4 is kiemelten vigyáz a gyermekekre is. A hároméves gyermekek mind frontális, mind oldalirányú ütközés esetén maximális biztonságban vannak, itt nem vesztett pontot az autó. A részletes töréstesztért ide tessék kattintani.
