Az Infiniti meghívásának köszönhetően péntek délelőtt bekukkanthattam a világbajnok csapat, a Red Bull bokszába. Mivel kamaszkorom óta követem a sportág történéseit, izgalomtól heves szívdobogással tartottam Mogyoród felé, hogy testközelből követhessek végig egy szabadedzést.
Képzeletben egy voltam a közvetítések vágóképein felvillanó sztárok közül, akik mosolyogva járnak-kelnek a szerelők között, és bratyiznak a nagykutyákkal. Már láttam ahogy egy kép erejéig hónom alá kapom az ifjú német bajnokot, majd jókedvűen pacsizok a „fejjel lefele földről” jött Webberrel, és így tovább.
Futva gyorsabb
Természetesen a valóság mindig más, már a bejutást hömpölygő autótenger nehezítette meg, így az éppen általam nyúzott Citroen DS3 Racing Mogyoródon maradt, én pedig a legősibb közlekedési módot választva törtem előre a főbejáratig. Mindig elképedek, hogy mennyi ember fizet azért, hogy egy félreeső domboldalon dübörgő versenymotorok zajára költsön el egy pikniket.
Félreértés ne essék, rajongok a motorsportért, próbáltam már én is, de mikor egy fél kanyarra látunk rá, háttal a kivetítőnek, az bizony tényleg csak a másnapos fáradtság kipihenésére alkalmas.
A motorhome verseny is izgalmas, igazi üvegpalotákat húznak fel az élcsapatok
Sebaj, legalább ők is hozzájárulnak a sport és a pályák életben tartásához, és ezért jár a köszönhet. Mint ahogy Tom Foy-nak a Red Bull-csapattól kirendelt alkalmi idegenvezetőmnek is, aki megvárta, míg végigszerencsétlenkedem magam a tömegen, és izzadt csatakként érkezek meg a paddockba.
Innen egyszerűsödik a történet. Sétát tettünk a csapatok főhadiszállásai között, és megdöbbentő volt, ma már mekkora motorhome-nak nevezett irodaházakat húznak fel az élcsapatok. Szó sincs két összekapcsolt kamionról, igazi háromemeletes gigantikus szállók emelkednek az ég felé. A profikat is maximális erőbedobásra késztető logisztikai problémát jelent, hogy egy ilyen méretű épület négy nap alatt eljusson a Nürburgirngől ide, Magyarországra. Nem is viszik mindenhova a hatalmas LEGO palotákat, az ázsiai és tengerentúli futamokon szerényebb, a helyiek által biztosított hajlékban húzzák meg magukat.
Tiszta állatkert
Mire megtaláltam a Pirelli-gumik közé gurult leesett államat, már a Red Bull-bokszba tartottunk, hogy közelről figyelhessük a szabadedzést. Sejtettem, hogy fotózni nem szabad, hiszen én is lehetek ipari kém, de azt nem tudtam, hogy a vendégeket egy a műhely közepén felállított üvegkalitka várja. Ide zsúfolódnak be a kíváncsiskodók, és mint az állatkertben, plexi mögül figyelhetik az eseményeket. Tehát a pacsi elmaradt, helyette a csapatrádió lehallgatásával vigasztalódhattam.
Rend a lelke mindennek, a gumik sem ússzák meg a fürdést
Mind Vettel, mind Webber beszélgetéseit hallhattuk. A fiatal világbajnok ezen a délelőttön szószátyárabb volt, mindenről tájékoztatta a mérnökét. Hallgatva őket bizonyosodtam meg, mekkora emberfeletti munka fekszik a világbajnoki pontok megszerzésében. Nincs laza körözés, minden pályán töltött másodperc feszes koncentráció és információgyűjtés. Hiába a hatalmas telemetriai háttér, még mindig a pilóta érzi a legjobban, hol és mit kellene változtatni pár század javulásért.
Webber annyira koncentrált, hogy sikerült megcsípnie a füvet, és épp ottlétünkkor darálta le a Red Bull orrát a szalagkorláton. Érdekes, hogy a baleset után szinte semmilyen szóváltás nem történt a rádión, az ausztrál bejött, nyugodtan kiszállt, a szerelők pedig egyből nekiláttak a versenygép kipofozásának.
Az edzés végeztével még faggattam az Infiniti mérnökeit az együttműködés jövőjét illetően. Az utcai Red Bull egyenlőre még pletyka, és távoli terv, nem kell komolyan venni. A közös fejlesztések főleg a KERS területére korlátozódnak, a mérnökök a versenypályán szerzett tapasztalatokat szeretnék kamatoztatni új hibrid és teljesen elektromos modelleket fejlesztésében.
