Annyira féltünk a meteorológusok által beharangozott kellemetlen, esős, szeles időtől, hogy azt gondoltuk, a gumik problémás bemelegítése miatt nagyjából mindenki ott fog célba érni, ahonnan elrajtol. A Nürburgring egyébként is viszonylag kevés lehetőséget kínál az előzésre, mert vannak ugyan S-kanyarok és egyenesek is, de a pálya szűk, ezért félő, hogy a végeredmény borítékolható lesz.
Aztán attól tartottunk, hogy elmarad az eső, hogy még az a kis égi áldás sem segít minket, hogy egy igazán izgalmas versenyt láthassunk.
A hideg bejött, a legtöbb csapatnak (lásd: Mercedes, Renault) voltak problémáik a gumik felmelegítésével. A szeles idő is bejött, az eső viszont nem akart megérkezni (csak a GP3-as futamra, aminek köszönhetően Kiss Pál Tamás szenzációsan tornászta fel magát a 18. rajthelyről a nyolcadik helyre – de ez egy másik történet). Ennek ellenére olyan izgalmas futam – igazi verseny, csupa nagybetűkkel – kerekedett, amilyet még ebben az izgalmas szezonban is keveset láthattunk.
Remek verseny volt, mert az előzetesen teljesen esélytelennek tartott McLaren-Mercedes nyert, azzal a Lewis Hamiltonnal, aki Monaco óta mást sem csinált, csak magyarázkodott a teljesítménye miatt. Remek verseny volt, mert bebizonyosodott, hogy a Ferrari silverstone-i remek futása nem vasárnapi csoda volt, Alonso és Massa az Eifel-hegység már-már alpesi klímájában is nagyon gyors volt (még a keményebb gumikon is).
Ahogy Fernando Alonso a 2. körben elkövetett hibája után visszaelőzte a vb-éllovas Sebastian Vettelt, ahogy Mark Webber taktikusan az élre állt az első cseresorozat után (a Red Bull ausztrálja idén először vezetett egy futamon!), ahogy Lewis Hamilton hidegvérrel kivárta a legjobb alkalmat Alonso megelőzésére az utolsó tíz körön belül – mind megérne egy külön bekezdést.
Martin Whitmarsh, a McLaren csapatfőnöke remekül ragadta meg a hétvége legnagyobb tanulságait: „Legyünk őszinték: a Ferrari két héttel ezelőtti sikere, illetve a mi mostani győzelmünk előtt mindenki arról beszélt, hogy Vettelnek és a Red Bullnak már zsebében a világbajnoki cím. Biztos vagyok benne, hogy a Ferrari nagyon gyors lesz a szezon hátralevő részében, ahogy reményeim szerint mi is. De a Hungaroringen tavaly a Red Bull dominált, és ha idén is hasonlóak lesznek a körülmények [meleg levegő, forró aszfalt – a szerk.], megint ugyanerre számíthatunk.”
„Fantasztikus verseny volt, végig három különböző csapat három versenyzője csatázott a győzelemért, és mindhárman 45 másodperccel megelőzték Sebastiant (Vettel). Ez mostantól mindenhol így lesz: akik elöl mennek, nem engedhetik meg, hogy hibázzanak, mindent bele kell adniuk, különben ott lesz a másik két csapat, amelyek a hibájukra várnak” – fogalmazott Whitmarsh.
Christian Horner, a Red Bull csapatvezetője a reggeli ébresztőhöz hasonlította németországi futamot. „Hiába szereztük meg eddig az összes pole pozíciót, ez a verseny mindenkit emlékeztetett a Red Bullnál, hogy nem dőlhetünk hátra. Mostantól mindent beleadunk, amink csak van.”
Sebastian Vettel idén először nem fért be az első rajtsorba (egészen pontosan már a tavalyi Szingapúri Nagydíj óta, vagyis 14 futamon keresztül megszakítás nélkül az első sorból indulhatott a német), és először nem állhatott fel a dobogóra. Rosszakarói máris csipkedik, hogy nem is tud versenyezni, előzni meg pláne nem. Erről az jut eszembe, amit régebben Niki Lauda mondott: világbajnokságot nem úgy kell nyerni, hogy minden egyes versenyt megnyersz, hanem úgy, hogy minden versenyből kihozod az aznap elérhető maximumot.
Vettel most a negyedik helyre volt képes (miután a 8. körben szélesen vette az egyik kanyar ráfordító ívét és a jobb hátsó kerékkel ráfutott a fehér sáv melletti harmatos műfűre), amiről ő is tudja, hogy nem elég, de a körülményeket figyelembe véve ez volt a legtöbb, amit ki tudott hozni. A Ferrari megint kibabrált Felipe Massával, amikor az utolsó előtti körben egyszerre állt ki az utolsó kerékcseréjére Vettellel. A brazil már a Kínai, majd a Török Nagydíj után is sürgette, hogy sokkal ügyesebbnek kell lenniük a kerékcserénél, de az egész már olyan, mintha magyarul beszélne az olaszoknak.
Németországban harmadszor is cserben hagyták a szerelői, és Felipe erről igazán nem tehet. Vettel viszont így tudott feljönni negyediknek, a brazilnak az 5. hely jutott, ami nem lenne rossz… Ha Alonso nem végzett volna megint a dobogón.
Miközben a Red Bull nem esett vissza látványosan, a McLaren és a Ferrari formajavulása egyértelmű. A wokingiak előretolt bástyaként áldozták fel Jenson Buttont, aki immár két egymást követő versenyt (Silverstone-ban rosszul rakták fel a jobb első kerekét; a Nürburgringen hidraulikai hiba miatt állt ki a garázsba) adott fel technikai gondok miatt.
Hamilton viszont mintha újjászületett volna: mélyre ásott magában, és vasakarattal visszaküzdötte magát a vb-cím esélyesei közé. Szombaton, a Q3-ban második nekifutásra négy (!) tizedmásodpercet javított az addigi legjobb idején, megszerezte a 2. rajthelyet, ezzel megalapozta vasárnapi győzelmét. A kocsi hibátlanul muzsikált, Lewisnak csak annyi kifogása volt az egész versenyen, hogy erélyesen kiszólt a csapattagoknak: ne beszéljenek hozzá a rádión, amikor a vezetésért csatázik!
Hamilton győzelmével a pontversenyben megelőzte Alonsót, de az elmúlt három futam alapján mégis a spanyol erősödött legtöbbet. Valenciában 2., Silverstone-ban első, a Nürburgringen megint 2. lett, ami összesen 61 ponttal vastagította a ferraris kontóját. Ugyanezen a három versenyen Vettel 55, Hamilton 49, Webber pedig 45 pontot gyűjtött.
A Mercedes a silverstone-i kettős pontszerzés óta csendes optimizmussal készült a hazai versenyére, ami egyben sportigazgatójuk, Norbert Haug 300. nagydíja is volt. Nico Rosberg és Michael Schumacher W02-ese új kipufogót kapott és pénteken ígéretes tempót is tudtak menni, de a vasárnapi hideg (13 fokos levegő, 18 fokos aszfalt) megint áthúzta a számításaikat. Rosberg erős kezdése után emiatt esett vissza a 7. helyre, Schumacher viszont elkövette ugyanazt a hibát, mint Vettel: ugyanazon a ponton hajtott rá a nedves műfűre, mint a világbajnok, megpördült, így csak nyolcadik lett.
A győzelemért folyó McLaren-Ferrari-Red Bull-csata árnyékában méltatlanul (de érthetően) kevesebb figyelem jutott a kisebb csapatokra, pedig ott is voltak kiemelkedő teljesítmények a Német Nagydíjon. Adrian Sutilt szinte csak a befutáskor mutatta a kamera, pedig a Force India németje tökéletes versenyt futott, két kerékcserével megverte mindkét Mercedest.
Sutil, aki az elmúlt öt futamból háromszor pontszerző lett (hozzájárulva ahhoz, hogy a Force India megelőzze a Toro Rossót a gyártók bajnokságában), Vettel után a második legjobb németként zárt a Nürburgringen. „Ezt az eredményt szeretném a csapatnak ajánlani, nagyon kijárt már nekünk! Egész hétvégén remekül ment a kocsi, minden tökéletesen sikerült. A gumik jól működtek és a stratégiai döntéseink is kiválóan bejöttek. Egyábként magányos versenyt futottam, de így legalább meg tudtuk mutatni, mit tud a VJM-04, ha nem zavar a forgalom” – mondta Adrian.
Rajta kívül Kobajasi Kamui versenyét érdemes még kiemelni, aki a 17. kockából rajtolva a pontszerző 9. helyre hozta be a Sauber-Ferrarit. A japán előzőkirály az első körben öt helyet fogott, majd egyenletesen gyors köreinek, meg kétcserés taktikájának köszönhetően, nem sokkal a verseny közepe után Michael Schumacher elé került. De a Mercedes Schuminak lágy gumikat rakott fel a középső tankolásakor, míg a Sauber kénytelen volt a keményeket felszerelni az eggyel kevesebbszer kiálló japánnak, aki később, az egyenesekben már nem bírta megelőzni a Mercedest. A kilencedik hely, meg az azért járó két pont azért nem rossz eredmény – még akkor sem, ha James Key főmérnök fanyalogva kijelentette: „Ez egy csapnivaló hétvége volt”.
Talán a Sauber technikai igazgatója tud valamit, amit mi még nem. Még jobb, hogy ezen a hétvégén, a Hungaroringen talán meg is mutatja…
