A szezon egyik legkülönlegesebb versenye a hétvégi Szingapúri Nagydíj: utcai pályán, villanyfényben kell versenyezniük a pilótáknak, jelentős időeltolódással. Utóbbi legalább akkora próbatétel elé állítja a mezőnyt, mint a mesterséges megvilágítás. „A sötét miatt ez egy nagyon különleges verseny” – fejtegette James Milligan, a Lotus Renault GP edzője.
„Ráadásul nem is állunk át az itteni időzónára. A nehézség ebben az, hogy csupán négy órát vagyunk ébren, mielőtt besötétedik, itteni idő szerint hajnalig fent vagyunk, ágyba pedig napfelkelte előtt kerülünk. Délután háromkor kelünk, ami reggel nyolcnak felel meg Angliában, 17 és 18 órakor tartjuk az első megbeszéléseket.”
„Szerencsére az itteni hotelek mindenben állnak a rendelkezésünkre, így 15.30-kor simán felszolgálják nekünk a reggelit, az ebédet este hétkor, a vacsorát pedig hajnali kettőkor. Ez mindig furcsa érzés. Brunóval helyi idő szerint reggel ötkor hagyjuk el a pályát, a hotelben ezt követően egy kis gyúrás és lazítás következik lefekvés előtt.”
„Általában alkalmazkodunk egy eltérő időzónához, de Szingapúrban nem ez a helyzet. Nehéz, hogy a testünknek a fényviszonyok ellenében kell parancsolni, de a pilótáknak szükségük van a napi nyolcórás alvásra, hogy rendben legyenek a pályán. Ilyenkor nagyon hasznos, ha a helyi idő szerint délutáni felkelés után gyakorlatokat végzünk, ez endorfint szabadít fel és úgy érezzük, hogy most kezdődik a nap.”
